18.rész

- Mr. Gladman - fordult az osztály felé idegesen a tanár - ne kelljen még egyszer szólnom
- Jól van na, no para - vonta meg a vállát és legyintett David
- Nagyon bírom ezt a srácot - fordult oda hozzám Nina mosolyogva
- Őt ? pont őt ? - kérdeztem nyomatékosan
- Miért ? tök édes - pirult el
- Na ne - forgattam meg a szemeimet
- Csajok - szólt oda nekünk Ryan - jöttök ma ?
-  Hova ?
- Tony bulijába, ott lesz az egész osztály meg a suliból egy csomó ember
- Ez jól hangzik, még átgondolom
- Na, ne kéresd már magad Mitchell
- Jól van Davis, majd megkérdezem Robertet
- Ohh, ő jó fej - legyintett - biztos megengedi
- Ryan, Amy ne akarjátok hogy leküldjelek titeket az igazgatóhoz - mondta Mrs. Norton
Szünetben lementem a büfébe egy kis kajáért, éppen a lépcsőn "vágtattam" lefelé mikor valaki utánam szaladt és átkarolta a derekam és magával szembe fordított, Gregg volt az.
- Úristen - kiáltottam mosolyogva és szorosan magamhoz öleltem - hol bujkáltál eddig ?
- Beteg voltam, de most már tökéletesen vagyok
- Tökéletes vagy - javítottam ki
- Ki beszél - nyomott egy puszit a számra - amúgy hova indultál ?
- A büfébe, lejössz velem ?
- Persze - mondta mosolyogva, megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjait az enyémmel - mesélj valamit
- Első nap találkoztam az unokatesómmal akiről nem is tudtam
- Komolyan ? hogy hívják ?
- Matthew Mitchell
- Őt ismerem , gördeszkázik és nem amatőr szinten
- Ezt nem is említette
- Na mit is akartál venni ? - kérdezte mikor leértünk a büféhez
- Egy kólát kérek szépen - mondtam a büfés hölgynek
Megnéztem mennyibe kerül, kiszámoltam és oda adtam neki a pénzt.



                                                              ***

- De miért ? minden barátom ott lesz - fogtam meg Robert vállát
- Azért mert nem, másban engedékeny vagyok de erről egy szó se legyen
- Ne legyél már ilyen - öleltem meg - naa..-néztem rá reménykedve
- Nem,nem
- Jó..akkor legalább azt mondd meg hogy miért ellenzed ennyire ?
- Azért mert tudom mi van az ilyen bulikon

- Engem úgy ismersz mint aki benne van az olyan dolgokban ?
- Nem dehogy - rázta a fejét
- Akkor kérlek bízz bennem
- Jól van -sóhajtott- menj
- Köszönöm - pusziltam meg
Boldogan rohantam fel a szobámba és felkaptam az asztalról a telefont és tárcsáztam Ryan számát.
- Szia Mitchell - szólalt meg
- Szia Davis
- Mizújs ?
- Elengedtek a buliba
- Szuper, akkor majd érted megyünk az ikrekkel
- Jól van, szia
- Csáo Mitchell - nevetett
- Ide tudod adni egy kicsit a laptopodat ? - lépett be a szobámba Robert
- Persze, ott van a kanapén


Éppen készülődtem a bulira mikor csörgött a telefonom.
- Gyere le, itt vagyunk
- Sietek - és ezzel le is raktam
- Már mész is ? - kérdezte Robert szomorkásan, még mindig a szobámban ülve
- Igen , már itt vannak a srácok, mikor jöjjek ?
- Hát tizenegyre jó lenne ha hazaérnél
- Rendben , ohh és köszönöm hogy megengedted
Lesétáltam az udvarra.
- Na végre - szólaltak meg a fiúk mikor kiléptem a kapun.