Na sziasztok!
MEGÉRKEZETT AZ ÚJ RÉSZ, sajnos\nem sajnos. Majd döntsétek el melyik.:)
Most már igyekszem utolérni magamat!!
Kommenteljetek,pipáljatok,iratkozzatok fel!XOXO
*Amy Szemszöge*
- Mikor akarod tudatni vele, hogy ezentúl testőrök figyelik minden lépését ? - lépet elém Sue
- Öhm - túrtam bele zavaromban a hajamba - nem is nagyon akartam tudatni vele, az a helyzet.
- Megőrültél ? - húzta fel a szemöldökét - Megint hazudni akarsz neki ?
- Nem - sóhajtottam - Jól van, majd elmondom neki
- Ajánlom is - nyomott egy puszit az arcomra
Bementem a nappaliba és elnyúltam a kanapén. Felkaptam a telefonomat és megosztottam egy kérdést a rajongóimnak, reméltem, hogy ők őszintén megmondják mi a helyes megoldás.
" Ne hazudj neki, mondd el őszintén tudni fogja, hogy azért teszed mert félted és szereted, meg fogja érteni hidd el!" - olvastam a hirtelen jövő választ.
- Igazuk van, beszélnem kell majd vele- gondoltam magamban
- Amy, gyere egy kicsit - szóltam neki mikor kikísérte a többieket
- Na mondd - ült le mellém
- Az a helyzet, hogy a történtek miatt testőröket fogadtam fel melléd, remélem megérted
- Oh - szomorodott el egy kissé - megértem.
*Amy Szemszöge*
- Figyelj, ezt a te érdekedből teszem, szeretnélek biztonságba tudni- ölelt meg Robert
- Tudom, és köszönöm is
- Örülök, hogy megbeszéltük, na és mit szóltál a kis meglepetéshez ?
- Nagyon örültem, köszönöm - hajtottam a fejem a vállára
- Megérdemelted, na meg az osztálytársaid is nagyon aggódtak érted és hiányoltak, hihetetlen mennyire megnyerő személyiséged van még csak egy kis ideje vagy itt, de máris így ragaszkodnak hozzád a skacok.
- Meg is teszek mindent, hogy így legyen
Olyan jól elbeszélgettünk Roberttel erre egyszer csak megszólal a telefonja..
- Szuper - jött a válasz tőlem kicsit flegmán és sóhajtottam egyet
Bementem a konyhába csináltam egy jó forró kakaót, felmentem a szobámba,bekapcsoltam a tévét az egyik zenecsatornára vittem és az ölebe húztam a laptopom. Éppen az üzeneteimre válaszoltam, mikor Robert berontott a szobámba.
- Amy kincsem - ugrált - nem fogod elhinni
- Mit nem fogok elhinni ?
- Mit gondolsz ki vagy is inkább kik kaptak szerepet egy sorozatban ?
- Te és még ki ?
- Az unokahúgom akit Amy Mitchellnek hívnak
Elmondtam Robertnek, hogy mennyire nagyon örülök , el sem tudom hinni és, nem nagyon értettem hogy én miért. De utána kiderült, ezek közül egyiket sem mondtam csak bámultam magam elé...
*Amy Szemszöge*
- Ahh, de jó végre hazamehetek. - mondtam Robertnek,
örömtől repesve a kórházi ágyam szélén ülve
- Igen-igen, hidd el nem hogy te, még én is örülök nagyon.
- Na és mit mondtak pontosan, mikor is mehetek végre ?
- A doktor úr mindjárt jön, megvizsgál még és ha nincsen semmi, akkor mehetünk.
- Na szia Amy - köszönt kedvesen a doktor úr - Hogy érzed magad ?
- Remekül - sugárzott belőlem a boldogság
- Rendben, reméljük így van.
Megvizsgálta a látásomat és mindent amivel biztosíthatta magát és engem is abban, hogy rendben van minden.
- Hát Amy...igazad volt, remekül vagy. Haza mehetsz.
- Ez remek hír doktor úr- pattant fel Robert - Hálásan köszönünk mindent.
- Áhh - legyintett- Remélem nem kell többet itt találkoznunk. - fordult ismét felém
- Na menjünk kicsi lány - karolt át Robert
Leslattyogtunk a lépcsőn,ki az utcára a kocsiig.
- Szállj be mindjárt jövök én is csak még beszélnem kell valakivel - nyitotta ki a kocsiajtaját
- Rendben van
Előszedte a zsebéből a telefonját, felhívott valakit, hadart gyorsan valamit nem hallottam, hogy mit..és aztán jött is.
Nagy vigyorral az arcán beugrott mellém a kocsiba és indultunk is.
- Minek örülsz ennyire ? - néztem rá
- Semmi semmi..
Mikor végre hazaértünk egyből rohantam befele..ahogy kinyitottam az ajtót megpillantottam az osztály társaimat "MEGLEPETÉS" kiabálták, fel volt díszítve a ház és egy nagy "Üdv itthon" felirat ölelte át a szobát.
