ll. évad 1. rész

Visszatekintő : az első évad fontosabb eseményei :
"tegnap hívott a nagybátyád azzal a kérdéssel hogy "Amynek nincs-e kedve velünk tölteni a nyári vakációt?" 
- Ez most komoly?? ezer éve nem láttam már Robertet és már nagyon hiányzik.."

".. indultam volna az asztalomhoz de ekkor hirtelen annyit vettem észre hogy valaki nekem jön és kiüti a kezemből a tálcát.
-Úristen, ne haragudj ,véletlen volt- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Nyugi, nem történt semmi csak...elég éhes voltam - nevettem és ekkor néztem rá először  a srácra. A nagy barna szemei csillogtak ahogy nézett rám és a mosolya és az a haj..."

"Elindultam az ajtó felé, de nem mentem be, néztem Gregget ahogy elsétál, addig álltam ott amíg olyan messze volt hogy már nem láttam..."

"Reggel egy furcsa telefon beszélgetést hallottam és le is mentem hogy megkérdezzem mi történt...Robert ott ült a lépcsőn én pedig leültem mellé..
- Valami baj van ? 
- El kell mondanom valamit-fordult felém Robert, és csak ekkor vettem észre hogy könnyes a szeme..- a szüleid autó balesetet szenvedtek..
-  Ugye nem lett semmi komoly bajuk?
- Mire kiértek a mentők már nem lehetett rajtuk segíteni..."

"- Valami baj van ? - nézett rám meglepődve
- Nincsen semmi, csak tudod..néha nem értem a kapcsolatunkat..néha úgy érzem hogy csak barátok vagyunk néha meg úgy hogy többek vagyunk mint barátok..
- Ohh értem...és mikor érzed jobban magad velem ?
- Barátként is, de szeretlek, és nem tudok csak a barátod lenni.
- Nem is vagy 'csak' a barátom - simította meg az arcomat - én a barátnőmként tekintek rád..remélem nem baj
- Nem baj, mert én is a barátomként tekintek rád - mosolyogtam
- Akkor...- vett mély levegőt - ez azt jelenti hogy járunk ?
- Azt - megöleltem 
Egymás szemébe néztünk..
- Szeretlek - mondta komolyan Gregg
- Én is szeretlek
Mikor kimondtam ezt a mondatot, szorosan magához ölelt és megcsókolt."

" - Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja veled !  

- Én meg azt nem fogom hagyni, hogy bajt csinálj - megfogtam a kezét és elvonszoltam az egyik étterem előtt lévő asztalokhoz és leültettem
- Amy gyorsan tereld el a figyelmem erről a dologról - szólt idegesen "

"- Menj, én megvárlak kint 
-  Jól van, sietek 
Elővettem a telefonomat, gondoltam rakok fel pár képet instagramra...a nagy elfoglaltságomból már csak akkor eszméltem fel mikor valaki nagy sietve közelített felém megragadta a karomat és ahogy oda fordultam hogy megnézzem ki az, akkorát ütött a fejemre, hogy abban a pillanatban elsötétedett előttem  minden és megszűnt a külvilág zaja 

                                                   

                                                           Bring Me To  Life

                                                             *Robert szemszöge*

- Egy forró csokit és egy...
Sikoltást hallottam az utca felől, felkaptam hirtelen a  fejem Amyt  sehol sem láttam ezért zaklatottan rohantam az  ajtó  felé...átnéztem  az utca túloldalára ott  parkolt  egy    furgon  és akkor  észre vettem  hogy  egy  férfi nagy léptekkel siet az autó felé...megértettem miért siet annyira...
- Nem, ez nem lehet igaz  -  suttogtam halkan
Gumi csikorgatva indult el az autó..szaladtam amilyen gyorsan csak bírtam de nem érhettem utol...előkaptam a mobilomat és Susant csörgettem
- Igen ?
- E-elrabolták..Susan..elrabolták Amyt..- szóltam bele a telefonba akadozott hangon és kétségbeesetten - hívd a rendőrséget  vagy bárkit aki segíteni tud... én megpróbálok utána menni...-  nem vártam meg a választ..
Most mikor kellett volna egy taxi sem jött...szörnyen nehéz döntést kellett hoznom..elengedtem..nem tehettem mást


                                                           *Amy szemszöge*

Egy számomra ismeretlen helyen találtam magam.
- Igen, itt van a lány...Downey tejelni fog nekünk, hogy visszakapja - hallottam meg  a falon túlról egy férfi hangját 
Jobban szétnéztem a szobában ahol voltam, egy eléggé elhagyatott  raktárépület lehetett...végig kutattam a zsebeimet,hogy a telefonom nálam van-e de nem találtam..ahogy felálltam, hogy valami kiút után kutassak, szörnyű lüktetést éreztem a homlokomnál..oda szorítottam a kezem és ekkor vettem észre azt a nagy sebet és azt a sok vért az arcomon...a hátam mögül szörnyű nyikorgást hallottam, kinyílt a hatalmas vasajtó.
- Úgy látom nagyon feléledtél - szólt hozzám ridegen az a férfi akit az előbb halottam telefonálni
- Miért vagyok itt ? Miért pont én ? - emeltem fel a hangom
- Azért vagy itt mert ezt a helyet nagyjából csak én ismerem és a zsaruk soha nem találnak rá..és azért pont te mert a nagybátyádnak jó sok pénze van, hát ezért
- Ne legyen benne olyan biztos, hogy nem találnak rá erre a szemétdombra...Robert nem fog belenyugodni...mindent meg fog tenni, hogy rám találjon
- Ne fűzz ekkora reményeket hozzá,  te csak egy kolonc vagy akit akaratlanul akasztottak a nyakába..lehet örül is neki, hogy végre megszabadult tőled...meg amúgy sem szuperhős igazából, hogy csak úgy iderepüljön és kiszabadítson...túl sokat vársz el tőle csak mert gondolom te megtennéd fordított esetben, de nyugodtan hitegesd csak magad legalább nem fogsz unatkozni
- Maga nem ismeri őt
- Hmm - nézett lassan rám - és lehet én jártam jobban - ezzel a mondattal megfordult  és becsapta maga mögött az ajtót


                                                           * Robert szemszöge *


Mikor hazaértem Susan sírva lépett oda hozzám.
- Meg fogják találni igaz ?
- Biztos vagyok benne - félve néztem át a válla fölött miközben magamhoz öleltem
Egyáltalán nem voltam benne biztos, de bíztam Amy kitartásában és bátorságában. Nem sokat kellett várnunk, egy egész sereg rendőr jelent meg az udvarunkon.
- Jó napot Mr. Downey, Frank Morrison rendőrfőnök vagyok
- Jó napot - fogtam kezet vele szomorú ábrázattal
-  Megkérhetném, hogy meséljen el nekem mindet az unokahúga eltűnésének körülményeiről ?
Elmeséltem  szóról szóra az esetet, mindent olyan igazan mondtam el ahogy történt..
- Nem látta a tettes autójának a rendszámát ?  - kérdezte a rendőrfőnök mikor a mondandóm végére értem
- Csak egy betűre és egyetlen egy számra emlékszem..de ezzel nem sokat segítek
- Mondja el mi volt az, ezzel is segíti a nyomozást
- Egy M betű és egy 9-es
- Köszönöm Mr. Downey
                                                           *5 nap múlva*

Éppen az egyik rendőrrel beszélgettem mikor:
- Na ne - bámultam meredten a telefonom kijelzőjére majd felvettem - Amy? - szóltam bele remegő hangon
- Nem, sajnálom
- Ki a fene maga és hol van az unokahúgom ?
- Csak nem gondolja, hogy azon nyomban el is árulom ?!
- Beszéljen csak - súgta oda a rendőr - mi addig megpróbáljuk lenyomozni a hívást
- Mit akar Amytől ? Mit ártott magának ?
- Ő az égvilágon semmit, de maga öregem annál többet
- Mit akar mit tegyek ?
- Egy elég jelentős összeg fejében megegyezhetünk talán..de ha nem kapom meg 1 héten belül az tíz  milliót akkor...- egy lövés hangját hallottam és  egy sikítást - ..ez a golyó nem a falban fog landolni, hanem a drágalátos unokahúga aranyos kis fejében...
Nem tudtam erre válaszolni mert megszakadt a vonal..
- Na sikerült lenyomozniuk ? - fordultam hirtelen a rendőrökhöz és nyomozókhoz
- Igen..sikerült..
Megnéztem melyik helyet jelöli a műszer.
- Ez lehetetlen, hisz ott az égvilágon semmi sincs, csak homok és kövek
- Higgye el uram, a munkám során elég sokszor bebizonyosodott előttem, hogy nincsen lehetetlen..ezek az emberek mindenre képesek
- Ettől félek én is
- Na de most nincs vesztegetni való időnk indulnunk kell..
- Én is magukkal tartok

