* 1 hét múlva *
Pakolás...már megint. Miközben a cuccaimat válogattam feltörtek a régi emlékek amikor még mit sem sejtve készültem ide . Ha valaki akkor azt mondja nekem, hogy egy sorozatban fogok szerepelni a nagybátyámmal valószínűleg hatalmas nevetésben törtem volna ki. Mióta itt vagyok úgy érzem minden sikerülhet és remélem így is lesz.
- Ide tudnád adni azt a kék pulcsidat Sue ? - nyitottam be a szobájukba
- Nem tudom, hol van - válaszolt az ágyban fekve
- Te nem jössz ? - döbbentem meg
- Áhh, nem
- De miért ? Mi a baj ?
- Mindegy nem lényeges - próbálta terelni a témát
- Ekkora baj nem lehet, hogy titkolózol
- Elég rosszul érzem magam, émelygek és hánytam is, ennyi
Én magamban már összeraktam a képet de nem szóltam.
- Hát te miért nem pakolsz még drágám ? - lépett be a szobába Robert
- Nem érzem jól magam - válaszolt halkan Susan
- Émelyeg,hányt...reggeli rosszullét - sziszegtem alig érthetően
- De mitől ? - értetlenkedett
- Pont te kérded - motyogtam
- Ezt, hogy érted ? - nézett rám mikor meghallotta mit mondtam
- De hát én..mi..nem is..- meredt maga elé - A rohadt életbe - csattant fel végül mikor végig gondolta
- Drágám kérlek - ült fel az ágyban Susan
- Nekem csak ne drágámozz még ezek után van képed.. - ordított Robert , megragadta a karomat és húzott - most azonnal elmegyünk - megfogta az összes cuccomat amit összekészítettem már az előszobába, kiment és bedobált mindent a kocsiba - Szállj be! - kiáltott nekem miközben bevágta a kocsiajtót.
- De, Robert, nem hagyhatjuk magára, szeretem és ő a feleséged nem viselkedhetsz így.
- Igen, a feleségem aki megcsalt , mit kéne csinálnom ?! Gratuláljak?! Ügyes vagy szépen csináltad észre sem vettem..hülyét csináltál belőlem...tényleg igazad van, ezt kellett volna tennem. Most meg amúgy is mennünk kell szóval szállj be, hidd el nincs kedvem veled is veszekedni .
Nem feszítettem tovább a húrt, szótlanul beszálltam a kocsiba.
Nem szóltunk egymáshoz, én a telefonomat nyomkodtam, twittereztem, ő pedig nem kezdeményezett beszélgetést.
- Nehogy haragban legyünk, kérlek - törte meg a csendet végül - Dehogy - válaszoltam félvállról
- Na azt szépen ide adod - vette ki a kezemből a telefont
- Hé, ne már - kapkodtam a keze után
- Na szóval, nehogy már haragban legyünk - ismételte el
- Nyugi már, nincs harag
- Hmmm - fékezett a lámpánál majd rám nézett - Szerinted miért csinálta ? - csuklott el a hangja
- Nem tudom Robert, és azt sem tudom, hogy egyáltalán csinált-e valamit..mert nem vagyok benne biztos, kinézem belőled, hogy már nem emlékszel...vagy valami.
- Szerinted ilyenre ne emlékeznék ? Pont én ?
- Jó,jó ...inkább meg sem kérdezem miért mondtad ezt , hogy "pont én,, .
- Hoztuk már szóba a gyerek ügyet nagyon szeretett volna és én is, de valamiért...basszus már zöld - lépett rá gyorsan a gázra - szóval, valamiért nem ment , ha érted mire gondolok és utána már nem is igen került szóba ez a dolog mert akkor jöttél hozzánk és így már akkor lett is egy gyerekünk és veled voltunk elfoglalva. Ezért gondolom én, hogy biztos nem én voltam.
- Így már más, de most már én sem értem akkor miért csinálta.
- Majd beszélek én vele és vagy mindent elmond vagy tényleg soha többet nem számíthat rám -jelentette ki komolyan Robert
- De csak szépen
- Megpróbálom
Egy óra múlva meg is érkeztünk a forgatás helyszínére, a rendező már ott várt minket.
- Végre itt vagy Downey - nevetett és átölelte a nagybátyámat - És ugyebár te vagy Amy ? - mosolygott rám
- Igen én vagyok.
- Én pedig Jon Favreau vagyok.
- Örvendek a szerencsének.
- Hát még én - ölelt át engem is - gyertek bemutatom a többieket akikkel együtt fogtok dolgozni.
Egy nagy stúdióba vezetett be minket ahol már nagyban ment a munka.
- Hé, srácok gyertek csak - intett három fiúnak akik éppen a csocsóasztalnál játszottak - Gondolom nem kell nektek bemutatnom ki ez a fickó itt mellettem - mutatott Robertre
- Downey Jr - esett le az álla a srácoknak - Ez hihetetlen, a mesterrel dolgozhatunk, ez most komoly?
- Ne túlozz - nevette el magát Robert és közben kezet fogott a fiúkkal
- Na igen mondtam, hogy őt nem kell bemutatni - mondta Jon - De ezt a szép lányt se hagyjuk ki, ő pedig Amy Mitchell, Downey unkohúga.
- Helló,Nash Grier vagyok - kezdte a bemutatkozást a velem szemben álló fiú.
 |
| Matt, Nash, Cameron |
- Cameron Dallas
- Matthew Espinosa
Nagyon kedvesnek tűntek a srácok már így elsőre.
- Nincs kedved lejönni velünk a játékterembe, vannak videó játékok meg minden amit csak kívánhat az ember - kérdezte Cameron
Egyből Robertre néztem vártam mit válaszol.
- Menj csak - mosolygott és megpuszilt - Én addig felviszem a cuccunkat a hotelba.
- Rendben, köszönöm - öleltem meg szorosabban
Stúdió végében volt egy nagy ajtó, e mögött rejtőzött a játékszoba, a srácok egyből oda ugrottak a nagy kanapéra és bekapcsolták az xboxot.
- Gyere ülj csak ide - mutatom maga mellé Nash - Mesélsz magadról ? Szeretnélek megismerni.
- Persze mesélhetek. De inkább kérdezd ami érdekel, így egyszerűbb lesz.
- Hmm, akkor...hány éves vagy ?
- 17
- Milyen zenéket szeretsz ?
- Michael Jacksontól kezdve, Eminemen keresztül, az Nirvanaig...mindenfélét.
- Végre valaki - fordult oda Cameron és Matt
- Miért talán még nem sok olyan lánnyal találkoztatok akik minden féle zenét szeretnek ?
- Őszinte legyek ? - hajolt közelebb hozzám Matt - Egyel sem.
- De most már ez a szám, felemelkedett egyre - szólt közbe Nash
- Na és szereted a videó játékokat ? - nézett reménykedve Cameron
- Persze - vágtam rá egyből
- Szereted a pizzát ? - kérdezett most már Matt is
- Nem...
A fiúk úgy néztek egymásra mintha szellemet láttak volna.
- imádom - fejeztem be a mondatot
- Huhh, ,máris másabb - nevetett Nash
- Akkor rendelhetünk is egy pizzát - fogta meg a telefonját Cameron és hívta is a pizzériát.
- Úgy érzem nagyon jól kifogunk jönni - mosolygott rám Nash
