2. évad 13. rész / Befejezés /

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam és azt is hogy az új rész amivel jelentkezem az utolsó. Nem lett valami hosszú nem tudtam többet írni. Szerettem ebben a világban élni és nehéz megválni ettől a történettől. De egyszer mindennek vége így ennek a történetnek is. Köszönöm a sok olvasót igazán jól estek a kommentek is, úgy éreztem van értelme írni. Jó olvasást!

Napok,hetek egyre csak teltek . Éppen egy forró, gőzölgő kávét szorongatva olvastam a szövegemet két felvétel közt. Már teljesen hozzászoktam, hogy nap mint nap kamerák elé kell állnom egy másik ember bőrébe bújva. Robert már ötödik életévének betöltése óta ezt csinálja neki semmi újdonság nincs ebben. De még mindig úgy tudja élvezni mintha most csinálná először, gyermeki mosoly és az a bizonyos "megmutatom, hogy megtudom csinálni,, tekintet ül ki az arcára minden egyes forgatás előtt. Ami engem illett azok az álmok még mindig gyötörnek, minden este mikor lehunyom a szemem és álomba merülök csakis ilyen fajta álmaim vannak és az istenért sem akarnak megszűnni. Robertnek persze nem szándékozom elmondani , sejtésem sincs, hogy reagálna.
- Állj, rendben ez így jó lesz köszönöm - kiabálta Jon - Amy, gyere te következel.

Hamar kimeríti egy idő után az embert mikor egy lépést, mozdulatot eltéveszt és vagy hétszer újra kell venni. De semmi gondom nincs ezzel a munkával, erre vágytam tényleg.
Végre, sikerült felvenni a jelenetemet, kifújhatom magamat egy kicsit.
- Hű de nyúzottan nézel ki, duplán  halott menyasszony - grimaszolt Robert
- Kösz, minden vágyam volt, hogy ilyen bókokkal halmozz el...
- Bocs de tényleg szörnyen nézel ki

- Gondoltam.  - forgattam meg a szemeimet - Te se néznél ki szebben ennyi álmatlan éjszaka után.
- Egy szóval sem mondtad ezt - csodálkozott
- Mert minek nyaggassalak ilyen piti dolgokkal ? Nem fontos. - legyintettem és küldtem egy halvány mosolyt felé
- De azért megkérhetnélek , hogy szólj ilyen esetben?
- Megkérhetsz
- Rendben - mosolyodott el - Elugrok a büfébe, kérsz valamit ?
- Nem , köszönöm
- Mindjárt jövök - puszilta meg a homlokomat

Csak bambultam magam elé, egyszer csak elsétált előttem egy igen ismerős alak.


- Nash - kiáltottam fel
- Igen ? - fordul meg , a harag kitükröződött az arcára még mindig dühös rám
- Mit kell tennem, hogy megbocsájts nekem ? - léptem közelebb hozzá
- Nem haragszom - hazudta
- Figyelj, tényleg nagyon sajnálom nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos amiről beszélni akartál
- Fontos volt, de már lényegtelen - vonta meg a vállát
- Azért elmondanád ?
- Mondom Amy, már nem fontos
- Ez csak kifogás mert nem akarsz beszélni erről
- Talán az - ragadt tekintete cipőjére - De ha elmondanám, akkor sem jelentene semmit ugyan olyan lenne mint most.
- Most már aztán végleg tudni akarom - toppantottam egyet
- Ööö - nyeldekelt, vakarózott és habogott - azt akartam neked elmondani....
- Hogy?
- Hogy nagyon tetszel nekem Amy Mitchell, az első pillanattól kezdve...tessék kimondtam...változtatott valamit? Nem.
- Erre nem is számítottam - maradt tátva a szám
- Tudtam, hogy viszonzatlan marad - sütötte le a szemét
- Nem, nem így van - mosolyogtam
- Komolyan ?
- Komolyan
- Ha tudnád hogy féltem a választól - ölelt át

- Így vallott nekem szerelmet félve nagyapád  - néztem rá kis unokámra aki csillogó szemekkel figyelte a történetet.
- És ezek után mi történt nagymama ?
- Folytatnám drágám, de már fél kilenc ideje lefeküdnötök.  Ennyi mese éppen elég volt egy napra.
- Izgalmas életed volt Robert bácsi mellett nagyi - mondta miközben bebújt a takaró alá - Annyira szeretett téged és féltett ahogy te engem - mosolygott - Kár hogy nem ismerhettem, biztos kedvelném.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen drágám, biztosan kedvelnéd - pusziltam meg a fejét.
Kimentem a szobából , éreztem ahogy a könnycsepp a szememből mellkasomra potyog.
Kinéztem az ablakon, az éjszakai égboltot sűrűn fedték a csillagok.
- Köszönöm Robert. Köszönöm , hogy az életemet egy igazi hőssel élhettem. Szeretlek és nem felejtelek el. - mondtam könnyekkel küzdve, az égboltra meredve. Tudom, hogy hallasz  és velem vagy. Köszönöm, hogy megtanítottad mi az hogy törődés,féltés,szeretet,kitartás,munka, és a legfontosabb, hogy mit jelent élni. 

