Sziasztok!
 Na az a helyzet, hogy a napokban elvesztettem egy olyan embert akit nagyon szerettem...mióta elment nem tudok koncentrálni semmire és a kedvem is elment mindentől..Nem tudom mikor tudok új részt hozni de megígérem próbálom összeszedni magam.:(  Megértéseteket köszönöm.

ll.évad 3.rész

- Itt maradsz estére is drágám ? - kérdezte Susan Greggtől
- Természetesen
Nem ezt a választ vártam, az arckifejezésem is elárulhatta.
- Bocs, hogy csalódást okoztam - tátogott Gregg úgy hogy le tudjam olvasni a szájáról
- Maradj nyugodt, ne reagálj, ne húzd fel magad - mondogattam magamban
Csak küldtem felé egy mosolyt és nem is érdekelt tovább a dolog.

Egy percre sem hunytam le a szemem egész éjszaka, még pislogni is alig pislogtam, meredten figyeltem, hallgattam a beteg minden szusszanását. Reggel jött egy ápoló,  kicserélte az infúziót és gyógyszert adott Amynek.
- Robert, tegnap miért vonszoltad ki szegényt ? - kérdezte aggódva
Szerencsére csak én voltam bent mert Gregg hazament Susan pedig le ment a büfébe.
- Csak megkérdeztem tőle, hogy mi is volt ez a Ninás ügy - legyintettem - őszintén megmondom nagyon nem tetszik nekem ez a kölyök, nem illik hozzád..
- Én már akkor megbeszéltem vele, nem tudtál volna egy kicsit lenyugodni és nem egyből intézkedni ? Szerinted neked kell megoldanod az én ügyeimet ?  Most is magadra gondoltál ezzel, ha nekem akartál volna jót akkor nem így cselekedtél volna. Reméltem, hogy most legalább nem leszel önző. Legalább ilyenkor ne idegesítettél volna fel - fogta a fejét - tényleg nem értem, hogy ez neked miért volt jó..fáj de..csalódtam benned, nem ilyennek ismertelek. Tudod, hogy mennyire szeretem Gregget, mégis ezt csinálod.  Megtennéd, hogy most békén hagysz ?
- De..Amy
- Akkor másképp mondom: Menj ki innen és hagyj békén egy kicsit!
Egy szót sem szóltam többet, felálltam és elindultam kifelé de az ajtóban megálltam számítottam rá, hogy meggondolja magát, de arra hiába vártam, sóhajtottam egy nagyot és magára hagytam, ahogy kérte.
- Drágám - slattyogtam oda  Susanhez - fel tudnál menni Amyhez ? - kérdeztem halkan és kedvetlenül.
- Te mész valahova ? - lepődött meg - Eddig egy tapodtat sem mozdultál mellőle.
- Tudod..az történt, hogy..szóval - próbáltam kinyögni valamit - Mindegy, nem számít...csak ne hagyd egyedül, legalább te ne. - megpusziltam és szó nélkül leléptem.

Ahogy beszálltam a autóba egyből csörgött a telefonom.
- Mondd - támasztottam meg unottan a kezemmel a fejem
- Jó napot uram, Frank Morrison vagyok, megtaláltuk a személyt aki elrabolta az unokahúgát. De az a helyzet, hogy magának is be kell jönnie a rendőrségre ugyanis maga volt ott amikor mindez megtörtént.
- Ne már, komolyan azt hiszik, hogy én is benne vagyok ebben ?
- Sajnálom, nem tudok mást tenni.
- Rendben.

Hátra dobtam a telefont az ülésre, és a fejemet fogva ordítottam..elegem volt mindenből. Elindultam a rendőrségre, olyan gyorsan hajtottam, hogy pár perc alatt oda is értem. Nem tudom, hogy honnan jöhettek rá, de egy csomó riporter és kamera várt az épület előtt. "Jobb már nem is lehetne,, - gondoltam.  Ahogy közeledtem feléjük egyből jöttek a kérdések :
- Mi volt az oka, az unokahúga elrablásának  ?
- Elkapták a tettest ?
- Maga is benne volt a dologban ? Na ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mi okom lett volna ilyet tenni ? Látszik, hogy nem ismer és nem tudja mennyi mindent megtennék azért,

