ll. évad 1. rész

Visszatekintő : az első évad fontosabb eseményei :
"tegnap hívott a nagybátyád azzal a kérdéssel hogy "Amynek nincs-e kedve velünk tölteni a nyári vakációt?" 
- Ez most komoly?? ezer éve nem láttam már Robertet és már nagyon hiányzik.."

".. indultam volna az asztalomhoz de ekkor hirtelen annyit vettem észre hogy valaki nekem jön és kiüti a kezemből a tálcát.
-Úristen, ne haragudj ,véletlen volt- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Nyugi, nem történt semmi csak...elég éhes voltam - nevettem és ekkor néztem rá először  a srácra. A nagy barna szemei csillogtak ahogy nézett rám és a mosolya és az a haj..."

"Elindultam az ajtó felé, de nem mentem be, néztem Gregget ahogy elsétál, addig álltam ott amíg olyan messze volt hogy már nem láttam..."

"Reggel egy furcsa telefon beszélgetést hallottam és le is mentem hogy megkérdezzem mi történt...Robert ott ült a lépcsőn én pedig leültem mellé..
- Valami baj van ? 
- El kell mondanom valamit-fordult felém Robert, és csak ekkor vettem észre hogy könnyes a szeme..- a szüleid autó balesetet szenvedtek..
-  Ugye nem lett semmi komoly bajuk?
- Mire kiértek a mentők már nem lehetett rajtuk segíteni..."

"- Valami baj van ? - nézett rám meglepődve
- Nincsen semmi, csak tudod..néha nem értem a kapcsolatunkat..néha úgy érzem hogy csak barátok vagyunk néha meg úgy hogy többek vagyunk mint barátok..
- Ohh értem...és mikor érzed jobban magad velem ?
- Barátként is, de szeretlek, és nem tudok csak a barátod lenni.
- Nem is vagy 'csak' a barátom - simította meg az arcomat - én a barátnőmként tekintek rád..remélem nem baj
- Nem baj, mert én is a barátomként tekintek rád - mosolyogtam
- Akkor...- vett mély levegőt - ez azt jelenti hogy járunk ?
- Azt - megöleltem 
Egymás szemébe néztünk..
- Szeretlek - mondta komolyan Gregg
- Én is szeretlek
Mikor kimondtam ezt a mondatot, szorosan magához ölelt és megcsókolt."

" - Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja veled !  

- Én meg azt nem fogom hagyni, hogy bajt csinálj - megfogtam a kezét és elvonszoltam az egyik étterem előtt lévő asztalokhoz és leültettem
- Amy gyorsan tereld el a figyelmem erről a dologról - szólt idegesen "

"- Menj, én megvárlak kint 
-  Jól van, sietek 
Elővettem a telefonomat, gondoltam rakok fel pár képet instagramra...a nagy elfoglaltságomból már csak akkor eszméltem fel mikor valaki nagy sietve közelített felém megragadta a karomat és ahogy oda fordultam hogy megnézzem ki az, akkorát ütött a fejemre, hogy abban a pillanatban elsötétedett előttem  minden és megszűnt a külvilág zaja 

                                                   

                                                           Bring Me To  Life

                                                             *Robert szemszöge*

- Egy forró csokit és egy...
Sikoltást hallottam az utca felől, felkaptam hirtelen a  fejem Amyt  sehol sem láttam ezért zaklatottan rohantam az  ajtó  felé...átnéztem  az utca túloldalára ott  parkolt  egy    furgon  és akkor  észre vettem  hogy  egy  férfi nagy léptekkel siet az autó felé...megértettem miért siet annyira...
- Nem, ez nem lehet igaz  -  suttogtam halkan
Gumi csikorgatva indult el az autó..szaladtam amilyen gyorsan csak bírtam de nem érhettem utol...előkaptam a mobilomat és Susant csörgettem
- Igen ?
- E-elrabolták..Susan..elrabolták Amyt..- szóltam bele a telefonba akadozott hangon és kétségbeesetten - hívd a rendőrséget  vagy bárkit aki segíteni tud... én megpróbálok utána menni...-  nem vártam meg a választ..
Most mikor kellett volna egy taxi sem jött...szörnyen nehéz döntést kellett hoznom..elengedtem..nem tehettem mást


                                                           *Amy szemszöge*

Egy számomra ismeretlen helyen találtam magam.
- Igen, itt van a lány...Downey tejelni fog nekünk, hogy visszakapja - hallottam meg  a falon túlról egy férfi hangját 
Jobban szétnéztem a szobában ahol voltam, egy eléggé elhagyatott  raktárépület lehetett...végig kutattam a zsebeimet,hogy a telefonom nálam van-e de nem találtam..ahogy felálltam, hogy valami kiút után kutassak, szörnyű lüktetést éreztem a homlokomnál..oda szorítottam a kezem és ekkor vettem észre azt a nagy sebet és azt a sok vért az arcomon...a hátam mögül szörnyű nyikorgást hallottam, kinyílt a hatalmas vasajtó.
- Úgy látom nagyon feléledtél - szólt hozzám ridegen az a férfi akit az előbb halottam telefonálni
- Miért vagyok itt ? Miért pont én ? - emeltem fel a hangom
- Azért vagy itt mert ezt a helyet nagyjából csak én ismerem és a zsaruk soha nem találnak rá..és azért pont te mert a nagybátyádnak jó sok pénze van, hát ezért
- Ne legyen benne olyan biztos, hogy nem találnak rá erre a szemétdombra...Robert nem fog belenyugodni...mindent meg fog tenni, hogy rám találjon
- Ne fűzz ekkora reményeket hozzá,  te csak egy kolonc vagy akit akaratlanul akasztottak a nyakába..lehet örül is neki, hogy végre megszabadult tőled...meg amúgy sem szuperhős igazából, hogy csak úgy iderepüljön és kiszabadítson...túl sokat vársz el tőle csak mert gondolom te megtennéd fordított esetben, de nyugodtan hitegesd csak magad legalább nem fogsz unatkozni
- Maga nem ismeri őt
- Hmm - nézett lassan rám - és lehet én jártam jobban - ezzel a mondattal megfordult  és becsapta maga mögött az ajtót


