With the lights out, it's less dangerous here we are now, entertain us I
feel stupid and contagious here we are
now, entertain us (Nirvana) - üvöltött a
fülhallgatómban a zene, hogy még véletlenül se jusson eszembe hogy éppen az
iskola fele tartunk, és ezzel a nappal elkezdődik újra gimis éveim szenvedése..
- Megérkeztünk - húzta le a fejemről a fülhallgatót Robert
-
Ne már - húztam a pulcsimat az arcom elé
- Meddig akarod még ezt játszani ? -
szabadította ki az arcomat a pulcsim "fogságából" - bemenjek veled ?
- Abból te is tudod jól hogy mi lesz - hajtottam le szomorúan a fejem
- Akkor menj, még mielőtt elkésnél - odahúzott magához és megölelt - tudom hogy
ügyes leszel - puszilta meg a fejem
- Ugye értem jössz ?
- Persze - mosolygott
Kiszálltam a kocsiból.
- Szeretlek - szólt utánam Robert
- Én is téged
Becsuktam a kocsiajtót, és Robert el is ment. Voltak akik kint beszélgettek az
iskola lépcsőink ülve, és voltak akik rohantak befele nehogy elkéssenek, én
egyikük közé sem tartoztam, lassan, megfontoltan lépdeltem az iskola épülete
felé...még mindig hallgattam a zenét ezért nem nagyon hallottam a külső
zajokat...egyszer csak azt vettem észre hogy a földre zuhanok..valaki nekem
rohant a semmiből..szuper már az első napomon leégetem magam..
- Úristen, bocsánat..szörnyen sajnálom - nyújtotta felém a kezét aki
"elgázolt"
- Nem történt semmi - mosolyogtam és közben megfogtam a kezét ő pedig felhúzott
a földről - megtudhatom a neved ?
- Nina Brightmore, és a tied ?
- Amy Mitchell
- Csak nem - nézett tátott szájjal
- Ha arra gondolsz amire én a válaszom de - nevettem el magam
- Te vagy Robert Downey Jr unokahúga ? - kezdett el ugrálni
- Akkor jól gondoltam...igen én vagyok, de te ezt honnan tudod ?
- Internetről...egy csomó kép van fent rólatok..először senki nem tudta milyen
kapcsolat van köztetek, de aztán Robert elmesélte egy interjúban ezt az egészet
- Ohh, értem - bólogattam - és te rajongó vagy ? - kérdeztem félve
- Igen, imádom a pasit, egy zseni - húzta mosolyra a száját miközben a
nagybátyámról beszélt
- Örülök neki hogy szeretik az emberek....nem kéne mennünk órára ?
- Jajj, tényleg, siessünk
Nem tudtam pontosan melyik terembe is kell mennem, ezért követtem Ninát..még jó
hogy kiderült hogy osztálytársak leszünk...bementünk a terembe..mindenkinek meg volt a saját kis
csoportja akivel beszélgetett..gyorsan leraktam a táskámat az egyik
padhoz..Nina meg leült elém...éppen a táskámból pakoltam ki mikor láttam hogy egy mániákus mosoly
kíséretében hátra fordul hozzám..
- Azt akarod hogy meséljek Robertről...igaz ?
- Honnan tudtad ?
- Megérzés...na mondd mit szeretnél tudni?
- Hát csak annyit, hogy tényleg olyan jó fej mint amilyennek mutatja magát?
- Még annál is jobb
Láttam rajta azt a hatalmas boldogságot, és hogy nem csalódott Robertben
- Jó reggelt osztály - lépett be az osztályfőnök a terembe - nos, újra itt vagyunk,
remélem mindenkinek jól telt a vakáció...van egy hírem, biztosan észrevettétek
hogy egy taggal bővült az osztályunk...Amy kérlek gyere ki és mutatkozz be a
többieknek - intett a tanár
Kisétáltam a tanári asztalhoz és az osztály felé fordultam...