                                                           *Amy szemszöge*

Magatehetetlennek,elveszettnek és borzasztó szomorúnak éreztem magam. De próbáltam mindig megnyugodni.
- Úgy is kijutsz innen...nem itt fogsz megöregedni vagy meghalni - mondogattam magamban.
- Tessék..látod milyen jó szívű vagyok hoztam neked kaját - tartotta oda zacskót az arcomhoz
- Na mi az ? Nem akarja, hogy éhen haljak ?
- Nem olyan ember vagyok..
- Nem...még rosszabb..
- Oh, tényleg..párnapja felhívtam a nagybátyádat a kéréseimmel...egy hetet adtam neki, de azóta nem nagyon jelentkezett..hmm..érdekes
- Biztosan jó oka van rá..- próbáltam higgadt maradni
- Ha tudnád mi a tét biztosan nem ezt mondanád - nevetett - de mindegy engem különösebben nem is érdekel én csak elvégzem a munkát amivel megbíztak
- Mi a tét ? - remegtem
- Az életed - mondta rezdületlen arccal érzelem nélkül
Nem hittem a fülemnek..lesokkoltan és dühösen  meredtem magam elé. Olyan indulatos lettem, hogy mikor ez a szívtelen, embernek sem nevezhető alak  hátat fordított nekem, hirtelen felugrottam és őt  erőteljesen ellökve szaladtam az ajtó felé...mikor az ajtó túloldalára kerültem megláttam rajta azt a hatalmas láncot és lakatot...gondolkodás nélkül zártam be ezek segítségével az ajtót. Zihálva néztem körbe és minél hamarabb ki akartam szabadulni innen..egy hosszú folyosó volt hozzám a legközelebb...gondoltam nincs mit veszítenem ezért azt az utat választottam...a plafonról egy vékony vezetéken lógott le a lámpa, nem világított csak pislákolt..nagy víztócsák és néhol vércseppek is borították a talajt..a hátam mögül hangos dörömbölést  hallottam..ennek hatására gyorsabbra vettem a lépéseimet.  Ahogy a lépteim úgy a csattogás,dörömbölés is  szaporább lett. A szívem dobogását a torkomban éreztem,  már szaladva haladtam előre de a nagy ijedség és menekülés hatására olyan szinten sajogni kezdett a homlokomat díszítő hatalmas seb, hogy görcsbe rándult az egész testem. Muszáj volt megállnom mert úgy éreztem ha nem teszem meg akkor elájulok, az pedig semmit nem javítana a helyzetemen.  A hátamat nekitámasztottam a falnak és a kezemet a homlokomra szorítottam.
- Áuv - szisszentem föl
Eléggé aggasztott ez a sérülés...de most ez a legkisebb gondom. A falnak támaszkodva haladtam tovább.  A folyosó végére érve végre valami pozitív dolog is történt velem, találtam egy felvonót, émelyegve oda mentem hozzá, gyorsan rátenyereltem a gombra,  mikor kinyílt az ajtó habozás nélkül beszálltam. Olyannyira szédültem, hogy képtelen voltam egy helyben megállni...lassan gyászos feketébe borult előttem minden...a lábam összecsuklott és ájultan  zuhantam a földre.

20.rész [ évad záró ]

- Annyira hiányzott már, hogy végre megint közösen csináljunk valamit..mostanában nem is nagyon beszéltünk semmiről..azt hittem haragszol valamiért.. - ölelt magához miközben sétáltunk
- Dehogy haragszom
- Jól van, örülök neki
- Héé, nézd csak..az nem Gregg ?
Boldogan kaptam  fel a fejem a neve hallatán csak akkor szomorodtam el, mikor megláttam, hogy kivel van
- De ő az  - nyögtem ki zavartan
- Na és ki az a csaj ott mellette ?
-  Nina..
- Mármint a legjobb barátnőd ? - ahogy ezt kérdezte egyre ingerültebb lett - mindjárt beszélek én vele de az nem lesz szép
- Hé hé, nyugi - fogtam le
- Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja veled !  

- Én meg azt nem fogom hagyni, hogy bajt csinálj - megfogtam a kezét és elvonszoltam az egyik étterem előtt lévő asztalokhoz és leültettem
- Amy gyorsan tereld el a figyelmem erről a dologról - szólt idegesen
- Öhhm jól van, valamelyik nap felelés után oda adtam az ellenőrzőm a tanárnak, ilyen fiatal nő, meglátta az aláírásod az ellenőrzőben  és komolyan mondom majdnem elájult..óra végéig nem is adta vissza még akkor sem nagyon akarta de muszáj volt.
Először rezdületlen arccal nézett rám de aztán mosolyra húzódott a szája.
- Már nagyon ismersz, tudod mit kell mondani na de most, hogy sikerült megnyugodnom megkérhetlek rá, hogy erről a dologról azért kérdezd meg Hawelockot..- fintorgott  mikor kiejtette a nevét
- Akartam is vele beszélni..olyan furcsa az élet..
- Ezt mire érted ?
- Azt hiszed, hogy egyedül kell átvészelned mindent de egyszer csak jön egy ember, talán olyan akit már eddig is ismertél vagy kötődsz hozzá valahogy vagy talán az akivel már rég nem beszéltél nem is bíztál benne, hogy találkoztok és egyszer csak megtörténik ott áll előtted segít mindenben, mindig Ő van ott amikor történik valami és kisírhatod a vállán magad,veled együtt sír vagy éppen miattad..úgy érzed ő az őrangyalod aki vigyáz rád és a hősöd aki megment mikor bajban vagy.
- Gregg ?
- Nem ,őt tényleg nagyon szeretem és nem bírnám elviselni ha nem lenne nekem ,de rólad beszélek Robert - mosolyodtam el - te voltál ott velem bármi is történt, te tartottad bennem a lelket  néha mikor élni sem volt kedvem..a legjobb barátom, a nagybátyám , az apukám , és az őrangyalom vagy egyben
- Na igen - csuklott el a hangja - nem gondoltam volna, hogy lesz egy lányom akivel felszabadultan tudok beszélgetni és akivel nagyon jól érzem magam még vásárlás közben is, sőt arra sem számítottam, hogy egyáltalán lesz, hirtelen kaptam egyet és most már megértem a lányos apukák miért féltik annyira őket, miért nem akarnak arról hallani hogy az ő kis hercegnőjük egyszer felnő..na meg az is megértettem hogy lesz a kávézásból egy étterem előtti lelkizés..
- A megtörhetetlen ember szíve meglágyult..
- Nem tagadom, ez így van, nem szégyellem
- Nem is azért mondtam
- Na és mi lesz azzal a kávéval, elvégre azért indultunk el nem ? - próbált komoly tekintetet vetni rám
- Igazad van, de akkor miért ücsörgünk még mindig itt ?
- Akkor induljunk - megfogta a kezem és felrántott  a székről
- Robert, kérdezhetek valamit ?
- Persze, had halljam
- Ha nem történt volna az a baleset, akkor is akartátok volna, hogy veletek maradjak? - kérdeztem csüggedten , összeszorítottam a szemem mert féltem a választól
- Mindig is nagyon szerettünk és örültünk mikor velünk voltál, a szüleiddel már egészen kiskorodban megbeszéltük, hogy ha ide jössz iskolába vagy valami miatt úgy alakulnak a dolgok akkor nyugodtan lakhatsz nálunk, nehogy azt hidd hogy rákényszerítettük magunkat hogy elviseljünk csak mert így hozta a sors
- Hmm,  ez elég őszintén hangzott
- Hidd el, ennél őszintébben nem is tudtam volna mondani, de nem értem miért kérdezel mindig ilyeneket...úgy viselkedünk mintha nem szeretnénk vagy mi ?-  értetlenkedett

- Csak néha belegondolok, hogy mi lett volna ha nem ez lesz, hogy akkor is ugyanígy elviselnétek..de mindegy mert már elmondtad erről a véleményed...felejtsük el
- Szerintem is - túrt bele a hajába - mert csak felhúznám magam azt pedig nem szeretném
- Most már nagyon kéne az a kávé..mert ahogy tudjuk Robert Downey Jr boldog lesz tőle..igazán nem ártana - löktem meg a vállammal
- Szórakozz csak - vigyorgott
Végre uticélunk végére értünk és Robert kaphat egy nagyadag boldogság hormont..
- Menj, én megvárlak kint
-  Jól van, sietek
Elővettem a telefonomat, gondoltam rakok fel pár képet instagramra...a nagy elfoglaltságomból már csak akkor eszméltem fel mikor valaki nagy sietve közelített felém megragadta a karomat és ahogy oda fordultam hogy megnézzem ki az, akkorát ütött a fejemre, hogy abban a pillanatban elsötétedett előttem  minden és megszűnt a külvilág zaja....