hogy az életemben a két legfontosabb nőt, a feleségemet és Amyt mindig boldognak lássam..bármit megtennék értük és még azt kérdi, hogy segítettem-e a rablást..- megfogtam a férfi telefonját amivel az egészet rögzítette és elhajítottam.
Nem foglalkoztam vele mit kérdezgettek még..elmondtam amit akartam, beléptem az ajtón ahol már várt a rendőrfőnök.
- Jöjjön - szólt oda nekem
Be kellett mennem egy szobába ahol volt egy asztal és két szék..ezek tényleg vallatni fognak.
- Mondjon el mindent őszintén és akkor hamarabb végzünk. - ült le velem szembe Frank - Miért hagyta ott Amyt egyedül aznap ? - folytatta a beszédet
- Azért mert mondta, hogy megvár odakint, ne mondja, hogy ez annyira hihetetlen..
- Nem mondtam ilyet, mikor vette észre, hogy elrabolták az unokahúgát ?
- Hát, fizettem volna és akkor hallottam egy sikítást..egyből kirohantam és annyit láttam, hogy egy férfi belökte a furgonba Amyt és elhajtott, ennyi. De ezt már elmondtam magának, akkor most miért vagyok is itt igazából ?
- Mert az a férfi a vallatáson végig csak azt mondta, hogy "Downey tudja ki vagyok és, hogy mit miért tettem,,  ezért maga is gyanúsított lett.
- De basszus, azt sem tudom ki az a szemét ! - csaptam az asztalra - Megismertem volna a hangját a telefonban.
- Én reméltem is, hogy így van
- Itt van ? - utaltam  a férfira
- Igen, és beszélni is szeretne magával, beleegyezik ?
- Bele,  akkor legalább meglátom mennyire is tudom ki ő.
Elvezettek egy nagy ajtóhoz, mikor kinyílt előttem és beljebb léptem megszólalt egyből nekem háttal ülve :
- Tudtam, hogy ide fog jönni
- Ki maga ? - szegeztem neki a kérdést
- Nem emlékszik rám ? - fordult felém - Igaz már pár év eltelt azóta, de én mindenre emlékszem. Akkor még a drogos éveit taposta én meg még kiskölyök voltam...éppen egy dílerrel tárgyal a kocsiban, az utca túloldalán pedig megjelentek a rendőrök. Én arra sétáltam, oda hívtak és a kezembe nyomták az anyagot. Maguk persze eltűntek mire a rendőrök elértek odáig, de engem meg észre vettek. Hogy ki tudtam-e magyarázni ? Nem.
Tátott szájjal hallgattam végig a történetet.
- Nem csodálkozom, hogy nem emlékszik
- Emiatt volt az egész ?
- Igen - állt elém
- Miért Amynek kellett emiatt szenvednie ? Miért nem nekem ?
- Mert így nagyobb fájdalmat okozhattam
- Remélem jó ideig itt fogsz rohadni - kopogtam az ajtón, jelezve, hogy elég volt a csevegésből.
- Most már elmehetek ? - kérdeztem a rendőröktől
- Menjen
- Köszönöm - lüktetett gyorsabban a vér az ereimben


Elidőztem a gondolattal, hogy menjek haza szellőztessem ki a fejem vagy induljak vissza a kórházba.
A szívemre hallgattam és a kórházhoz vezető út felé tekertem a kormányt. Nem tudtam elterelni a gondolataimat arról amit hallottam. Próbáltam visszaemlékezni de nem sikerült, mondjuk ezen nem is nagyon csodálkoztam. Most nem hajtottam olyan gyorsan, de végre csak oda értem. Leállítottam az autót a kórház előtt, kipattantam és szépen meggondoltan lépkedtem befele. Ahogy beértem egyből megláttam Gregget, hogy siet felfelé a lépcsőn.
- Hé, öcsi várj - szóltam oda neki
- Na mi az már megint ? - állt meg
- Szeretnék elnézést kérni, nem volt szép ahogy viselkedtem veled. Esküszöm, hogy soha nem állt szándékomban bántani téged, de úgy látszik az ilyen helyzetek a legrosszabbat hozzák ki belőlem.
- Nincs harag - mosolygott és nyújtotta felém a kezét.
Belecsaptam a tenyerébe aztán pedig kezet fogtunk. Jobb lett a lelkiismeretem, hogy elnézést kértem.
- Amynek elmondtad ? Csak mert olyan ideges volt, mikor visszajöttem.
- Nem mondtam el neki, nem azért volt ideges. Egy kicsit összevesztünk ez lehetett az oka.
- Nekem ezt nem említette, annyit mondott csak, hogy elmentél.
- Ez is igaz...Hova mész ? - húztam le a lépcsőről - Ezen az emeleten van.