- Ti, hogy kerültök ide ? - kérdeztem vidáman
- Tudod már nagyon hiányoztál nekünk - ölelt meg Ryan
- Nekünk is nagyon - ugráltak körül az ikrek
- Hidd el nekünk is - öleltek meg a többiek
Egy embert még mindig hiányoltam, szét nézte de sehol sem láttam.
- Kit keresel ? - szegezte rám a tekintetét Ryan
- Ninát nem látom sehol sem...- szomorodtam el
- Ott ül a lépcsőn, beszélj vele
Oda lopództam lassan.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül ?
Ahogy meghallotta a hangom lassan rám nézett, nem válaszolt, remegő szájjal próbált valamit kinyögni.
- Ne haragudj - mondta végül és sírva ölelt meg - Tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy Greggen keresztül akartam összejönni Daviddel és, hogy erről neked egy szót sem szóltam. Úgy érzem én is hibás vagyok a történtekben...
- Ne kezd te is, Robert is magát hibáztatta, de nincs okotok ezt hinni. És nem, nem haragszom.
- Biztos ? - nézett rám könnyes szemeivel
- Igen, biztos - mondtam határozottan - Na gyere, menjünk oda a többiekhez. Hé, srácok gyertek menjünk fel az emeletre!
Bementünk a szobámba.
- Elmeséled mi történt ? - huppant le a kanapéra Kevin - A suliba nem mondott senki,semmit.
- Kevin - lökte meg Daniel a könyökével
- Most mi van ? - kérdezte értetlenül
- Ne haragudj - szabadkozott Daniel
- Semmi gond, szívesen elmesélem, ha érdekel titeket - néztem végig mindenkin
Az elejétől fogva szóról szóra mindent elmeséltem nekik, fájdalmas tekintettel hallgatták végig a történetemet.
- Ez szörnyű - szólalt meg végül Bella - mi meg semmit sem tudtunk erről.
- A tanárok sem mondtak semmit. - folytatta Nina
- Lehet nem is tudtak róla - nyugtattam őket
- Dehogy is nem
- Jól van, nem számít, most már itt vagyok és jól érzem magam. - mosolyogtam - Na jó, kinek van kedve filmezni vagy valami ?
- Ohh, filmezzünk - lelkesedett mindenki
- Akkor gyertek, mutatok egy titkos szobát
Az emeleti folyosó végén volt egy nagy ajtó, ez a mozi szobába vezetett.
- Na ne - kapkodták a tekintetüket tátott szájjal
- Helyezzétek magatokat kényelembe és válasszatok egy filmet.
- A Wall Street farkasa - hallottam többjük szájából
- Jaj, ne már - nyafogtak a lányok
- Leonardo Dicaprio van benne - szólt oda nekik Tony
- Akkor mehet - sikítoztak
- Igen-igen, hidd el nem hogy te, még én is örülök nagyon.
- Na és mit mondtak pontosan, mikor is mehetek végre ?
- A doktor úr mindjárt jön, megvizsgál még és ha nincsen semmi, akkor mehetünk.
- Na szia Amy - köszönt kedvesen a doktor úr - Hogy érzed magad ?
- Remekül - sugárzott belőlem a boldogság
- Rendben, reméljük így van.
Megvizsgálta a látásomat és mindent amivel biztosíthatta magát és engem is abban, hogy rendben van minden.
- Hát Amy...igazad volt, remekül vagy. Haza mehetsz.
- Ez remek hír doktor úr- pattant fel Robert - Hálásan köszönünk mindent.
- Áhh - legyintett- Remélem nem kell többet itt találkoznunk. - fordult ismét felém
- Na menjünk kicsi lány - karolt át Robert
Leslattyogtunk a lépcsőn,ki az utcára a kocsiig.
- Szállj be mindjárt jövök én is csak még beszélnem kell valakivel - nyitotta ki a kocsiajtaját
- Rendben van
Előszedte a zsebéből a telefonját, felhívott valakit, hadart gyorsan valamit nem hallottam, hogy mit..és aztán jött is.
Nagy vigyorral az arcán beugrott mellém a kocsiba és indultunk is.
- Minek örülsz ennyire ? - néztem rá
- Semmi semmi..
Mikor végre hazaértünk egyből rohantam befele..ahogy kinyitottam az ajtót megpillantottam az osztály társaimat "MEGLEPETÉS" kiabálták, fel volt díszítve a ház és egy nagy "Üdv itthon" felirat ölelte át a szobát.
- Ti, hogy kerültök ide ? - kérdeztem vidáman
- Tudod már nagyon hiányoztál nekünk - ölelt meg Ryan
- Nekünk is nagyon - ugráltak körül az ikrek
- Hidd el nekünk is - öleltek meg a többiek
Egy embert még mindig hiányoltam, szét nézte de sehol sem láttam.
- Kit keresel ? - szegezte rám a tekintetét Ryan
- Ninát nem látom sehol sem...- szomorodtam el
- Ott ül a lépcsőn, beszélj vele
Oda lopództam lassan.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül ?