2.évad 12.rész

- Na ne, na ne , na ne. - fogtam a fejemet - Mondd, hogy nem jól hallottam - kérdeztem néha elhaló hangon
Csak nézett rám semmit nem szólt.
- Igaz ez ? Mondd hát - emeltem fel a hangomat
- Igaz - úgy fújta ki ezt a szót mint a füstöt
- Van még ilyen szuper híred ? Mondjuk nem hiszem, hogy ennél rosszabb is lehetne.
- Komolyan mondom azt csinálod mintha a nőm lennél és megcsaltalak volna - lökte magát hátra idegesen a hintával - az én életem azt teszek amit akarok és úgy ahogy akarom. Elvennéd tőlem ezt a cseppnyi boldogságot is ?
- Boldogságot ? Hallod te magad ? Láttam milyen vagy mikor boldog vagy és az nem ilyen mint mostanában. Susan mellett voltál igazán boldog de neked többet ér egy legfeljebb négy éjszakás kaland. Eddig érdekelt, hogy én mit gondolok,  nekem hogy jó, már az sem érdekel, teszel rá magasról. Tudod mit ?! Ha neked ez a nő ennyire sokat jelent, hogy feladnál érte mindenkit akkor csak tessék nem állok az utadba többé. Nem foglak visszatartani,  kúrogasd csak ha neked ettől szebb lesz az élet. Nem állok többé az utadba.
Felálltam a hintáról és csak szaladtam el minél messzebbre. Csak futottam meg sem akartam állni, az út mellett tébolyogtam mellettem a kocsik csak úgy száguldottak. El akartam menekülni, kifutni a világból csak, hogy ne a valóságban keljen élnem. Át akartam menni az út túloldalára de mikor ráléptem az aszfaltra, egy kocsi már olyan közel volt hozzám, hogy én abban a percben éreztem, hogy itt a vég.
- Amy - kiáltott fájdalommal teli hanggal Robert, elkapta a karomat és lerántott az útról.
- Engedj el Robert , nem akarok többé az utadban állni éld csak a kis életed, nem érdekel - kiabáltam sírva - és az a legro...
- Hallgass - hirtelen magához rántott és megcsókolt olyan szenvedélyesen mint még soha senki.
- Robert, mit csinálsz ? Normális vagy ? A nagybátyám vagy - toltam el magamtól
- Nem érdekel...nem tudok már az érzéseimen uralkodni, nem tudok tovább hazudni neked
- Te most miről....?
- Te vagy az a csaj akiről beszéltem, te vagy az akibe beleszerettem, menthetetlenül és érzem, hogy te is érzel irántam mást is nem csak nagybátyádként szeretsz.
Ahogy kimondta ezt tudatosult bennem, hogy igaza van. Féltékeny lettem mikor megemlítette ezt a csajt sőt még akkor is mikor Susannal beszélt. Atyaég, én beleszerettem a nagybátyámba!
- Ez nem lehet - temettem tenyereimbe az arcomat.
- Kérlek - karolta át a derekamat - mondd, hogy nem csaltak a megérzéseim.
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy pedig de - kulcsoltam karomat a nyaka köré - szeretlek Robert Downey Jr - néztem mélyen gyönyörű barna szemeibe.
- Én is szeretlek Amy Mitchell, az életemnél is jobban. - megcsókolt és közben megpörgetett a levegőben.
- Kérlek Robert most már menjünk be mert megfagyok - mutattam rá a teljesen elázott ruháimra.
Felkapott a karjaiba és úgy vitt be akár egy hercegnőt, abban a percben tényleg annak éreztem magam. Az a férfi szeret engem akire millió lány vágyakozik.  Felmentem a szobámba, az ágyamra voltak kirakva a ruháim amit hoztam kikapkodtam belőle egy pólót és egy nadrágot majd bevonultam vele a fürdőszobába, hogy magamra aggassam.

  Mikor ezzel végeztem elindultam vissza a szobámba, Robertet találtam ott, éppen egy felsőt húzott félmeztelen felsőtestére.
 Hihetetlenül jól nézett ki, eddig ezt, hogy nem vettem észre?!
 Pedig szinte egy percet sem töltöttünk egymás nélkül mégis mintha most nyílt volna fel a szemem. Eddig vakon éltem most már látom milyen hihetetlenül lélegzetelállító a férfi akiért bármit megtennék, aki mindennél fontosabb nekem. 
- Hűha - tátva maradt a szám a látványtól
- Mi a gond ? - húzott oda magához
- Bele sem gondoltam eddig, hogy milyen jó csávóval éltem én egy fedél alatt - túrtam bele a hajába  - Nincs kedved lemenni és filmezni a kanapén ?
- Azt érted ezalatt, hogy feküdni egymás mellett, elveszni egymás tekintetében és nem figyelni a filmre ?