19.rész

Ha valami amin szerintetek változtatni kéne vagy csak ha el akarjátok mondani ki a kedvencetek
kommneteljetek :) 

                  

Már az utca végéről lehetett hallani az ordító zenét. Hirtelen nem is volt olyan nagy kedvem menni.
- Hát srácok - köszörültem meg a torkom - nem tudom hogy akarom-e én ezt egyáltalán
- Még szép hogy akarod - szólt rám Kevin
Bementünk a házba annyian voltak bent hogy szinte már az ablakon folytak kifelé.
- Ohh, hellóka - lépett oda hozzám Tony - örülök hogy eljöttél szép lány - simította végig az arcomat
- Te részeg vagy ?
- Meglehet, de te túl jól nézel ki ahhoz hogy figyelmen kívül hagyjalak - húzott közelebb magához
- Eressz el, tudod hogy Greggel járok - toltam el magamtól ingerülten
- Hát jó, de ha végre rájössz hogy én kellek neked..itt leszek
Mivel Ryan és az ikrek is elmentek valahova ezért csak csendesen, egyedül leültem a kanapéra.
- Azta, ilyen jóban vagy Tonyval ? - ugrott oda mellém hirtelen a semmiből Bella,Vanessa és Amanda.
- Nem tudom miről beszéltek..
- Láttuk ezt a jelenetet  - magyarázta meg Vanessa
- Tehát innen gondoljátok...nincs köztünk semmi..nekem amúgy is van barátom és nem fogom megcsalni nagyon szeretem.
- Akkor  gondolom nem baj ha elkezdek barátkozni Tonyval - mondta Bella egy perverz mosollyal az arcán
- Dehogy, hajrá
Nem sok kedvem maradt bulizni ezért hamar hazaindultam, mivel Ryan éppen egy csajjal flörtölt az ikrek meg nagyon is jól érezték magukat egyedül indultam haza. A sötét utcákon gyors léptekkel haladtam nem biztonságos éjszaka egyedül járkálni de hát egyik barátom sem ért rá hogy velem foglalkozzon szóval nagy bátorsággal egyedül majd csak hazaérek.  Az utolsó métereket már rohanva tettem meg, mivel minél jobban arra gondoltam hogy nem lesz semmi baj már mindjárt otthon vagyok annál jobban kezdtem mindenféle gyilkosokat odaképzelni és lépteket hallani magam mögött. Felsiettem a szobámba abban bízva hogy Robert nem vett észre.
- Lám-lám, mégsem volt olyan jó a buli kicsilány ? - dőlt neki az ajtónak a nagybátyám

- Áhh, szóval mégis észrevettél - nevettem kínosan - amúgy jó volt csak..
- Csak mi ? történt valami ?
- Nem történt semmi nyugi már
- Én egyenlőre még nyugodt vagyok addig amíg meg nem tudom hogy történt-e valami
- Akkor nyugodt maradsz mert semmi sincs...na de álmos vagyok - ásítottam
- Jó, értem én már itt sem vagyok

"Hallottad a hírt ?" - jött az SMS ébresztőként Ninatól.
"Nem ,milyen hírt ? " - írtam gyorsan vissza neki félálomban
"Az osztályfőnökünk kórházba került "
Nem hittem a szememnek, tényleg ezt írta ?! Nagyon megkedveltem Mr. Kameron George  és nagyon rosszul érintett ez a dolog, eljutottam arra a szintre hogy iskolába se volt kedvem menni pedig nagyon szeretem az osztálytársaimat és az átlagos sulis napokat. Végül nagy nehezen elindultam a suliba.
- Neked ki mesélte azt a dolgot ? - léptem oda köszönés nélkül Ninához
- Mivel anyukám a kórházban dolgozik ezért látta mikor Mr. George bement  és hallotta hogy nem tudják biztosan mi baja lehet.
- Ez nagyon rossz - komorodtam  el - és mikor jön ki a kórházból ?
- Nem lehet tudni..mert még teljesen  pontosan azt sem tudják hogy mi baja van
- Ez szörnyű... ő az egyetlen tanár aki nem hülye tinikként tekint ránk hanem szeret minket és bármiről lehet vele beszélni, mindig meghallgat és ha tud segít..
- Igazad van - sóhajtott egy nagyot Nina
Pont osztályfőnöki óra következett, csendben ültünk a teremben és vártuk hogy melyik tanár jön be, a töri tanár lépett be a terembe.
- Sziasztok - köszönt komoran - bizonyára értesültetek róla hogy mi történt az osztályfőnökötökkel, még mi sem tudjuk pontosan hogy  mikor jöhet ismét vissza.
Mindenki sugdolózni kezdett "ezt nem hiszem el","nagyon durva","szegény","mi lehet a baja?" efféléket lehetett hallani. Én néma csendben ültem a székemen, a hajam szerencsére eltakarta a fülhallgatómat ezért zenét hallgattam,mert még attól is elment a kedvem hogy egyáltalán beszéljek valakivel. 
Szerencsére már az utolsó óráról is kicsengettek és elindulhattam haza, otthon ledobtam a táskámat és elnyúltam a kanapén, miközben azt morogtam hogy elegem van mindenből.
- Na mi történt már megint ? - kérdezte egyből Robert a jelenet láttán
- Semmi...- motyogtam bele a párnába
- Mostanában miért nem mondasz el nekem semmit ? - szomorodott el
- Mert  nem fontos, de ha annyira tudni szeretnéd az történt hogy az osztályfőnököm kórházba került és ugye tudod őt kedvelem a legjobban a tanárok közül és ez a dolog most nagyon rosszul érintett - meséltem el a történteket komoran

- Nem lesz ott semmi baj, meglátod... gyere menjünk vegyünk egy jó kis Starbucks kávét - húzott fel a kanapéról
Mosolyogva bólintottam és jeleztem hogy tetszik az ötlet.

18.rész

- Mr. Gladman - fordult az osztály felé idegesen a tanár - ne kelljen még egyszer szólnom
- Jól van na, no para - vonta meg a vállát és legyintett David
- Nagyon bírom ezt a srácot - fordult oda hozzám Nina mosolyogva
- Őt ? pont őt ? - kérdeztem nyomatékosan
- Miért ? tök édes - pirult el
- Na ne - forgattam meg a szemeimet
- Csajok - szólt oda nekünk Ryan - jöttök ma ?
-  Hova ?
- Tony bulijába, ott lesz az egész osztály meg a suliból egy csomó ember
- Ez jól hangzik, még átgondolom
- Na, ne kéresd már magad Mitchell
- Jól van Davis, majd megkérdezem Robertet
- Ohh, ő jó fej - legyintett - biztos megengedi
- Ryan, Amy ne akarjátok hogy leküldjelek titeket az igazgatóhoz - mondta Mrs. Norton
Szünetben lementem a büfébe egy kis kajáért, éppen a lépcsőn "vágtattam" lefelé mikor valaki utánam szaladt és átkarolta a derekam és magával szembe fordított, Gregg volt az.
- Úristen - kiáltottam mosolyogva és szorosan magamhoz öleltem - hol bujkáltál eddig ?
- Beteg voltam, de most már tökéletesen vagyok
- Tökéletes vagy - javítottam ki
- Ki beszél - nyomott egy puszit a számra - amúgy hova indultál ?
- A büfébe, lejössz velem ?
- Persze - mondta mosolyogva, megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjait az enyémmel - mesélj valamit
- Első nap találkoztam az unokatesómmal akiről nem is tudtam
- Komolyan ? hogy hívják ?
- Matthew Mitchell
- Őt ismerem , gördeszkázik és nem amatőr szinten
- Ezt nem is említette
- Na mit is akartál venni ? - kérdezte mikor leértünk a büféhez
- Egy kólát kérek szépen - mondtam a büfés hölgynek
Megnéztem mennyibe kerül, kiszámoltam és oda adtam neki a pénzt.



