1.rész In The Summer Time

Egy átlagos nyári reggel volt, arra keltem hogy a langymeleg napsugarak melegítik az arcomat. Még félálomban,kócosan vánszorogtam ki a konyhába ahol anya nagy vigyorral fogadott. Először azt hittem hogy én nézek ki ilyen viccesen de hamar kiderült az igazság...
-Drágám- indította a beszélgetést anya- szerintem jobb lesz ha egyből szaladsz és pakolsz cuccokat a bőröndödbe.
- Tessék ?? - kérdeztem még félkómában.
- Hát, tegnap hívott a nagybátyád azzal a kérdéssel hogy "Amynek nincs-e kedve velünk tölteni a nyári vakációt?"
- Ez most komoly?? ezer éve nem láttam már Robertet és már nagyon hiányzik, és ő jön értem ?
- Igen, azt mondta hogy azt üzeni neked hogy a kedvenc kocsiddal jön.
Mikor már teljesen felfogtam hogy anya mit is mondott a nyakába ugrottam és össze-vissza pusziltam az arcát. Felszaladtam a szobámba és pakoltam is a cuccaimat hogy mindennel kész legyek mire jön értem "a Vasember". Fogkefével a számban rohangáltam el-vissza a fürdőszobából a szobámba. Mikor már pont kész lettem, ajtócsapódást hallottam a házunk elől. Fogtam a bőröndömet és szaladtam a le a lépcsőn, mikor leértem Robert pont akkor jött be az ajtón, szegény még szétnézni sem tudott mert egyből a nyakába ugrottam.
- Jujj, látom hiányoztam kicsi..már nem is annyira kicsi lány. Megpuszilt és mondta hogy pakoljam be a cuccaimat a kocsijába, elköszöntem anyuéktól és indultunk is.
- Na milyen az élet Vasemberként ?
- Hát tudod jó, de nem olyan jó mint amilyen én vagyok.
- Gondolhattam volna hogy valami egós szöveget dobsz be - nevettem el magam.
- Hát na, nem hagyhattam ki..és veled mi újság rég nem beszéltünk.
- Nincs semmi,  a szokásos tinilányos életemet élem...mondjuk nem olyan szokásos mikor a nagybátyám Robert Downey Jr..a suliban mindig rólad kérdezgetnek és olvadoznak nekem az osztálytársaim hogy "úristen ő olyan jól néz ki" " ő az én férjem"..stb
- Hmmm, akkor jobb lesz ha vigyázok hogy egyik feleségem se csaljam meg..
- Olyan bolond vagy - ütöttem bele a karjába és mind a ketten elkezdtünk nevetni
Megérkeztünk Roberték házához [sőt inkább palotának mondanám] megfogtam a cuccaimat és indultam a ház felé mikor egy ismerős hangot hallottam
- Amy!!!!! Susan volt az Robert felesége
- Susan! ugrottam neki is a nyakába
- Ezt én is átéltem- érkezett meg Robert.
- Talán baj hogy szeretlek titeket ?-kérdeztem
-Dehogy baj - válaszolták kórusban
-Ugye még tudod melyik a te szobád? - kérdezte Robert
- Hogyne tudnám - kacsintottam , majd szaladtam fel a szobámba. Imádom azt a szobát minden az én stílusom abban a szobában.
Mikor kipakoltam minden cuccomat elővettem a laptopomat és megnéztem a twitteren a barátaim posztjait,jókat nevettem rajtuk. Mikor meguntam az olvasás megfogtam a telefonomat és lementem Robertékhez a földszintre. Végig úgy mentem hogy a telefonomat nyomkodtam és ezt persze Robert  nem hagyhatta szó nélkül
- Hmmm, ki a titkos hódoló ?
- Tessék? - néztem értetlen arccal
- Ohhh, bocsi azt hittem SMS-ezel, de hát akkor nem jött be...
- Hát nem, mert azokat a képeket nézem amiket a kocsiban csináltunk.-nem tudtam nevetés nélkül mondani mert azok a képek  olyan csodálatosak lettem hogy csak na.
- Na nee, mutasd csak őket....ez jó..ez is...ohhw de jól nézek ki...na NEE..ez mi?? -kérdezte és felém fordította a telefont amin ez a kép fogadott..

- Tehetek én róla hogy ekkora élvezettel tudsz kiszállni a kocsiból?-kérdeztem nevetve.
Amire Robertnek az volt a válasza hogy hirtelen megfogott és feldobott a vállára, én persze ordítottam hogy ROBERT DOWNEY JR legyen szíves végre lerakni
-Neem, amíg ki nem törlöd azt a képet-nyávogott mint egy kis 5 éves.
- Jóól van jól van csak tegyél már le végre.
Mikor újra a két lábamon álltam,megfogtam a telefonomat és megsemmisítettem azt a képet ami miatt szenvednem kellett.
-Tessék..látod..eltűnt-mutattam neki a telefonom
-Remek,ügyes kislány - mondta és közben vigyorgott mint egy idióta
Visszamentem a szobámba és egy elég érdekes üzenet fogadott a twitteren....