- Pontosan - kacsintottam rá - Benne vagyok - mosolygott ellenállhatatlanul majd neki tolt a falnak és hosszasan csókolóztunk.
 Összekulcsolta ujjait az enyémmel mikor ajkaink elváltak egymástól és elindultunk lefelé. 
Bekapcsoltam a tévét és lefeküdtem mellé a kanapéra a fejemet pedig a mellkasára hajtottam. Hallottam ahogy egyre gyorsabban ver a szíve mikor hozzáérek.
- Mikor jöttél rá, hogy szeretsz ? - öleltem szorosan magamhoz
- Amikor megláttalak valamelyik sráccal és féltékenységet éreztem. De tudod mikor bolondultam beléd minek köszönhetően ? Akkor amikor írtam neked az SMS-t, hogy szükségem van rád és te egyből ott voltál, bekötözted a karomat és nem mozdultál mellőlem. Abban a pillanatban visszafordíthatatlanul beléd szerettem.
- De mit fognak szólni az emberek ha ez kiderül ? Ez nem helyes Robert - ültem fel 
- Ne érdekeljen mások véleménye, nyugodj meg kincsem nem lesz semmi gond - nyomott puszit a homlokomra - Bármi baj lesz, megoldom bízz bennem. Nagyon szere....
- Amy , hahó kelj fel - szólongatott Robert

Ijedten,zihálva  nyitottam ki a szememet, ott voltam a szüleim szobájában, apám ingében az ágyon fekve.
- Már mindenütt kerestelek azt hittem eltűntél  - ült le mellém az ágyra
- Csak  álom volt... - nyugtattam magamat - csak álom...
- Rémálom ? Megint olyan ? - kérdezte aggodalmasan
- Nem ez most más, teljesen más. 

2.évad 11.rész

*Amy szemszöge*

- Szia, tudsz jönni ? - szóltam bele a telefonba
- Szia kincsem, persze máris indulok.
- Szuper, jön. - fordultam Susan felé - Beszélni fogtok, nincs kifogás.
- De..
- Semmi de. Mitől félsz ? Nincs veszteni valód.
- Jó, rendben de mi van ha ő nem akar velem beszélni ? - szomorodott el
- Bízd csak rám. - legyintettem
Egy húsz perc múlva meg is érkezett Robert, megállt a kocsival a ház előtt és egy hangos dudálással jelezte ittlétét. Kirontottam az ajtón, oda sétáltam nagybátyámhoz aki az autó mellett állva várt.
Szorosan magához ölelt mintha már napok óta nem látott volna.
- Milyen volt ? - érdeklődött
- Nagyon szuper - húztam hatalmas mosolyra a számat
- Szia Robert - lépett oda félénken Susan
- Szervusz - mondta közömbösen - Na mi megyünk is .
- Nem, várj - ragadtam meg  a karját - szeretne valamit mondani a feleséged.
- Adott okot, hogy még mindig a feleségemnek nevezd ? - kérdezte idegesen
- Éppen ezt az okot szeretné veled közölni, szóval kérlek szépen hallgasd végig.
- Na jó - sóhajtott - mondd mi lenne az. - nézett unottan Susanre

*Robert szemszöge* 

Csak hallgattam azt a hihetetlen történetet amit Susan mesélt. 
- Sajnálom, de nem tudok neked hinni olyan kitaláltnak hangzik ez az egész. - ráztam meg a fejemet -

Csalódtam benned, ezt nem akarom még egyszer átélni és úgy érzem, hogy ha most megbocsájtanék és felejteném a dolgokat akkor megtennéd velem ugyan ezt.
- Te megőrültél ? - lökött meg Amy
- Nem, éppen ezért nem tudok megbocsájtani mert nem őrültem meg.  Óh és - húzta fel a felsője ujját majd levette a kötést a karjáról - soha nem hittem, hogy ilyet teszek miattad.
Elsápadva állt előttem, szerettem volna neki hinni nagyon is de nem ment.
- Amy köszönj el - toltam oda Susanhez
- Nem így képzeltem el - ölelte át Amy
- Mondtam, hogy nem esik meg rajtam a szíve - súgta annyira hangosan, hogy éppen halljam

Amy egész úton egy szót sem szólt, nem értettem mi változott, ő olyan hamar elhitte volna ezt a mesének tűnő dolgot ?!  Eddig ő is mellettem állt ki, mi lett vele ?!
- Még annak sem örülsz, hogy ide hoztalak ? - állítottam le az autót a ház előtt ahol Amy eddig élt
- De, nagyon is csak nem tudom felfogni, hogy esélyt sem adtál Susannek, azt hittem eljössz, megbeszélitek és képes leszel újra szeretni.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem szeretem csak nem tudok már benne bízni és te is tudod, hogy egy kapcsolat alapja a bizalom, ez elszállt akkor meg nincs miről beszélni.
- De nem is hagyod, hogy visszaszerezze a bizalmadat
- Most mitől lett ennyire fontos neked ez ? Eddig örültél, hogy csak te vagy ott nekem és csak rád számíthatok
- Tudod mit ? Hagyjuk, menjünk végre be.