                                                              ***

- De miért ? minden barátom ott lesz - fogtam meg Robert vállát
- Azért mert nem, másban engedékeny vagyok de erről egy szó se legyen
- Ne legyél már ilyen - öleltem meg - naa..-néztem rá reménykedve
- Nem,nem
- Jó..akkor legalább azt mondd meg hogy miért ellenzed ennyire ?
- Azért mert tudom mi van az ilyen bulikon

- Engem úgy ismersz mint aki benne van az olyan dolgokban ?
- Nem dehogy - rázta a fejét
- Akkor kérlek bízz bennem
- Jól van -sóhajtott- menj
- Köszönöm - pusziltam meg
Boldogan rohantam fel a szobámba és felkaptam az asztalról a telefont és tárcsáztam Ryan számát.
- Szia Mitchell - szólalt meg
- Szia Davis
- Mizújs ?
- Elengedtek a buliba
- Szuper, akkor majd érted megyünk az ikrekkel
- Jól van, szia
- Csáo Mitchell - nevetett
- Ide tudod adni egy kicsit a laptopodat ? - lépett be a szobámba Robert
- Persze, ott van a kanapén


Éppen készülődtem a bulira mikor csörgött a telefonom.
- Gyere le, itt vagyunk
- Sietek - és ezzel le is raktam
- Már mész is ? - kérdezte Robert szomorkásan, még mindig a szobámban ülve
- Igen , már itt vannak a srácok, mikor jöjjek ?
- Hát tizenegyre jó lenne ha hazaérnél
- Rendben , ohh és köszönöm hogy megengedted
Lesétáltam az udvarra.
- Na végre - szólaltak meg a fiúk mikor kiléptem a kapun.

17.rész

With the lights out, it's less dangerous here we are now, entertain us I feel stupid and contagious here we are now, entertain us (Nirvana) - üvöltött a fülhallgatómban a zene, hogy még véletlenül se jusson eszembe hogy éppen az iskola fele tartunk, és ezzel a nappal elkezdődik újra  gimis éveim szenvedése..
- Megérkeztünk - húzta le a fejemről a fülhallgatót Robert
- Ne már -  húztam a pulcsimat az arcom elé
-  Meddig akarod még ezt játszani ? - szabadította ki az arcomat a pulcsim "fogságából" - bemenjek veled ?
- Abból te is tudod jól hogy mi lesz - hajtottam le szomorúan a fejem
- Akkor menj, még mielőtt elkésnél - odahúzott magához és megölelt - tudom hogy ügyes leszel - puszilta meg a fejem
- Ugye értem jössz ?
- Persze - mosolygott
Kiszálltam a kocsiból.
- Szeretlek - szólt utánam Robert
- Én is téged
Becsuktam a kocsiajtót, és Robert el is ment. Voltak akik kint beszélgettek az iskola lépcsőink ülve, és voltak akik rohantak befele nehogy elkéssenek, én egyikük közé sem tartoztam, lassan, megfontoltan lépdeltem az iskola épülete felé...még mindig hallgattam a zenét ezért nem nagyon hallottam a külső zajokat...egyszer csak azt vettem észre hogy a földre zuhanok..valaki nekem rohant a semmiből..szuper már az első napomon leégetem magam..
- Úristen, bocsánat..szörnyen sajnálom - nyújtotta felém a kezét aki "elgázolt"
- Nem történt semmi - mosolyogtam és közben megfogtam a kezét ő pedig felhúzott a földről - megtudhatom a neved ?
- Nina Brightmore, és a tied ?
- Amy Mitchell
- Csak nem - nézett tátott szájjal
- Ha arra gondolsz amire én a válaszom de - nevettem el magam
- Te vagy Robert Downey Jr unokahúga ? - kezdett el ugrálni
- Akkor jól gondoltam...igen én vagyok, de te ezt honnan tudod ?
- Internetről...egy csomó kép van fent rólatok..először senki nem tudta milyen kapcsolat van köztetek, de aztán Robert elmesélte egy interjúban ezt az egészet
- Ohh, értem - bólogattam - és te rajongó vagy ? - kérdeztem félve
- Igen, imádom a pasit, egy zseni - húzta mosolyra a száját miközben a nagybátyámról beszélt
- Örülök neki hogy szeretik az emberek....nem kéne mennünk órára ?
- Jajj, tényleg, siessünk
Nem tudtam pontosan melyik terembe is kell mennem, ezért követtem Ninát..még jó hogy kiderült hogy osztálytársak leszünk...bementünk  a terembe..mindenkinek meg volt a saját kis csoportja akivel beszélgetett..gyorsan leraktam a táskámat az egyik padhoz..Nina meg leült elém...éppen a táskámból pakoltam  ki mikor láttam hogy egy mániákus mosoly kíséretében hátra fordul hozzám..
- Azt akarod hogy meséljek Robertről...igaz ?
- Honnan tudtad ?
- Megérzés...na mondd mit szeretnél tudni?
- Hát csak annyit, hogy tényleg olyan jó fej mint amilyennek mutatja magát?
-  Még annál is jobb
Láttam rajta azt a hatalmas boldogságot, és hogy nem csalódott Robertben
- Jó reggelt osztály - lépett be az osztályfőnök a terembe - nos, újra itt vagyunk, remélem mindenkinek jól telt a vakáció...van egy hírem, biztosan észrevettétek hogy egy taggal bővült az osztályunk...Amy kérlek gyere ki és mutatkozz be a többieknek - intett a tanár
Kisétáltam a tanári asztalhoz és az osztály felé fordultam...
- Sziasztok, Amy Mitchell vagyok...elvileg csak a vakációt töltöttem volna itt New Yorkban de a szüleim autóbalesetet szenvedtek és mire a mentő kiért már nem lehetett segíteni rajtuk, egyedül maradtam, ezért a nagybátyámék magukhoz vettek és most ott élek velük.
- Részvétem - fogta meg a vállamat az osztályfőnök
- Ki a nagybátyád ? - kiabálta be a kérdést Nina, mintha nem tudná
- Most komolyan? - sziszegtem - ...Robert Downey Jr...
Az osztályból senki nem szólt egy szót sem, mindenki csak bámult rám. Egész órán beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a vakáció, meg engem kérdezgettek a nagybátyámról....
Mikor kicsengettek egy ismeretlen srác lépett oda a padomhoz.
- Szia Amy, beszélhetnénk ?
- Szia, persze
Leült az előttem lévő pad székére velem szembe.
- Matthew Mitchell vagyok,  apukád testvére volt az én apukámnak
- Hogy..?
- Tudod hogy még kiskorukban elváltak a szüleik és hogy apukád meg Robert elköltözött a nagyival, na szóval nem csak a nagyi házasodott újra hanem a nagyfater is és neki az új házasságából született apa...szóval mi...
- Unokatestvérek vagyunk - vágtam közbe - hűha, és én erről miért nem tudtam?
- Nem tudom - sóhajtott
- Te hány éves vagy ?
- 15
- Oh, helló - jött oda hozzánk Nina - hát te ki vagy? - fordult Matt felé
- Matthew Mitchell
- Mitchell ? - nézett rám majd megint Mattre
- Igen, ő az unokatesóm - mutogattam
- De jó
- Na mesélj csak Matt, hogy-hogy eddig nem láttalak ?
- Eddig ? - nézett rám csodálkozva - kiskorunkban sokat találkoztunk, nem emlékszel ?
- Bocsi, de nem  rémlik
- Nem baj - legyintett
- Merre laksz ?
- Nem messze a sulitól, miért ?
- Csak, hogy a szüleid megengednék hogy iskola után el gyere hozzánk ? - mosolyogtam
- Simán - kacsintott, és félig mosolyra húzta a száját - na nekem mennem kéne, örülök hogy újra megismertük egymást
- Én is örülök - öleltem meg
- Na szia - integetett miközben kiszaladt a teremből

Ahhoz képest hogy mennyire féltem az iskolától, nagyon jól éreztem magam a szüneteket Ninával és Mattel töltöttem, az órák is jók voltak az osztály és a tanárok is rendesek. Vége lett az utolsó órának is...körbejártam  minden termet kerestem Mattet, már azt hittem hazamente pedig mondta hogy eljön..kiléptem az iskola ajtaján..ott ült  a lépcsőn
- Azt hittem már elfelejtetted
- Áhh dehogy..sétálunk?
- Robert jön értem - mire kimondtam pont akkor gurult be Robert kocsija a parkolóba
- Sziaa - öleltem meg a nagybátyámat
- Na milyen volt ?
- Nem fogod elhinni....nagyon jó volt....nem tudom hogy emlékszel-e Mattre - mutattam a mögöttem ácsorgó fiúra
- Matt ? - nézett rám kérdően Robert
- Matthew Mitchell
- Na ne - nézett Robert úgy hogy még a szája is tátva maradt
- Átjöhet hozzánk?
- Természetesen, na gyertek szálljatok be

                                                          
- Azta - állt tátott szájjal a ház előtt Matt
- Na mi az öcsi ? - "ütögette" hátba Robert
- Nagyon szuper - habogott
- Na menjünk beljebb - karoltam át a vállát - arra készülj fel hogy a mai nap Roberttől nem tudsz majd megszabadulni - mondtam félig halkan
- Hallottam ám - szólalt meg Robert

16.rész

Nagyon hamar elröppen a vakációra szánt két hét
- Elpakoltátok az összes cuccotokat ? - kérdezte Susan miközben pakoltunk ki a hotelszobánkból
- Igen, mindent - vágtuk rá kórusban Roberttel