Nagyon reméltem, hogy Amy nem vág valamit a fejemhez mikor belépek az ajtón.
- Sziasztok! - köszöntem be - Sue, beszélhetnék négyszemközt vele ? - kérdeztem komolyan.
Ő csak bólintott és kiment.
- Figyelj, elmondok neked mindet őszintén. - ültem le mellé. - Én is gyanúsított vagyok, mert egy olyan srác követte el ezt a bűncselekményt akivel én, nem szépítek, csúnyán kicsesztem. Kérdeztem, hogy miért nem nekem kellett inkább bűnhődnöm, neki erre az volt a válasza, hogy így nagyobb fájdalmat tudott okozni és basszus igaza van. Ami pedig pár órája történt, arról csak annyit, hogy nem gondoltam komolyan elmondtam Greggnek is, bocsánatot kértem tőle és ezt teszem most is.
- Hihetetlen vagy, egyik percben szemmel meg tudnád ölni az embert, a másik percben pedig minden rossz dologért amit valaha tettél bocsánatot kérsz. Tényleg kiismerhetetlen vagy. - mosolygott rám szelíden.
- Ez azt jelenti, hogy imáimat meghallgatta az Isten és nem utálsz ?
- Azt - nevetett
- Többet nem csinálok ilyen baromságot, főleg olyannal aki sokat jelent neked - öleltem magamhoz.

! :))

ll.évad 2. rész

If today was your last day

Hosszú utat tettünk meg mire elértük a kijelölt helyet..éjjel-nappal kutattak a nyomozók és velük együtt én is, hogy valami érdemleges nyomra találjunk..
Egyik nap meg is történt az áttörés
- Gyorsan jöjjenek ide ezt muszáj látniuk - kiáltott távolról az egyik fiatal rendőr
Oda rohantunk és amit láttunk attól tátva maradt a szánk egy jól álcázott felvonó volt a hatalmas sziklák között..mielőtt lementünk volna oda adtak nekem egy golyóálló mellényt..gyorsan felkaptam magamra, de nem sok szükségem volt rá mert mikor kinyílt az ajtó..megpillantottam Amyt. Egyszerre lettem boldog és kétségbeesett..nem volt magánál az arca véres volt, a ruhája szakadt és koszos. Leguggoltam mellé
- Lélegzik - fordultam hátra kicsit megnyugodva
- Valaki hívja a mentőket - szólalt meg a rendőrfőnök -  orvosi ellátásra lesz szüksége, a kutyás osztag pedig menjen le és nézzenek utána, hogy van-e lent még valaki.
Szívszaggató volt így látnom őt és tudni, hogy azén hibám, hogy ez történt vele..lehet soha nem bocsájtja meg ezt nekem.  A mentők hamar a helyszínre értek, felfektették egy hordágyra és berakták a mentőautóba.
- Maga az apja ? - kérdezte az egyik mentős mikor oda léptem Amyhez
- Mondhatni
- Ne szórakozzon velem. - nézett rám komolyan - Ezt, hogy kéne értenem ?
-  Én vagyok a gyámja mert a szülei meghaltak..vér szerint a nagybátyja vagyok
- Rendben van uram - mondta miközben becsukta a mentő ajtaját
Gyorsan,szirénázva jutottunk el a kórházig. A folyosón vártam, hogy értesítsenek Amy állapotáról.
Idegességemben el-vissza járkáltam.
- Maga Amy Mitchell nagybátyja ?
- Igen, én vagyok az - léptem oda az orvoshoz - mit lehet tudni az  állapotáról ?
- Most infúziót kap mert kiszáradt, a homlokán egy zúzódás található aminek következtében agyrázkódást kapott, ezért most egy darabig feküdnie kell.
Fájdalmas volt ezeket hallani.
- Ez szörnyű - sápadtam el - mikor mehetek be hozzá ?
- Akár már most
- Rendben, köszönöm doktor úr
Elindultam a kórterem felé ahol Amy feküdt. Már az ajtóból megpillantottam, aludt, leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. "Te voltál ott velem bármi is történt,,  "Nem vagy lúzer,,  " Te már többet tettél értem,,  " A megtörhetetlen ember szíve meglágyult,,  visszhangzottak a fejemben Amy szavai.
Lassan megérkezett Susan is.  Nem akart hinni a szemének mikor meglátta ilyen állapotban.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte félve
- Kiszáradt ezért kap infúziót - mutattam rá a csöpögő infúzióra - és agyrázkódást kapott..