*Amy szemszöge* 

Majd kiugrott a szívem a helyéről mikor kinyitottam a bejárati ajtót, hihetetlen boldogságot éreztem de mégsem volt ott az a nyugodt érzés, hogy hazaértem.
- Nekem már nem ez a hely jelenti az otthont - néztem szomorúan körbe
- Akkor nem is örülsz ? - kérdezte a száját biggyesztve
- De, nagyon is csak nekem már nem itt van az otthon
Megnéztem a ház minden sarkát, az összes titkos kis zugra emlékeztem. Amit utolsónak néztem meg az a szüleim szobája volt. Ugyan olyan volt, mint amikor eljöttem. Anya könyvei felsorakoztatva a polcon, az egyik szekrény ajtaja félig becsukva állt előttem. Apa egyik ingjének ujja lógott ki, az csukódott a két ajtó közé. Kinyitottam a szekrényt és leakasztottam a vállfáról azt az inget majd felkaptam magamra. Apám illata tisztán érződött rajta.

- Úgy látom sikerült megtalálnod az itt hagyott holmikat - lépett be az ajtón Robert
- Nem volt nehéz. - mutattam a nyitott szekrényre - Olyan illata van mintha még most vette volna le - húztam össze magamon az inget. - Miért nem hittél Susannek ? - néztem rá
- Kérlek, hagyjuk már ezt  - túrt bele idegesen a hajába
Ez volt az első alkalom, hogy nem értettem egyet Robert döntésével és nem is értettem miért így döntött.
- Hát jó - a vállammal erősen meglöktem mikor elmentem mellette majd kimentem az udvarra.

Még mindig ott állt a hinta amin oly sok időt töltöttem, ha szomorú voltam mindig kijöttem, zenét hallgattam és gondolkodtam. Így tettem most is. Csak ültem a hintában és a lábammal aprókat löktem magamon, egyszer csak éreztem, hogy valami lassan végig folyik az arcomon de nem könnycsepp volt, az eső kezdett el cseperegni. Egyre szaporábban hullottak az esőcseppek  én meg csak hallgattam a zenét és ringattam magam a hintában, kicsit sem zavart az eső.
- Normális vagy ?! - szaladt ki az udvarra nyíló ajtón Robert - Szakad az eső, gyere már be.
Úgy tettem mintha meg sem hallottam volna.
 - Ó, ne csináld már - állt elém és támaszkodott rá a hintát tartó láncokra

- Akkor válaszolnál ? - néztem fel morcosan a szemeibe
- Igen. Mi volt a kérdés ?
- Az, hogy miért nem hittél Susannek ?
- Hittem. - sütötte le a szemét
- Hát akkor ?
- Van egy nagyon kedves nő...
- Ugye nem azt akarod mondani, hogy..
- Beleszerettem - ült le mellém a másik hintára 

Sorry!

Sziasztok! Biztosan észre vettétek, hogy nincsen új rész ennek egy igen egyszerű oka van : elkezdődött az iskola és én pedig kollégista lettem. Most nehogy azt higgyétek, hogy akkor egész évben nem lesz új rész mert ez nem igaz, jövő héttől viszem magammal a laptopomat és amint időm engedi hozom nektek az új részeket. :) Csupán annyit kérek, hogy ha tényleg szeretitek a blogomat legyetek egy kicsit türelmesek velem szemben.:)

Robert & Amy forever! 

ll.évad 10.rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyire megvárattalak benneteket de nyaraltam és oda nem vittem magammal a laptopomat, hogy írhassam a történetet. De most már itt vagyok és meg is hoztam nektek a 2.évad 10.részét, remélem tetszeni fog. Jó olvasást. XOXO

                                               * Amy szemszöge *

- Mára ennyi a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett komolyan
- Nem mondod ? - ezt már tényleg nem tudtam elhinni, hogy még ezek után is lesz újabb
- De-de, csak azt holnapra terveztem mert a mai napba már nem fért bel, ugyan is, ha vége ennek a kisfilmnek kezdődik a bulid.
- Buli ? Hol ?
- Jól hallottad az. Itt a stúdióban, ennél alkalmasabb hely nem is kell. De persze nem ilyen házibuli jellegű lesz. - fújta ki megnyugodva a levegőt, mintha ő is most szembesült volna ezzel.