A repülőútból nem sok mindenre emlékeztem mert szinte végig aludtam.
- Kicsim, most már ébredj - szólt nekem Sue
- J-jól van - nyitogattam fáradtan a szemem

                                               *Egy héttel később*

- Na mehetünk ? - forgatta meg az ujján a kocsi kulcsot Robert
- Hova ? - néztem rá döbbenten
- Hát beiratkozni az új sulidba
- De hát még van két nap
- Már csak két nap - javította ki - éppen ezért  kell most elintézni mindent, na gyere - türelmetlenkedett
Nem tudom miért lettem hirtelen ideges, a gyomrom görcsbe rándult mikor Robert felhozta ezt az egész iskola dolgot...tudom hogy muszáj suliba járnom, de olyan jó volt egész szünetben nem gondolni a tanulásra és az azzal járó feszültségre...
Robert leállította a kocsit és rám nézett.
- Drágám, tudom hogy nagyon félsz ettől az egésztől...új emberek, új környezet...de biztos leszek benne hogy mindenki kedvelni fog, és hát iskolába meg, akármennyire is nem tetszik , muszáj járni..
- Johnny Depp is otthagyta a sulit mégis világsztár lett belőle - mondtam nyomatékosan
- De te nem vagy Johnny Depp, és nem hagyod ott az iskolát - jelentette ki Robert
Kiszálltunk a kocsiból..én egy ideig csak álltam és figyeltem az iskola épületét, Robert oda jött mellém és átkarolta a vállamat, vettem egy nagy levegőt  és elindultunk az iskola felé.
Bementünk,megkerestük az igazgatói irodát..Robert bekopogott.
- Jöjjön be - hallatszott bentről egy hang
- Jó napot, Robert Downey Jr vagyok - fogott kezet az igazgatóval - beszéltem már múltkor magával, hogy szeretném beíratni ide a unokahúgomat - mutatott rám, utána oda adott minden papírt amit kellett. Az igazgató beleolvasott mindegyikbe.
- Nem látom akadályát annak hogy nálunk tanulj Amy - nézett fel a papírok közül
-  Remek, köszönöm - mosolyodtam el
-  Itt vannak a könyveid - vett elő egy csomó könyvet a szekrényből  - és itt van az órarend
- Köszönjük szépen - fogott kezet Robert megint az igazgatóval, majd felkapta a könyveket
- Viszlát - köszönt utánunk az diri
- Viszlát - mosolyogtunk
- Na ugye hogy nem is volt olyan szörnyű ? - lökött meg a könyökével Robert
- Nem, tényleg nem volt az..de nem is ettől féltem igazán, hanem az előttem álló sulis évektől 
- Nyugi, semmi baj nem lesz piszkálni téged nem fognak...ha meg mégis...ne felejtsd el hogy jártas vagyok a harcművészetekben - húzta fel az  szemöldökét

- Jól van - nevettem - ezt észben tartom
Úton hazafelé nézegettem az új könyveimet meg az órarendemet..
- Remélem normális osztályba kerülök.. - sóhajtottam
Mikor hazaértünk lepakoltam a könyveket a szobámba és írtam egy üzenetet Greggnek hogy van-e kedve valamit csinálni. Vártam de nem jött válasz...mikor már kezdtem feladni a reményt hogy válaszol akkor egyszer csak megcsördült a telefonom.
- Sziaa - vettem fel boldogan a telefont
- Szia Amy , bocsi hogy nem válaszoltam az üzenetre csak dolgom volt és nem vettem észre, és még csak most olvastam és gondoltam inkább felhívlak, szóval - nevetett - mi a mai program ? - kérdezte érdeklődve
- Semmi baj , éppen ezért írtam üzentet hogy nem-e megyünk el valamerre ?
- Érted megyek - és ezzel le is rakta a telefont
                                                          
                                                              *20 perccel később*

Néztem ki az ablakon de Gregg még sehol sincs, a telefonomon nézegettem hogy mennyi az idő erre egyszer csak Gregg hív...
- Szia, hol vagy ?
- Szia, éppen a házatok előtt
- Mivel jöttél ? Mert a motor hangját nem hallom
- Gyalog jöttem - hallottam hogy elmosolyodott - gondoltam elmehetnénk sétálni
- Remek ötlet, na lemegyek szia
- Oké , szia
Lerohantam a lépcsőn, ki az ajtón..de ott hirtelen megálltam, eszembe jutott hogy Robertéknek nem is szóltam ezért vissza fordultam kinyitottam az ajtót.
- Robert, Susan...elmegyek Greggel sétálni..majd jövök - kiáltottam be
- Rendben...szuper - jöttek a válaszok.
Kiszaladtam a kapuhoz és mikor megláttam Gregget egyből a nyakába ugrottam. Megölelgettük egymást utána megfogta a kezem és elindultunk sétálni.
- Na mi újság ? Mesélj valamit - nézett rám
- Ma voltunk a suliban beiratkozni, megkaptam a könyveket és az órarendet..
- Na ez nagyon jó
- Ugyanabba a suliba fogunk járni ?
- Rooseveltbe iratkoztál be ?
- Igen
- Nagyon jó - mosolygott - legalább mindennap láthatlak
Leültünk a parkban az egyik padra és elkezdtem kérdezgetni.
- Még nem is beszélgettünk a "múltunkról"...
- Mit szeretnél tudni ?
- Mindent, mesélj - húzódtam közelebb hozzá
- Hát olyan 12 éves lehettem mikor anyukámnál daganatot diagnosztizáltak...akkor nagyon magam alatt voltam, azt hittem elveszítem...nem törődtem semmivel se a tanulással se a barátaimmal, majdnem mindenből bukásra álltam és magányos voltam...folyamatos kezelések és gyógyszer szedés után egy újabb orvosi vizsgálaton kiderült hogy eltűnt a daganat...anya rendbe jött  ezután a saját életemet kellett rendbe tenni...ment is remekül 14 éves koromig...akkor rossz társaságba keveredtem, ezek a tipikus gettó srácok elhitették velem hogy ők milyen jó barátaim, persze én ki akartam harcolni a tiszteletüket és az elismerésüket...ezért tettem pár rossz dolgot...ekkor egyik nap nézegettem a netet, és ráakadtam egy érdekes életrajzra...Robert Downey Jr-é volt...és ezt nem csak azért mondom mert a nagybátyád, tényleg így történt, szóval olvastam hogy drogozott meg hogy ivott és hogy ezek miatt mennyit ült börtönben...utána pedig senki nem akart neki szerepet ajánlani pedig hihetetlen nagy tehetség. Aztán csak sikerült visszaküzdenie magát a ranglétrára most meg ő Hollywood legmenőbb, leghíresebb és legjobban kereső színésze. Szóval én is le akartam szokni minden káros szenvedélyemről...sikerült.

- Örülök hogy tanultál a nagybátyám hibájából, és örülök neki hogy sikerült leszoknod neked is, büszke vagyok rád...szeretlek - öleltem magamhoz
- Azért nem meséltem eddig erről mert féltem hogy megutálnál és szakítanál velem..
- Dehogy, ettől csak még nagyobbat nőttél a szememben, nem a rossz dolgok miatt hanem mert sikerült rendbe hoznod az életed
- Na most te jössz - nézett rám csillogó szemekkel
- Huhh, hát hol is kezdjem - beletúrtam a hajamba és gondolkoztam - Hát olyan öt éves lehettem mikor egyszer csak nagy dörömbölést és kiabálást hallottam. Apa kiment hogy megnézze ki az
- Peter kérlek had maradjak itt éjszakára
 - Jól van....gyere....te jó ég Robert te mennyit ittál?
 - Annyira nem sokat..szerintem
-  Most már ideje lenne leállnod...mondjuk hiába mondom úgysem hallgatsz rám....feküdj le ide a kanapéra mindjárt hozok takarót és párnát.
 Oda mentem apához.
- Robert bácsi megint rossz ember lett? - kérdeztem
 - Nem dehogy kicsim, csak néha túlzásba visz néhány dolgot de sosem volt és nem is lesz rossz ember -mosolygott rám