- Szegénykém - temette arcát a tenyerébe - nem ezt érdemelte
-  Nem ő nem ezt érdemelte...de én megérdemelném mert az én hibámból fekszik most itt.
- Ne mondj ilyet, nem tudhattad előre..
- A saját unokahúgomra sem tudok vigyázni így mutassak példát bárkinek is ?
Ahogy ezt kimondtam Amy megszorította a kezemet és lassan kinyitotta a szemeit.

                                                           * Amy szemszöge *

Azt hittem a fejemben hallottam Susan és Robert hangját de mikor kinyitottam a szememet akkor megláttam őket. Ott ültek mellettem,  könnyek gyűltek a szemembe de nem a történtek miatt, boldog voltam, hogy újra látom őket.
- Nem tudom elhinni 
- Uramisten , hát én sem - ölelt meg Susan
Robert nem mozdult csak nézett rám szomorúan, a száját harapdálva próbálta visszatartani a sírást.
- Hát te meg sem ölelsz ?
Ráhajtotta a fejét arra a kezére amivel az enyémet fogta és olyan nagy zokogás tört ki belőle akkor, mint még soha.
- Nyugi, nézz rám, látod ? Jól vagyok. - mosolyogtam halványan
Erre oda hajolt hozzám és szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj - suttogta
- Semmi okom sincs haragudni
- Ki megyek egy kicsit levegőzni - mutatott az ajtó irányába
- Nagyon megviselte ami veled történt, magát hibáztatja mindenért - adott magyarázatot Sue
Ahogy Susannal beszélgettünk, egyszer csak Gregg tűnt fel az ajtóban.
- Amy - sietett oda hozzám - most tudtam meg, hogy mi történt.. - puszilt meg
- Pedig nem voltál olyan messze tőlem az nap csak hát te túl elfoglalt voltál...
Nem értette, hogy mire mondtam csak csodálkozva nézett rám.
- Láttalak akkor...Ninaval sétálgattál..elég jól éreztétek magatokat...beszélni is akartam veled erről de utána te is tudod mi történt.
- Nehogy azt hidd, hogy megcsaltalak...Nina megkért, hogy hozzam össze Daviddel és mondtam neki, hogy én pont találkozok velük és kérdezte, hogy nem-e jöhetne el velem..ennyi történt
- Oh, értem - mosolyodtam el - örülök, hogy tisztáztuk

                                                           * Robert szemszöge *

 Visszamentem  az emeletre ahol Amy feküdt..mikor az ajtóhoz értem megláttam, hogy Gregg is megérkezett.
- Gyere csak öcskös, beszélni szeretnék veled - ragadtam meg a karját
Kivonszoltam a folyosóra, a felsőjénél fogva felemeltem és neki nyomtam a falnak.
- Nyugodj már le, mi bajod van ?
- Hogy volt képed idejönni ?
- Miért ne jöttem volna ? Amy a barátnőm
- Igen, és mégis csalódást és fájdalmat okoztál neki
- Pont te mondod - nevetett - nem is tudom ki miatt van most itt, elmesélt mindent szóról szóra szóval tudom mi történt - lökött hátra
- Hé,hé uraim ha valami megbeszélni valójuk van akkor azt nyugodtan, verekedés nélkül vagy odakint tegyék meg - állt közénk egy ápoló
- Már megbeszéltük - néztem szúrósan Greggre
Megigazítottam a felsőmet és mintha semmi sem történt volna, megfogtam a srác vállát és oda súgtam neki :
- Ha az előbbi kis beszélgetésünkről egy szót is mersz szólni Amynek vagy bárkinek, akkor nem fogom visszafogni magam.
Bementünk a kórterembe mintha mi sem történt volna.
- Mit csináltál ? - szegezte nekem a kérdést egyből Susan suttogva mert amíg én távol voltam addig Amy elaludt.
-  Semmit, csak kérdeztem valamit tőle
- Igaz ez ? - fordult Gregg felé
-  Igen, teljesen
- Akkor jó - mondta Sue, de nem igazán hitte el 

BOLDOG ÚJ ÉVET!