Mikor vége lett a kisfilmnek, felálltam a székemről de ekkor Robert egyből mögém ugrott és bekötötte a szememet.
- Mit csinálsz?! - rángatóztam
- Nyugi - ölet át - ez a meglepetés része - nevetett majd nyomott egy puszit az arcomra
- De ez így nem lesz jó..nem is tudom merre megyek - nyöszörögtem tovább
- Na, ne szarakodjunk  - nevetett majd felkapott és karjaiban tartva vitt tovább - Megérkeztünk hercegnő, most leteszlek.
Levette a szememről a kendőt, majd mindenki elkezdte énekelni a "Happy Birthday" dalt és Jon egy hatalmas tortát tolt elém egy olyan asztal szerű kis kocsin.
- Kívánj egyet - fogta meg a kezemet Robert

- Mit is kívánhatnék ? Már annyi mindent kaptam amiről az ember csak álmodhat, imádlak titeket - néztem rá mindenkire. Behunytam a szememet  és megfogalmazódott bennem egy gondolat, "Ne forduljanak rosszra a dolgok,, majd kinyitottam a szememet és elfújtam az összes gyertyát.
- Te vágd fel - fordultam egyből oda Roberthez - kérlek
- Hát, jó - kapta fel a kést a torta mellől
Az első szeletet én kaptam aztán sorba mindenki.
- Na és most kezdődjön a buli - kiáltott Robert és elindult a zene a fények lekapcsolódtak és már csak egy színesen világító discogömb fényei által látott valamit az ember.

Mikor már egy kicsit, elfáradtam a táncolásban, leültem a kanapára, hogy kifújjam magamat.
Majd a semmiből hirtelen Nash került elő és lehuppant mellém.
- Miért nem táncolsz ? - húzta fel a szemöldökét
- Eddig szerinted mit csináltam ?! - mosolyodtam el
- Nem is baj, úgy is el akartam neked mondani valamit - mondta csendesen és közelebb húzódott
- Elnézést de, elrabolom a hölgyet - húzott fel a kanapéról Cameron
- Most mi van ? - néztem rá értetlenül - Éppen el akart mondani valamit szegény.
- Majd elmondja később, most táncolsz velem
- De gonosz vagy - nevettem, majd hagytam , hogy vezessen
- Amúgy, van egy tippem arról , hogy mit akart mondani - húzott közelebb magához, ugyanis a hangos zenétől nem igazán hallottam volna meg mit mond.  S

zétnéztem, a tekintetem egyből megakadt Roberten, aki szúrósan figyelt engem és Cameront.

- Mi az ? - néztem Robertre igaz nem hallotta amit mondtam de abból ahogy a kezemet tartottam egyből rájöhetett.
- Szóltál drága kincsem ? - sietett oda hozzám
- Mindjárt jövök Cameron
A nagybátyám éppen válaszolt volna valamit a srácnak ezért gyorsan befogtam a száját, hogy még véletlenül se mondjon semmit. Majd a kezénél fogva húztam magam után.
- Kérlek ne csináld már ezt - néztem komoly tekintettel szemeibe
- Mire gondolsz ? Nem is csinálok semmit, vagy most mi van ? Nem értelek.  -  húzta fel a szemöldökét
- Hé-hé - lépett oda hozzánk és ölelt át minket Jon  - Mi a gond ?
- Semmi, csak beszélgettünk - mosolyogtam rá
- Akkor Robert miért nyavalyog ? A  terem másik végében voltam de oda hallottam -  kacagott fel
- Mekkora szemétláda vagy te - nevetett úgy , hogy még talán levegőt sem volt ideje venni, majd beleütött egy nagyot Jon karjába
- Gyere, hagyjuk szegény lányt - puszilta meg a homlokomat Jon és elrángatta Robertet
Visszamentem volna Cameronhoz de már egy másik lánnyal beszélgetett ezért elindultam megkeresni Nasht. A kanapénál nem volt,a teremben bent sem találtam sehol. Kimentem az udvarra:
- Végre - sóhajtottam mikor megláttam
- Tán kerestél ? - fordult szembe velem

- Igen, mit szerettél volna elmondani ?
- Már nem tudom - mondta nem túl meggyőzően
- Jó lenne pedig
- Mindegy - fordult sarkon és indult befelé - Majd, egyszer talán elmondom, ha képes leszel végighallgatni
- De, most már itt vagyok és hallgatlak - ragadtam meg a karját
-  Igen-igen..de most már nem akarom elmondani és ha megbocsájtasz - nézett rá a kezemre - menni szeretnék.
- Menj csak - rántottam el mérgesen a kezemet
Nem tudom mi lett volna olyan fontos, de most már talán soha nem tudom meg.
Csak ültem és a bentről kiszűrődő zenét hallgattam. Egyszer csak megszólalt a telefonom:
- Ne szórakozz, merre vagy ? - kérdezte rémülten Robert
- Itt vagyok kint ne aggódj - próbáltam nyugtatni
- Ja, akkor kimegyek - nevetett - Mindenhol kerestelek - ült le mellém mikor kiért - tényleg mindenhol - mondta kihangsúlyozva - Oh, na, hogy tetszik a buli ? - ölelt át
- Tetszik, nagyon
- Olyan két óra múlva viszont vége, ha nem haragszol mert indulnunk kell, hosszú út vár ránk.
- Hova megyünk ?
- Elviszlek Susanhez mert fel akar köszönteni, a többit pedig majd utána elmondom - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt mellőlem



