ll.évad 5.rész

                                                                     You and I 

- Amy, hahó.. - csápolt az arcom előtt Robert - Figyelsz ?
- Persze,persze - ráztam meg a fejem
- Mit szólsz ?
- Nem értem, hogy-hogy én is ?
- Nem mindegy ?  Az a lényeg, hogy megtörtént és kész - fogta meg a vállam - Na, megyek szólok, hogy elvállaljuk - emelte a füléhez a telefont
Ahogy kilépett az ajtón, egyből jelzett a telefonom. Greggy küldött egy SMS-t. "Amy, eltudnál jönni?,, - olvastam magamban, közben a torkomban dobogott a szívem. Nem is gondolkodtam egyből felkaptam a szobám sarkában porosodó gördeszkát és rohanta lefele.
- Hova mész Szívem ? - kiáltott utánam Susan
- Gregghez
Szinte repültem a gördeszkával annyira siettem, nem figyelte se az autókat se az embereket csak minél hamarabb oda akartam érni. Kifulladva álltam meg Greggék háza előtt, mintha rémet láttam volna úgy figyeltem a telepakolt kocsit, és a kamiont amire a bútorokat pakolták.
- Amy - lépett oda hozzám Gregg mikor észre vett
- Mondd, hogy ez nem az amire gondolok - öleltem meg

- Nem tehetek semmit, muszáj elköltöznünk - szorított magához  úgy mintha soha nem akarna elengedni - De, sajnos nem ez az egyetlen dolog...most látsz utoljára éppen ezért nem akarom, hogy szenvedj, hidd el tudom milyen borzasztó érzés ha hiányzik az az egy ember akiért az életed adnád - nézett mélyen a szemembe- Azt akarom, hogy éld az életed és boldog legyél..nélkülem.
- Gregg - zokogtam
- Hidd el ez lesz a legjobb mindkettőnknek - mondta könnyes szemekkel - ne felejtsd el, hogy bármikor számíthatsz rám, írhatsz,hívhatsz bármikor.

- Ugyanúgy te is
- Gregg, indulnunk kell - kiáltott oda az anyukája
- Viszlát Amy , szeretlek - csókolt meg
- Én is téged - mondtam mikor ajkaink elváltak egymástól - Sajnálom  de , hogy tudnék elköszönni attól az embertől aki nélkül el sem tudom képzelni az életem ? 
- Hát ne tedd - mosolygott és nyomott egy búcsúpuszit a homlokomra. - Na de várj, van valami amit oda szeretnék adni - Oda szaladt a kocsihoz buzgón kutatott az egyik bőröndben és mikor megtalálta visszaszaladt hozzám - Tessék - nyújtott át nekem egy pólót - ez volt rajtam mikor először találkoztunk, tartsd meg.
- Köszönöm - öleltem szorosan magamhoz

Csak álltam és összetört szívvel figyeltem, ahogy az a srác aki a legfontosabb volt nekem kisétál az életemből, minél távolabb lett tőlem annál üresebb lettem belül  és tudatosult bennem, hogy semmi nem lesz már olyan mint régen. A szívem minden dobbanása azt diktálta, hogy nem hagyhatod elmenni , de most az agyamra kellett hallgatnom. Tudtam, hogy soha nem fogom elfelejteni mindig szeretni fogom bármi történjen is.  Elővettem a telefonomat és tárcsáztam Robert számát.
- Igen ? - vette fel a telefont
- Szia, értem tudnál jönni ? - szipogtam
- Hol vagy ? És mi a baj ? - kérdezte aggódva
- Greggék háza előtt, majd elmondom csak gyere kérlek
- Rendben, mindjárt ott vagyok

A gördeszkámon ülve, könnyes szemeimet törölgettem. Nem tudom elhinni, hogy így lett vége, nem így kellett volna történnie a dolgoknak. Úgy váltakoztak bennem az érzések mint nyáron az időjárás,mikor meleg van süt a nap, tiszta az ég és egyszer csak a semmiből hatalmas zápor tört elő, aztán gyorsan elhalad és újra kisüt a nap  az égen pedig egy szivárvány tűnik fel. Ehhez hasonlót éreztem én is,  nyugtattam magam, hogy jobb lesz így de aztán jött egy "viharfelhő" egy emlékkép és elmosott minden olyan gondolatot, hogy azért is boldog leszek. Olyan sok érzés kavargott bennem, hogy már nem bírtam tovább, teljesen összetörtem , sírva hajtottam a fejemet térdemre.  Egyszer csak hallottam , hogy megáll előttem az úton egy kocsi és ezt egy gyors ajtó csapódás követte.

- Kicsim, mi a baj ? - térdelt le elém és ölelt át Robert
- E-el költözött - próbáltam érhetően beszélni - Itt hagyott.

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj, én itt vagyok nem hagylak egyedül soha. Ne sírj kérlek.
- De én ezt már nem bírom Robert - öleltem szorosabban mert még jobban el kezdtem sírni
- Hé-hé - fogta két tenyere közé arcomat - ne mondj ilyet , nincs olyan, hogy nem bírod mindig küzdeni kel bármi történjen, nem szabad feladni soha. Tudnod kell mikor kell tovább lépni és elengedni a dolgokat, nem kuporoghatsz a szobádban depressziósan végig azon gondolkodva, hogy mi lett volna ha. Nem, ezt nem teheted és nem is engedem nem fogom végig nézni ahogy tönkre teszed magad, te is tudod jól  vannak az életünkben emberek akik csak jönnek aztán távoznak is, de aki igazán szeret veled marad bármi történjen is.
- Te ugye mellettem leszel mindig ?
- Erre te is jól tudod a választ - húzta félig mosolyra a száját - soha nem hagylak magadra mindig  itt leszek neked és ahogy csak tehetem megvédelek minden fájdalomtól és szenvedéstől. De kérlek ígérd meg ,hogy nem teszed tönkre magad.
- Ígérem, de most már menjünk haza

Mikor hazaértünk Susan már az ajtóban várt minket.
- Mi történt ? - ölelt át
- Mindjárt elmesélem, de előbb kérhetek egy  bögre forró teát ?
- Persze kincsem, menj fel a szobádba mindjárt viszem - puszilt meg
- Gyere - biccentett Robert az emelet felé
Felmentünk én gyorsan bebújtam az ágyamba Robert pedig leült az ágyam végén, lassan Susan is csatlakozott hozzánk.
- Na mondd drágám, mi történt ?

- Szakított velem Gregg - néztem bele a tenyeremben lévő bögréből felszálló gőzbe
- Hogy micsoda ? - csattant föl Sue - De mégis miért ?
- Elköltözött, és azt mondta, hogy boldognak akar tudni, nem pedig úgy,hogy őt hiányolom.
- Sajnálom drágám , de ez így még mindig jobb mintha minden nap azon kéne izgulnod, hogy vajon ő mit csinál, mikor látod újra.
- Tudom, de akkor is olyan rossz - bújtam oda hozzá
- Száz meg száz ember van\lesz akikre mindig számíthatsz és nem hagynak cserben
- Tudod mit?! Igazad van, nem fogok szomorkodni, most úgy is jön ez a sorozat, ha jó leszek talán kapok több szerepet is és akkor legalább meg lesz az életcélom.
- Látod így kell felfogni. - mosolygott Robert  - Jövő héten úgy is már mennünk kell mert kezdődik a forgatás.