 Miután apa levitte a takarót és a párnát Robertnek, oda jött hozzám felvett, megpuszilt és bevitt a szobámba lefektetett aludni...de valamiért nem jött álom a szememre...kimásztam az ágyból leosontam az emeleten és oda mentem a kanapéhoz ahol Robert feküdt
- Robert bácsi - szóltam félénken - kérdezhetek valamit?
- Bácsi nélkül , de amúgy kérdezd csak nyugodtan prüntyőke - mosolygott rám
- Ugye csak azért csináltad ezt az egészet mert hiányoztunk neked és látni akartál minket ?
- Lebuktam
- Én tudtam hogy nem vagy rossz - adtam puszit az arcára, aztán visszamentem aludni
Nem tudom miért de ez a legkedvesebb emlékem...pedig nem a legszebb történet de akkor is..apa mindig is olyan kedves és segítőkész volt főleg ha a nagybátyámról volt szó...Robert apa bátyja mégis mindig apa viselkedett "felnőttesebben"....
- A bátyja ? - vágott közbe Gregg
- Igen, Robert eredeti neve Robert Mitchell...csak apáék szülei elváltak és Robert,apa meg a nagyi elköltöztek és akkor a nagyim összejött egy férfival akit úgy hívtak hogy Robert Downey...és Robert az ő nevét vette fel
- Ohh értem
.... Szörnyű belegondolni hogy nem látom őket többet boldogan megölelni egymást vagy hogy együtt bolondoznak...nagyon hiányoznak a szüleim.. miközben erről beszéltem könnycseppek futottak végig az arcomon.
- Ne sírj, ezek az emlékek és az összes együtt töltött közös perc örökké életben tartja őket, mindig itt vannak veled - puszilta meg az arcomat
- Köszönöm hogy vagy nekem Gregg - hajtottam a vállára a fejemet
- Ne köszönd, én mindig itt leszek neked - karolt át
Még jó sokáig beszélgettünk..már egészen besötétedett mikor elindultunk haza, de nem baj mert nagyon jól éreztem magam.

15.rész

- Amy.....Amy, ébresztő - rázta meg a vállamat Robert
- Jól van , oké, ébren vagyok - dörzsöltem meg a szememet
- Siess, nem soká indulnunk kell - mutatott az órájára
Kimásztam az ágyból, oda mentem a szekrényemhez és felkaptam valamit gyorsan, még jó hogy a cuccaimat tegnap elpakoltam azzal már nem kell küszködni. Bementem a fürdőszobába megmosakodtam,fogat mostam és felkötöttem a hajamat. Megfogtam a bőröndömet és levánszorogtam a lépcsőn.
- Mindent elpakoltál kicsim ? - kérdezte Susan
- Mindent ami kell - néztem le a bőröndömre - Robert hol van ?
- A haját csinálja - forgatta meg a szemeit Susan
- Akkor az eltart egy ideig
- Haha, nagyon vicces - jött kis a fürdőszobából Robert, és közben az ujjaival felfele fésülte a haját
- Ohh, megjött Mr. Robert "Mindent hallok" Downey Jr ..- nevette el magát Susan
- Kifelejtetted hogy King Of Hair - mondtam
- Milyen vicces kedvetekben vagytok - húzta félig mosolyra a száját - na induljunk



Pont oda értünk a reptérre,mivel csak mi lehetünk olyan szerencsések hogy ilyenkor kerülünk dugóba. Robert elintézett mindent aztán felszálltunk a gépre. Robert és Susan leültek a mellettem lévő ülésekre, szerencsére mellém nem ült senki, elővettem a laptopomat, felvettem a fülhallgatót és filmet néztem, aztán mikor vége lett zenét hallgattam és nézegettem a képeket a laptopomon. Annyira jól elfoglaltam magam, hogy mikor felnéztem a képernyőről már Robert szólt hogy most száll le a gép. Elraktam a laptopomat és amint lehetett kiszálltunk. Fogtunk egy taxit és elmentünk  egy hotelbe.
- Miben segíthetek ? - szólt egyből egy nő a recepciós pult mögül mikor beléptünk a hotelbe
- Jó napot - mosolygott Robert, de úgy hogy a nőn látszott hogy hirtelen azt sem tudta volna

megmondani hogy fiú vagy lány - még múltkor adtam le egy foglalást Robert Downey Jr névre.
 - Ohh..igen...a 48-as a maguk szobája...parancsoljon uram a lakosztály kulcsa - nyújtotta oda Robertnek
- Kösz szépen
Felmentünk a szobánkba, hát azt hiszem már ezért megérte eljönni Barcelonába. Két hatalmas szoba, medence,jacuzzi, és minden amit csak el lehet képzelni.

- Ugye nem azzal fog telni az egész nyaralás hogy visítozó rajongók ugrálnak majd az ajtó előtt ? - kérdeztem reménykedve
- Öhh...nem..hiszem
- Na mi a mai program ? - nézett rám majd Robertre Susan
- Hát, én láttam a neten hogy pont ma játszik az FC Barcelona...nem megyünk el a meccsre ?
- Ez jól hangzik - csapta össze a tenyerét Robert - Susan ?
- Rendben, benne vagyok, mikor kezdődik a meccs ?
-  20:00-kor
- Na hát már 19:00 lesz szóval nem soká indulhatunk
Bementem a szobámba és mikor megláttam hogy még Xbox is van ott tátva maradt a szám.
- Robert - kiáltottam
-  Mi az ? - jött be a szobámba
- Ezt nézd, még Xbox is van és még játékok is vannak hozzá - mutogattam
- Boxolós játék van ?
- Van
- Akkor játszunk - vigyorgott
Már teljesen belefeledkeztünk a játékba, mikor Susan bejött a szobába.
- Indulnunk kéne
- Tényleg - nézett az órájára Robert
Kikapcsoltuk a játékot, elkészülődtünk és indultunk. Robertnek odaadtam a fullcapem  meg felvett egy pilóta napszemüveget...ő sem akarta hogy valaki felismerje.

A stadionnál Robert megvette a jegyeket .
- Azta, milyen közel leszünk a pályához - néztem rá a jegyemre
- Bizony, ugye milyen jó fej nagybátyád van ?
Megöleltem.
- Puszit nem is kapok ? - nézett rám csalódottan
- De kapsz - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára

Bementünk a Camp Nouba és elfoglaltuk a helyünket..
Mikor a játékosok a pályára léptek a szurkolók őrjöngeni kezdtek, de mikor felcsendült a himnusz, mindenki énekelt.
Nagyon élveztem a meccset , így hogy ilyen közel voltunk a pályához tökéletesen lehetett látni mindent.

A mérkőzés a Barcelona győzelmével ért véget.
- Gyere - fogta meg a kezemet Robert és húzott maga után
- Mégis hova ? - értetlenkedtem
- Majd meglátod, csak siess
Követtem a nagybátyámat egyszer csak megláttam hogy a Barcából néhány játékos ott áll előttünk...és igen oda mentünk hozzájuk...Robert beszélt velük valamit spanyolul és én csak néztem hogy Robert mióta tud spanyolul...... csinálhattam a srácokkal képet és kaptam egy aláírt mezt, olyan boldog voltam.
- Köszönöm szépen, te vagy a legjobb - ugrottam Robert nyakába
- Szívesen - ölelt meg
Visszamentünk Suehoz és elindultunk vissza a hotelbe.
Nem tudom ennek a "pultos" nőnek mennyi idő lesz megszokni hogy itt van Robert...most is majd kiájult a pult mögül úgy nézte.

Csodálatos volt a kilátás, a szobámból is kilehetett menni az erkélyre [ ott volt a medence is ] és onnan olyan szépen belehetett látni a várost, és este azok a fények...leírhatatlan. Kint ültem és bámultam hol a csillagokat, hol a város fényeit.
- Ugye milyen csodálatos? - ült le mellém Robert - ezt vedd fel, hűvös van - nyújtott oda nekem egy

pulcsit
- Köszi - mosolyodtam el
- Tudod...nem mondtam még de nagyon örülök neki hogy most már velünk laksz..legalább megtudhatom milyen ha van egy lányom..csak a dolgok bárcsak ne így történtek volna...tudod mire gondolok
- Ezt tényleg nem mondtad még, és igen..tudom mire gondolsz - hajtottam le a fejem
- Ugye nem sírsz ? - húzta el az arcom elől a hajamat

- Nem - öleltem meg
- Ne is..nem bírnám megint végig nézni...és remélem nem is kell
Tudtam hogy arra gondol hogy reméli Gregg nem fog megbántani.
- Nyugi, nem lesz olyan
- Na én bemegyek.. te nem jössz? - állt fel Robert
- Én még maradok egy kicsit
- Jól van - puszilt bele a hajamba, majd bement.
Összébb húztam magamon a pulcsit, néztem a csillagokat és gondolkodtam,álmodoztam...