* 2 óra múlva *


- Köszönök szépen mindent, imádlak titeket - kiabáltam ki a kocsiból a többieknek mikor beszálltam - Majd ébressz fel ha oda értünk, nagyon elfáradtam szóval most alszom egy kicsit. - dőltem rá Robert vállára, vezetett, de nem zavarta
- Rendben kincsem, pihenj csak.

****

- Megérkeztünk, ébredj - rázta meg a vállamat Robert
Gyorsan kipattantam a kocsiból.
- Te nem jössz ? - néztem hátra nagybátyámra aki még mindig bekötve ült az autóban.
- Nem igazán szeretnék - sóhajtott - Kell még egy kis idő - hajtotta le szomorúan a fejét
- Megértem, de akkor addig te mit csinálsz ?
- Ne aggódj, hívsz és itt leszek, na menj - mosolygott
Elindultam a ház felé amelyről oly sok kedves emléket őriztem, ez az otthonom, de már mégis más nem az a meghittség veszi körbe, hanem a hiány, valami elveszett.  Beléptem az ajtón, halkan becsuktam magam mögött.
- Itthon vagyok - mondtam hangosan, ez volt az első gondoltam ami akkor eszembe jutott
- Te vagy az drága kis csillagom ? - rohant oda hozzám Susan - Hogy kerülsz ide ? - potyogtak a könnyei
- Robert azt mondta, hogy te is fel akarsz köszönteni
- Igen így is van, de ő ezt honnan tudta ?
- Hogy érted ? Nem írtál neki üzenetet vagy valami ?
- Nem, de minden este azért imádkoztam , hogy legalább a születésnapodon láthassalak.
- Itt vagyok - mosolyogtam és átöleltem
- Köszönöm - szorított magához ahogyan csak tudott
- Na és ő, hogy van ? - mutattam a hasára
- Sehogy sincsen
- Micsoda ? - kerekedett ki a szemem
- Nem vagyok terhes,  nem is lehetek, nem voltam senkivel.
- De, beismerted azt akkor mire mondtad ?
- Volt egy férfi, aki nagyon érdeklődött irántam, meghívott vacsorázni, virágot is adott minden, én nem akartam tőle semmit ezért mikor már úgy vettem észre, hogy próbál nagyon közel kerülni otthagytam. De ez a dolog annyira bántott engem, bűnösnek éreztem magam és úgy éreztem, hogy hűtlen és rossz feleség vagyok.
- De hát akkor nem is csináltál semmit, ezt Robertnek tudnia kell - húztam elő a zsebemből a mobilomat
- Ne, kincsem - fogta meg a kezemet - nem hinné el, kár is próbálkozni.
- Muszáj elhinnie, az igazságot nem lehet titkolni tovább és helyette tűrni a hazugság okozta károkat. Nem szenvedhetsz tovább nélküle, szeretitek egymást és szükségetek van egymásra és nekem is szükségem van az anyukámra.
 Csak folytak a könnyeink, öleltük egymást és próbáltuk elhitetni egymással, hogy lesz még úgy ahogy régen volt.

Sziasztok! Ezt is megéltem díjat kaptam!

Köszönöm a díjat az Egy riporter titkos naplója írójának ! Köszönöm Noémi :))

Szabályok : 
- Rakd ki, kitől van!
- Írj magadról 10 dolgot!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Küldd el 10 embernek!
- Iratkozz fel a küldő blogjára!


10 dolog rólam :
1. Agusztus elsején szóval már egy éve kezdtem el a történtet
2. Robert Downey Jr a legnagyobb példaképem a világon. Imádom!♥
3. 15 éves vagyok
4. Művészeti iskolába fogok tanulni
5. Az általános iskolában a médiaszakkörösök alapembere (vezetője) voltam.
6. Egyszer sok időre abbahagytam az írást, ez amiatt volt, mert sajnálatos módon az osztályfőnököm tüdőrákban elhunyt. Ő volt az aki mindig támogatott és bármiben segített,nagy példaképem még mindig. ( Ő tartotta a médiaszakkört is )
7. Szeptemberben lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk a barátommal. :)))) ♥!
8. Óvodás korom óta focizok.
9. Hihetetlen nagy Michael Jackason rajongó voltam\vagyok.
10. Szeretem a kedves,vicces,megértő embereket. 