Ahogy meghallotta a hangom lassan rám nézett, nem válaszolt, remegő szájjal próbált valamit kinyögni.
- Ne haragudj - mondta végül és sírva ölelt meg - Tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy Greggen keresztül akartam összejönni Daviddel és, hogy erről neked egy szót sem szóltam. Úgy érzem én is hibás vagyok a történtekben...
- Ne kezd te is, Robert is magát hibáztatta, de nincs okotok ezt hinni. És nem, nem haragszom.
- Biztos ? - nézett rám könnyes szemeivel
- Igen, biztos - mondtam határozottan - Na gyere, menjünk oda a többiekhez. Hé, srácok gyertek menjünk fel az emeletre!
Bementünk a szobámba.
- Elmeséled mi történt ? - huppant le a kanapéra Kevin - A suliba nem mondott senki,semmit.
- Kevin - lökte meg Daniel a könyökével
- Most mi van ? - kérdezte értetlenül
- Ne haragudj - szabadkozott Daniel
- Semmi gond, szívesen elmesélem, ha érdekel titeket - néztem végig mindenkin
Az elejétől fogva szóról szóra mindent elmeséltem nekik, fájdalmas tekintettel hallgatták végig a történetemet.
- Ez szörnyű - szólalt meg végül Bella - mi meg semmit sem tudtunk erről.
- A tanárok sem mondtak semmit. - folytatta Nina
- Lehet nem is tudtak róla - nyugtattam őket
- Dehogy is nem
- Jól van, nem számít, most már itt vagyok és jól érzem magam. - mosolyogtam - Na jó, kinek van kedve filmezni vagy valami ?
- Ohh, filmezzünk - lelkesedett mindenki
- Akkor gyertek, mutatok egy titkos szobát
Az emeleti folyosó végén volt egy nagy ajtó, ez a mozi szobába vezetett.
- Na ne - kapkodták a tekintetüket tátott szájjal
- Helyezzétek magatokat kényelembe és válasszatok egy filmet.
- A Wall Street farkasa - hallottam többjük szájából
- Jaj, ne már - nyafogtak a lányok
- Leonardo Dicaprio van benne - szólt oda nekik Tony
- Akkor mehet - sikítoztak
*
Robert szemszöge *
- Mikor akarod tudatni vele, hogy ezentúl testőrök figyelik minden lépését ? - lépet elém Sue
- Öhm - túrtam bele zavaromban a hajamba - nem is nagyon akartam tudatni vele, az a helyzet.
- Megőrültél ? - húzta fel a szemöldökét - Megint hazudni akarsz neki ?
- Nem - sóhajtottam - Jól van, majd elmondom neki
- Ajánlom is - nyomott egy puszit az arcomra
Bementem a nappaliba és elnyúltam a kanapén. Felkaptam a telefonomat és megosztottam egy kérdést a rajongóimnak, reméltem, hogy ők őszintén megmondják mi a helyes megoldás.
" Ne hazudj neki, mondd el őszintén tudni fogja, hogy azért teszed mert félted és szereted, meg fogja érteni hidd el!" - olvastam a hirtelen jövő választ.
- Igazuk van, beszélnem kell majd vele- gondoltam magamban
- Amy, gyere egy kicsit - szóltam neki mikor kikísérte a többieket
- Na mondd - ült le mellém
- Az a helyzet, hogy a történtek miatt testőröket fogadtam fel melléd, remélem megérted
- Oh - szomorodott el egy kissé - megértem.
*Amy Szemszöge*
- Figyelj, ezt a te érdekedből teszem, szeretnélek biztonságba tudni- ölelt meg Robert
- Tudom, és köszönöm is
- Örülök, hogy megbeszéltük, na és mit szóltál a kis meglepetéshez ?
- Nagyon örültem, köszönöm - hajtottam a fejem a vállára
- Megérdemelted, na meg az osztálytársaid is nagyon aggódtak érted és hiányoltak, hihetetlen mennyire megnyerő személyiséged van még csak egy kis ideje vagy itt, de máris így ragaszkodnak hozzád a skacok.
- Meg is teszek mindent, hogy így legyen
Olyan jól elbeszélgettünk Roberttel erre egyszer csak megszólal a telefonja..
- Szuper - jött a válasz tőlem kicsit flegmán és sóhajtottam egyet
Bementem a konyhába csináltam egy jó forró kakaót, felmentem a szobámba,bekapcsoltam a tévét az egyik zenecsatornára vittem és az ölebe húztam a laptopom. Éppen az üzeneteimre válaszoltam, mikor Robert berontott a szobámba.
- Amy kincsem - ugrált - nem fogod elhinni
- Mit nem fogok elhinni ?
- Mit gondolsz ki vagy is inkább kik kaptak szerepet egy sorozatban ?
- Te és még ki ?
- Az unokahúgom akit Amy Mitchellnek hívnak
Elmondtam Robertnek, hogy mennyire nagyon örülök , el sem tudom hinni és, nem nagyon értettem hogy én miért. De utána kiderült, ezek közül egyiket sem mondtam csak bámultam magam elé...