14.rész

A vasárnap délután a készülődéssel telt, elpakoltunk mindent amit vinni akarunk magunkkal a vakációra.
- Robert, szedd már össze a cuccaidat - emelte fel a hangját Susan
- Jól van már, nem ma megyünk, hova sietsz ?
- Aha, de te ha valamit most nem csinálsz meg utána se fogod
- Ennyit nézel ki belőlem?
- Hát képzeld el igen..mert ismerlek...sosem tudsz semmit komolyan venni, olyan fárasztó vagy
- Még én vagyok fárasztó...úristen Susan..te kaptad fel a vizet ilyen hülyeségen
- Igen, mert te akartad ezt a baromságot mégsem csinálsz semmit elvárod hogy más pattogjon helyetted.
- Most már baromság ? Pedig úgy rémlik amikor mondtam te is jó ötletnek tartottad...a végén mindig én leszek a hülye mert jót akarok
- Hát igen azt is jó ötletnek tartottam hogy szerepelj a Vasemberben, de most már bánom...
- Most megint ezzel jössz ?
-  Ma felhívtad már Gwynethet? El ne felejtsd..
- Gwyneth ? Ő csak a barátom, és úgy tudtam eddig ezzel te is tisztában voltál, de most tényleg nem értem mi bajod van..felhozol mindent...és ez az egész csak azért mert nem pakoltam el a  ruhákat - kiabált Robert
- Te vagy a bajom..az hogy ilyen vagy
- Senki nem kötelezett arra hogy velem élj
Susan erre már nem válaszol, csak egy ajtócsapódást hallottam.

Később valaki  feljött a lépcsőn. Kinéztem a szobám ajtaján, Robert volt az, oda ment a zongorához és elkezdett valamit játszani és énekelni először nem tudtam melyik számot énekli, de aztán a refrénnél rájöttem...Christina Aguileratól a Hurt volt....nem mertem oda menni, de mikor ráhajolt a zongorára és elkezdett sírni oda szaladtam hozzá.
- Robert, ne sírj - öleltem meg
- Elrontottam Amy...mindig elrontok mindent...igaza van Susannek sosem tudok semmit komolyan venni - szipogott - el ment...az a nő..akiért az életemet is oda adnám...aki mellettem állt mindig...és most azt sem tudom merre lehet..hogy lehetek ekkora lúzer ? - nézett rám könnyes szemekkel

Láttam hogy szavakkal nem tudom megvigasztalni ezért  felvettem a sarokból a gitárt, és elkezdtem énekelni és gitározni a Everyday Hero-t...
- Nem vagy lúzer - néztem rá, mikor befejeztem a dalt
Robert nem tudott megszólalni csak nézett rám és még könnyesebb lett a szeme, felállt , oda jött hozzám és megölelt.
- Nagyon örülök neki hogy itt vagy, és ez a dal..nagyon szép volt köszönöm
- Ne köszönd, te már sokkal többet tettél értem...és van egy sejtésem hol van Susan..mehetünk?
- Igen, de mégis mire gondolsz hol lehet ?
- A nővérénél
- Nagyon remélem hogy igazad lesz- törölte meg a szemét

Már besötétedett mire odaértünk Susan nővérének a házához, Robert leállította a kocsit és sóhajtott egy nagyot
- Mit mondjak neki ?
- Amit érzel
Kiszálltunk a kocsiból és oda mentünk az ajtóhoz, mivel Robert nem merte megnyomni a csengőt megtettem helyette.  Kinyílt az ajtó..
- Itt van Susan ? - kérdezte komolyan
Susan nővére nem válaszolt.
- Itt van a feleségem ? - kérdezte meg még egyszer kicsit idegesebben Robert
- Igen itt van, de nem szeretne veled beszélni - mondta karba tett kezekkel Amber
- Engem viszont nem érdekel, mert beszélni fogok vele - tolta arrébb Ambert  Robert és bement a házba, én is követtem. Susan bent volt a konyhában éppen kávét csinált magának.
- Sue...
- Nem akarok veled beszélni Robert
- Kérlek hallgass meg - ment közelebb Susanhez -  ne haragudj rám, tudom hogy mindig elrontok mindent..és hogy viccnek fogom fel mikor te komolyan akarsz velem beszélni...tettem a fejemet mint egy díva...pedig nem is vagyok nőies - nézett elgondolkodva Robert
- Olyan bolond vagy - mosolyodott el Susan
- Nagyon szeretlek, miattad vagyok mindig boldog, mert benned megtaláltam mindent amit mindig is kerestem.
- Nem haragszom...már nem - ölelte meg Robertet
- Hazajössz ?
- Igen - mosolygott Susan
Annyira összeillenek, remélem soha nem lesz olyan probléma amit nem tudnak megbeszélni,és hogy örökké együtt lesznek. A hazafele út nagyon jó hangulatban telt, nevettünk, beszélgettünk...
Otthon elmeséltem Susannek a "mini koncertet" és hogy én tartottam Robertben a lelket.
- Mindennél jobban szeret téged, nagyon szerencsés vagy
- Tudom, csak én is olyan makacs tudok lenni, nem hogy elmondtam volna szépen amit akartam, nem..én folytattam a vitát és a saját buta gondolataimat bizonygattam.
- Az a lényeg hogy megbeszéltétek és most már megint minden jó
- Így van, köszönöm hogy nem hagytad hogy valami őrültséget tegyen magával, nem is tudom mi lett volna velem ha emiatt valami rosszat tesz...
- Nincs mit
- Na menjünk aludni mert holnap hamar kell kelni
- Rendben, jó éjszakát - öleltem meg Susant
Felmentem a szobámba átöltöztem pizsamába, befeküdtem az ágyba, zenét hallgattam és gondolkoztam...vissza gondoltam a mai nap történéseire...a könnyekre a mosolyokra..és végül már azon kaptam magam hogy az álmok világában lépkedek..

13.rész

 "Mi tesz minket emberré,  És miért hazudunk folyton?  Mit ér az érzés, ha nem mutatom,  És a szót is magamba fojtom?"

- Naa miújság ? - ugrott elém Susan a semmiből, mikor beléptem az ajtón.
- Miért érzem úgy Robert hogy mesélt neked ?! - mosolyodtam el
- Azért mert mesélt - megfogta a kezemet, és húzott maga után a nappaliba, leültünk a kanapéra és elkezdett kérdezgetni - na milyenek a szülei?
- Nagyon aranyosak, az anyukáját Elisabeth-nek hívják az apukáját pedig Jack-nek,  Gregg körbevezetett a házban amíg az anyukája palacsintát sütött nekünk.
- Robert mesélt valami olyasmit hogy...jársz Greggel - vigyorgott
- Gondoltam...- motyogtam - ..igen - bólogattam - csak félek..
- Mitől ?
-  Hát csak...Gregg olyan helyes,kedves,vicces és aranyos...én meg átlagos vagyok...olyan sok lány van aki őt szeretné..
- Drágám, téged választott és nem a többi lányt - fogta meg a vállamat - ezt én is átéltem Robertel...csak hát mivel ő híres ezért még nehezebb volt, több millió lány imádja őt...és tudom hogy engem nagyon sokan utálnak mert a felesége vagyok..de ő engem választott és még ennyi év után is szeret és büszke arra hogy velem van...Gregg is büszke rád és szeret téged, látszik abból is ahogy rád néz.
- Tudod mit? most már nem is félek, köszönöm Susan imádlak - öleltem meg - ...amúgy a férjecskéd merre van ?
- Vagy kint van, vagy a hálószobában
- Ugye nem cigizett ?  - érdeklődtem
- Nem, ma még nem láttam cigizni, amin meg is lepődtem
- Mert elvettem tőle a cigit - nevettem - mondtam neki hogy ne tegye tönkre magát
- Ügyes csaj vagy - mondta Susan majd megpuszilta az arcomat
Kimentem az udvarra hogy megnézzem ott van-e a nagybátyám, kint nem volt hát bementem a hálószobájukba...ott volt, szerencsére pont hassal lefelé feküdt az ágyon így nem látta hogy bementem. Halkan az ágyhoz lopóztam és oda ugrottam Robert mellé. Amire neki egy hangos "What The Fuck??!"  volt a válasza.
- Nyugii - de alig tudtam kimondani mert olyan röhögőgörcs jött rám hogy levegőt is alig kaptam, aminek a láttán Robert is elkezdett nevetni.

- Jóójóóó nem..nem..nem ..kapok levegőt .- csapkodtam az ágyat
Kb. öt perc volt mire kitudtam mondani normálisan egy mondatot.
- Mondta Susan mit terveztem a jövő hétre ? ( szombat volt szóval nem sokat kellett várni..)
- Nem, mit ? - kérdeztem izgatottan
- Hát hogy el kéne menni egy kicsit kikapcsolódni..nyaralni.. - mosolygott
- Hova ?
- Spanyolországba, na mit szólsz hozzá ? jó ötlet ?
- Hogy jó-e ? nem....eszméletlen jó - örömömben elkezdtem ugrálni Robert meg csak csóválta a fejét és rajtam nevetett.