10 kérdés :

1. A designben szokott segíteni valaki ?
- Először én magam csináltam, de aztán úgy döntöttem, hogy egy profira bízom :D

2. Mit szeretsz legjobban a blogolásban ?
- A saját kis világomban lehetek,megfogalmazhatom az álmaimat is.

3. Miért kezdtél el blogot vezetni ?
- Mert mindig is tetszett a blogolás és én is meg akartam osztani a többiekkel a történtet amit írok. :)

4.  Milyen kritikákat, véleményeket kapsz az olvasóidtól ?
- Igazából, nem nagyon szoktak kommentelni ezért nem is tudom, hogy tetszik-e nekik a történet vagy sem.

5.  Ha nem blogot írnál mit csinálnál szabadidődben ?
- Huhh, hát így sem igazán van szabadidőm, de szerintem azt amit nagyon szeretek csinálni : videókat szerkesztenék

6. Szeretnél majd a blogodnak nagyobb jövőt ?
- Persze, szerintem minden blogger:) Az lenne még jó, ha Robert elolvasná (persze angolra lefordítva), egy külföldi rajongó aki BIZTOS, hogy ismeri személyesen  Robertet elolvasta a blogomat és nagyon tetszett neki. Szóval nekem már ez is nagy dolog volt.

7. Motiváltak az írok az írásban ?
- Természetesen :) ű

8. Mire vagy a legbüszkébb a blogodban ?
- Hogy amikor elkezdtem nem igen voltak olyan blogok amikben Robert szerepel. Nem írok bele 18+-os jeleneteket.( lehet ezért is nincs annyi olvasóm )
Hogy rajongó létemre nem olyat írok, hogy találkoztunk,egymásba szerettünk,összevesztünk,kiderült,hogy terhes vagyok,kibékültünk és happy minden.

9. Szoktál könyvtárba járni ?
- Nem, írni jobban szeretek mint olvasni. Ha olvasok akkor: életrajzokat és versesköteteket. Ezek kötnek le. :)

10. Ha egy szóval jellemeznéd a blogodat mi lenne az, és miért ? 
- Családcentrikus. Az egész történetem a családról szól. :)

10 kérdés :
- Egyből rá merted szánni magad arra, hogy  blogot csinálj vagy kellett egy kis biztatás ?
- Mi a legfontosabb szabály amit szerinted minden bloggernek ismernie kéne ?
- Mi segít az írásban ? (Zene? Videóklippek? ..stb)
- Saját blogoddal kritikusabb vagy mint máséval ?  Vagy a máséban hamarabb észreveszed a hibát ?
- Kell egy blogba 18+-os jelent ?
- Melyik volt az a blog aminek nem bírtad abbahagyni az olvasását ?
- Van olyan, hogy magadat képzeled bele a történetedbe és azt írod le ami a nagy álmod ?
- Melyik korosztály az akik a legjobb blogokat írják ?
- Milyen egy igazán jó történet, mi kell, hogy történjen benne ?


10 ember, akinek elküldöm és, akinek a díjat adom :

- Szórádi Veronika 
- Miszler Edina
- Szerencsés Marietta
- Püski Zsófia
- Hope Wilson 
- Hummel Noémi  ( tudom, hogy nekem meg te küldted de akkor is :DD )

Sajnálom többet nem tudok :S

ll.évad 9.rész

                                                                          * Amy szemszöge *

A forgatási napok csak teltek,múltak. Egyre jobban élveztem minden percét annak, hogy színészkedem és a stábtagok és mindenki akivel együtt dolgozom a szívemhez nőttek, egy család lettünk. Éjszaka volt az ágyamon  feküdtem, zenét hallgattam. Arra eszméltem fel, hogy éjfélt üt az óra, Robert rohan befelé a szobámba és ráugrik az ágyamra.

- Boldog születésnapot - ordította, közbe szorosan magához ölelt
- Basszus én el is felejtettem - kacagtam fel
- Én viszont nem - nézett rám örömtől csillogó szemekkel - A mai nap csak is a tiéd és garantálom olyan felejthetetlen élményben lesz részed, hogy még a gyerekeidnek is mesélni fogsz róla.
- El sem tudom képzelni mit terveztél - néztem kissé rémülten
- Nem is kell elképzelni, majd úgy is meglátod. Nem bírok tovább várni, maradj itt mindjárt jövök. - pattant fel mellőlem izgatottan - Csukd be a szemed - kiáltott be a szobámba
Tenyereimet a szemeimre szorítottam és úgy vártam, hogy mi következik.
- Boldog születésnapot - húzta el a kezemet és felém nyújtott egy szalagokkal átkötött díszes dobozt - Bonts ki - leült mellém  és átkarolt
Mikor sikerült szépen kicsomagolnom a dobozkát akkor pillantottam csak meg mit is rejt. "Emlékül, hogy emlékezz,, olvastam a felíratott a könyv borítóján, bele lapoztam az első üres oldalon ez állt :

"Összegyűjtöttem neked mindent egy helyre, hogy ha bármikor szeretnél visszaemlékezni a boldog pillanatokra könnyedén megtehesd. Sok szeretettel születésnapod alkalmából. - Robert - "
Annyi csodálatos kép  volt benne ami nekem sokat jelent. Kisbaba kori képek, családi fotók, szüleimről régi képek és olyanok amiken együtt vagyunk.