- Sziasztok, Amy Mitchell vagyok...elvileg csak a vakációt töltöttem volna itt
New Yorkban de a szüleim autóbalesetet szenvedtek és mire a mentő kiért már nem
lehetett segíteni rajtuk, egyedül maradtam, ezért a nagybátyámék magukhoz
vettek és most ott élek velük.
- Részvétem - fogta meg a vállamat az osztályfőnök
- Ki a nagybátyád ? - kiabálta be a kérdést Nina, mintha nem tudná
- Most komolyan? - sziszegtem - ...Robert Downey Jr...
Az osztályból senki nem szólt egy szót sem, mindenki csak bámult rám. Egész órán
beszélgettünk, hogy kinek hogy telt a vakáció, meg engem kérdezgettek a
nagybátyámról....
Mikor kicsengettek egy ismeretlen srác lépett oda a padomhoz.
- Szia Amy, beszélhetnénk ?
- Szia, persze
Leült az előttem lévő pad székére velem szembe.
- Matthew Mitchell vagyok, apukád
testvére volt az én apukámnak
- Hogy..?
- Tudod hogy még kiskorukban elváltak a szüleik és hogy apukád meg Robert
elköltözött a nagyival, na szóval nem csak a nagyi házasodott újra hanem a
nagyfater is és neki az új házasságából született apa...szóval mi...
- Unokatestvérek vagyunk - vágtam közbe - hűha, és én erről miért nem tudtam?
- Nem tudom - sóhajtott
- Te hány éves vagy ?
- 15
- Oh, helló - jött oda hozzánk Nina - hát te ki vagy? - fordult Matt felé
- Matthew Mitchell
- Mitchell ? - nézett rám majd megint Mattre
- Igen, ő az unokatesóm - mutogattam
- De jó
- Na mesélj csak Matt, hogy-hogy eddig nem láttalak ?
- Eddig ? - nézett rám csodálkozva - kiskorunkban sokat találkoztunk, nem
emlékszel ?
- Bocsi, de nem rémlik
- Nem baj - legyintett
- Merre laksz ?
- Nem messze a sulitól, miért ?
- Csak, hogy a szüleid megengednék hogy iskola után el gyere hozzánk ? -
mosolyogtam
- Simán - kacsintott, és félig mosolyra húzta a száját - na nekem mennem kéne,
örülök hogy újra megismertük egymást
- Én is örülök - öleltem meg
- Na szia - integetett miközben kiszaladt a teremből
Ahhoz képest hogy mennyire féltem az iskolától, nagyon jól éreztem magam a
szüneteket Ninával és Mattel töltöttem, az órák is jók voltak az osztály és a
tanárok is rendesek. Vége lett az utolsó órának is...körbejártam minden termet kerestem Mattet, már azt hittem
hazamente pedig mondta hogy eljön..kiléptem az iskola ajtaján..ott ült a lépcsőn
- Azt hittem már elfelejtetted
- Áhh dehogy..sétálunk?
- Robert jön értem - mire kimondtam pont akkor gurult be Robert kocsija a
parkolóba
- Sziaa - öleltem meg a nagybátyámat
- Na milyen volt ?
- Nem fogod elhinni....nagyon jó volt....nem tudom hogy emlékszel-e Mattre -
mutattam a mögöttem ácsorgó fiúra
- Matt ? - nézett rám kérdően Robert
- Matthew Mitchell
- Na ne - nézett Robert úgy hogy még a szája is tátva maradt
- Átjöhet hozzánk?
- Természetesen, na gyertek szálljatok be
- Azta - állt tátott szájjal a ház előtt Matt
- Na mi az öcsi ? - "ütögette" hátba Robert
- Nagyon szuper - habogott
- Na menjünk beljebb - karoltam át a vállát - arra készülj fel hogy a mai nap
Roberttől nem tudsz majd megszabadulni - mondtam félig halkan
- Hallottam ám - szólalt meg Robert