"Szia Gregg, csak annyit akartam mondani hogy jövő héten nem leszek itthon mert megyünk Spanyolországba, majd mesélek :* Szeretlek♥" - írtam Greggnek
" Rendben :) jó szórakozást,vigyázz magadra :* én is szeretlek♥" - jött hamar a válasz
Az utolsó három szót vagy tízszer elolvastam, szeret..olyan boldog voltam hogy majd kiugrottam a
bőrömből, tudtam eddig is hogy szeret csak hát na, mindig jó hallani\látni.



Felmentem a szobámba lefeküdtem az ágyra és az ölembe vettem a laptopomat, ma nem volt kedvem semmit sem csinálni szóval, neteztem..raktam fel pár képet twitterre meg nézegettem a

tumblr-t elég érdekes képeket találtam Robertről és Gwynethről. Jó, oké hogy a Vasemberben a barátnője..de miért tűnik úgy mintha nem csak a filmben szeretnék egymást?!  Legjobb barátok mi ?!

Legszívesebb azonnal lementem volna és elmondtam volna a véleményem Robertnek, de akkor eszembe jutott amit Susan mondott, na meg azt sem akartam hogy összevesszenek..szóval magamba fojtottam az érzéseimet. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire nem bízom meg az emberekben a saját nagybátyámról elhittem hogy megcsalja Susant..pedig ismerem jól..végig gondoltam oda-vissza mindent és sikerült legyőznöm a hitetlenségem..színészek,a médiát hülyítik..és Gwynethnek ott van Chris Martin...Robertnek meg Susan. Nem akarok többet ezzel az üggyel foglalkozni, inkább hallgatok zenét,vagy nézek valami filmet...a zenénél maradtam. Megfogtam a telefonomat, a fülhallgatómat és a napszemüvegemet és kimentem az erkélyre.  Ahogy kint feküdtem és zenét hallgattam egyszer csak csörög a telefonom...Robert. Úristen miért hív ? valami történt vele, vagy Susannel..?!!
- Igen ? - szóltam bele félénken a telefonba
- Nagy baj van...
- Mi történt ??
- Nagyon éhes vagyok...
- Hogy mi?? - csaptam a homlokomra - és ez miért olyan nagy baj?
- Mert nincs itthon semmi...eljössz velem bevásárolni ?
- Megyek..
- Oké - mondta hatalmas örömmel
Most komolyan felhívott  azért mert éhes?!
Lementem a földszintre  Robert már ott állt a bejárati ajtó előtt
- Na mehetünk ? - kérdezte egyből mikor meglátott
- Igen
- Szuper - csapta össze a tenyerét

- Na ööm mi újság Greggel ? - kérdezte Robert miközben 'utaztunk'
- Nagyon aranyosak voltak a szülei
- Na az jó
- Mi bajod van Greggel? Mindig olyan furcsa vagy ha róla van szó
- Nincsen vele semmi bajom..jó srác..szereted,szeret téged meg minden..csak féltelek és nem akarom hogy megbántson vagy összetörje a szíved.
- Ohh apa...Robert - javítottam ki gyorsan.
Most komolyan azt mondtam neki hogy apa ?!
- Hmm, apa ?
- Ne haragudj...csak hirtelen mondtam..
- Dehogy haragszom, úgyis a lányomként tekintek rád - mosolygott rám - ...jó apa vagyok ?
- Ez kérdés ?  Fantasztikus apa vagy, Indio tudna róla mesélni.
- Hát az nem a legjobb korszakom volt..szóval lehet hogy ő nem így gondolja - halványodott el a mosoly az arcán
- Jó ember,színész,apa..és ahogy látom jó férj is vagy...attól hogy valamikor rossz dolgot tettél nem leszel rossz ember...kijavítottad a hibádat és mindenkinek bizonyítottál - néztem rá biztatóan és közben összeborzoltam a haját.
- Komolyan így gondolod ?
-  Öhmm..nem..csak azért mondtam mert világsztár vagy és van egy csomó pénzed - mondtam szarkasztikusan
- Tudtam

Robert szinte az egész boltot megvette.
- Most komolyan ennyire éhes vagy ? - kérdeztem miközben pakoltuk fel a futószalagra azt a csomó kaját amit "apa" összevásárolt
- Én mondtam - húzta fel a szemöldökét
- Remélem most már nem halsz éhen..

Nem csak bepakolni a kocsiba volt kihívás hanem a házba bepakolni a "zsákmányt"
- Adományt kaptatok vagy mi...? - nézett végig a sok kaján Susan
- Nem csak tudod Robert éhes volt..
- Akkor már értem - súgta oda nekem

12.rész

Mikor felkeltem Gregg még édesen szuszogott mellettem, gondoltam amíg még alszik gyorsan felöltözök. Halkan oda lopóztam a szekrényhez és kiszedtem belőle egy pólót és egy rövid gatyát.
- Jó reggelt - szólalt meg Gregg
- Neked is - pusziltam meg az arcát
- Mit szólnál hozzá ha ma bemutatnálak a szüleimnek? - ült fel az ágyon
- Hát nem is tudom..mi van ha nem tetszem nekik ? - néztem rá ijedten
- Ne beszélj butaságokat, te kinek ne tetszenél?! - simította végig a karomat
- Rendben, lemegyek és szólok Robertéknek hogy hova megyünk.
- Oké

A konyhából láttam hogy Robert kint cigizik az udvaron, kimentem hozzá.
- Meg akarsz halni ? förmedtem rá
- Jól van na...próbáltam leszokni de..
- Semmi de - vágtam közbe - a drogokról és az alkoholról is sikerül leszoknod nem ?! akkor ez is sikerülni fog...ne tedd tönkre magad.
- Jójó..- mondta és közben elnyomta a cigit - most örülsz ? - forgatta a szemeit
- Igen nagyon - mosolyogtam
- Valami úgy súgja hogy nem azért jöttél ki hogy engem kioktass...mit akartál mondani ? - mosolygott
- Hát hol is kezdjem...
- Fuha..ha ilyen hosszú lesz akkor inkább üljünk le, jó?
- Jól van....na szóval először is - nagy levegőt vettem,de nem mertem Robert szemébe nézni - járok Greggel
- Komolyan ? ... én azt hittem hogy eddig is jártatok
- Nem, csak most kérdezte meg - mosolyogtam - meg azt akartam még mondani hogy ma Gregg bemutat a szüleinek, mindjárt indulunk.
- Hát jól van, kis csaj - mosolygott
- Kérem szépen..- nyújtottam felé a kezemet
- Mit? - nézett rám csodálkozva
- A cigis dobozt a zsebedből..
- Tessék...- nyomta a kezembe
- Na látod - nevettem
Felálltam a székről és felmentem a szobámba, Gregg ott ült az ágyon.
- Na mehetünk ?  - kérdezte
- Igen
Lementünk az udvarra Gregg motorjához.
Gregg adott nekem egy sisakot, felvettem és felültem mögé a motorra

- Megérkeztünk - állította le a motort Gregg
-  Huhh, végre - ugrottam le a járműről
Gregg megfogta a kezemet és úgy mentünk be a házba.
- Anya, apa..megjöttem - kiabált be G.
- Na végre, hol voltál? - hallottam az anyukája hangját
Bementünk a konyhába (ott volt az anyukája).
- Anya szeretnék bemutatni valaki, ő a barátnőm Amy Mitchell - mutatott rám Gregg - Amy ő az anyukám Elisabeth Hawelock.
- Ohh szia drágám, Gregg már sokat mesélt rólad - ölelt meg az anyukája...Jack, gyere be légyszíves-szólt be a nappaliba.
- Jövök már, mi baj ?
- Apa ő Amy Mitchell...Amy ő az apukám Jack Hawelock
- Örvendek - mosolygott az apukája
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte Mrs. Hawelock
- Dee - szólalt meg Gregg
- Akkor mindjárt csinálok valami ennivalót, addig vezesd körbe Amyt a házban.

Wow, nagyon király házuk van Greggéknek.

Mrs. Hawelock kész lett az ennivalóval és mi lementünk enni.
- Palacsinta, hmm, imádom - néztem rá a tányérra ami tele volt
- Akkor eltaláltam - mondta Mrs. Hawelock
- El bizony anyukám - kezdte el enni a palacsintát Gregg.
Mikor befejeztük az evést, eszembe jutott hogy nem is tudom hogy megyek haza.
- Szerintem én megyek, Gregg haza tudnál vinni ?
- Máris ?
- Igen
- Gyere akkor hazaviszlek - mosolygott
Elköszöntem a szüleitől és elindultunk.

- Remélem jössz máskor is, most már tudod az utat - mondta mikor leállította a motort a Downey rezidencia előtt
- Jól van, köszönöm a fuvart...nagyon jól éreztem magam - öleltem meg
- Én is jól éreztem magam - mosolygott
- Na szia - adtam puszit a szájára
- Szia - végig simította az arcomat és megcsókolt, utána felvette a sisakot és elment..