- Honnan szerezted meg ezeket a fotókat ? - kérdeztem könnyeimmel küzdve
- Még nem is olyan rég visszamentem a házatokba és ott találtam. Azóta rendezgettem, bővítettem ezt az albumot, hogy ha eljön a nagy nap akkor oda tudjam adni.
- Köszönöm, ez minden ajándéknál többet ér nekem - öleltem meg
- Most már próbálj meg aludni - állt fel mellőlem - Oh, tényleg - állt meg az ajtóban - majd nézd meg az utolsó oldalakat - mosolyodott el  majd becsukta maga mögött az ajtót.
Kíváncsi voltam mi lehet az utolsó oldalakon, átlapoztam az albumot és megtaláltam miről beszélt

Robert.

"Ezek a képek az én féltve őrzött kincseim, rád bízom őket,mostantól a tiéd mind. Vigyázz rájuk, ahogy én tettem. Szeretlek. -Robert-,,
Nem hittem a szememnek, az összes közös képünk ott volt. Olyanok is voltak persze amiről én nem is tudtam mert nagyon régiek voltak. 

                                                                 * Reggel *

- Ébresztő - rántotta le rólam a takarót Robert - irány öltözni - húzott ki az ágyból
- De most miért ? Meg egyáltalán most mi van ? - próbáltam felfogni a dolgokat
-  Azért mert azt mondtam. Hogy mi van? Péntek. - nevetett

Kimentem a fürdőszobába megmosakodtam, hogy végre felkeljek aztán pedig gyorsan felöltöztem ahogy Robert parancsolta.
- Kész vagy ? - kopogott a szobám ajtaján
- Igen..most már, de elmondanád hova megyünk ? - mentem ki hozzá
- Elmegyünk reggelizni, nem egyértelmű ? - nézett rám csodálkozva
- Nem, egyáltalán nem az - mosolyogtam rá


Olyan szülinapi reggelit kaptam, hogy ezután egy hétig nem kell ennem.
- Mit fogunk csinálni otthon ? Nem nézünk majd meg egy filmet ? - érdeklődtem
- Hékás, még nincs ám vége a napnak, jobb is ha indulunk a következő helyszínre.

Most már úgy voltam vele, hogy semmin nem lepődök meg.
Beszálltunk a kocsiba, egy idő után kezdett ismerős lenni a terep.
- Miért megyünk a stúdióba ? Ma nem is kell bemennünk.
- De utána nekem szólt Jon, hogy mégis jöjjünk mert átrakták mára a jelenetünket.
Mikor leparkolt a stúdió előtt még nem is sejtettem mire készül. Beléptem az ajtón és egy hatalmas "Boldog születésnapot" kiáltás fogadott. Ott volt mindenki, az egész  stáb.
Én csak megszeppenve néztem rájuk és nem is tudtam mit mondjak,mit csináljak. Annyira boldog voltam.
- Gyere - ragadta meg a karomat Nash
Bevezetett egy mozi teremhez hasonló szobába, itt szokták megnézni ,leellenőrizni az elkészült részeket. Mindenki bejött és leültek. Robert az egyik oldalamon Nash,Matt,Cameron pedig a másikon foglaltak helyet. Egyszer csak lekapcsolódtak a lámpák és elindult egy videó.
Egy halk zenével kezdődött, majd egyszer csak megjelent a nevem a kivetítőn.  Majd meghallottam Robert hangját.

"Ő a legszebb ajándék amit az élettől valaha kaptam, az én kislányom akit az Isten elfelejtett nekem adni, de végül - nem a legjobb módon - mégis megtette. Nagyon szeretem. Ó, és fiúk figyelek ám.,, 

"Őt nem lehet, nem szeretni, csak kezdj el vele beszélgetni és rájössz, hogy miért.,,

"Bárkit képes felvidítani már csak a jelenlétével, hihetetlen mekkora energia sugárzik belőle. Mindig pörög és mindig vidám nem láttuk még soha szomorúnak.,, 

"Ő a legjobb,ilyen egyszerű. Mindenki szereti,,

"Mikor elkezdtem vele dolgozni megértettem miről beszélt ez az őrült.,,  - Jon -

"Boldog születésnapot,, -Robert- 

Nagyon jó érzés volt ezeket hallani és tudni, hogy ezt gondolják rólam. Nem számítottam erre csodálatos ajándék volt.
- Ezt is te szervezted ? - hajoltam oda Roberthez
- Igen
- Nem tudom ezt a sok kedvességet mivel fogom én neked visszaadni - pusziltam meg
- Csak legyél olyan mint eddig - ölelt meg
- Mára ennyi volt a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett rám komolyan