                                                           * Robert szemszöge *


Mikor hazaértem Susan sírva lépett oda hozzám.
- Meg fogják találni igaz ?
- Biztos vagyok benne - félve néztem át a válla fölött miközben magamhoz öleltem
Egyáltalán nem voltam benne biztos, de bíztam Amy kitartásában és bátorságában. Nem sokat kellett várnunk, egy egész sereg rendőr jelent meg az udvarunkon.
- Jó napot Mr. Downey, Frank Morrison rendőrfőnök vagyok
- Jó napot - fogtam kezet vele szomorú ábrázattal
-  Megkérhetném, hogy meséljen el nekem mindet az unokahúga eltűnésének körülményeiről ?
Elmeséltem  szóról szóra az esetet, mindent olyan igazan mondtam el ahogy történt..
- Nem látta a tettes autójának a rendszámát ?  - kérdezte a rendőrfőnök mikor a mondandóm végére értem
- Csak egy betűre és egyetlen egy számra emlékszem..de ezzel nem sokat segítek
- Mondja el mi volt az, ezzel is segíti a nyomozást
- Egy M betű és egy 9-es
- Köszönöm Mr. Downey
                                                           *5 nap múlva*

Éppen az egyik rendőrrel beszélgettem mikor:
- Na ne - bámultam meredten a telefonom kijelzőjére majd felvettem - Amy? - szóltam bele remegő hangon
- Nem, sajnálom
- Ki a fene maga és hol van az unokahúgom ?
- Csak nem gondolja, hogy azon nyomban el is árulom ?!
- Beszéljen csak - súgta oda a rendőr - mi addig megpróbáljuk lenyomozni a hívást
- Mit akar Amytől ? Mit ártott magának ?
- Ő az égvilágon semmit, de maga öregem annál többet
- Mit akar mit tegyek ?
- Egy elég jelentős összeg fejében megegyezhetünk talán..de ha nem kapom meg 1 héten belül az tíz  milliót akkor...- egy lövés hangját hallottam és  egy sikítást - ..ez a golyó nem a falban fog landolni, hanem a drágalátos unokahúga aranyos kis fejében...
Nem tudtam erre válaszolni mert megszakadt a vonal..
- Na sikerült lenyomozniuk ? - fordultam hirtelen a rendőrökhöz és nyomozókhoz
- Igen..sikerült..
Megnéztem melyik helyet jelöli a műszer.
- Ez lehetetlen, hisz ott az égvilágon semmi sincs, csak homok és kövek
- Higgye el uram, a munkám során elég sokszor bebizonyosodott előttem, hogy nincsen lehetetlen..ezek az emberek mindenre képesek
- Ettől félek én is
- Na de most nincs vesztegetni való időnk indulnunk kell..
- Én is magukkal tartok

                                                           *Amy szemszöge*

Magatehetetlennek,elveszettnek és borzasztó szomorúnak éreztem magam. De próbáltam mindig megnyugodni.
- Úgy is kijutsz innen...nem itt fogsz megöregedni vagy meghalni - mondogattam magamban.
- Tessék..látod milyen jó szívű vagyok hoztam neked kaját - tartotta oda zacskót az arcomhoz
- Na mi az ? Nem akarja, hogy éhen haljak ?
- Nem olyan ember vagyok..
- Nem...még rosszabb..
- Oh, tényleg..párnapja felhívtam a nagybátyádat a kéréseimmel...egy hetet adtam neki, de azóta nem nagyon jelentkezett..hmm..érdekes
- Biztosan jó oka van rá..- próbáltam higgadt maradni
- Ha tudnád mi a tét biztosan nem ezt mondanád - nevetett - de mindegy engem különösebben nem is érdekel én csak elvégzem a munkát amivel megbíztak
- Mi a tét ? - remegtem
- Az életed - mondta rezdületlen arccal érzelem nélkül
Nem hittem a fülemnek..lesokkoltan és dühösen  meredtem magam elé. Olyan indulatos lettem, hogy mikor ez a szívtelen, embernek sem nevezhető alak  hátat fordított nekem, hirtelen felugrottam és őt  erőteljesen ellökve szaladtam az ajtó felé...mikor az ajtó túloldalára kerültem megláttam rajta azt a hatalmas láncot és lakatot...gondolkodás nélkül zártam be ezek segítségével az ajtót. Zihálva néztem körbe és minél hamarabb ki akartam szabadulni innen..egy hosszú folyosó volt hozzám a legközelebb...gondoltam nincs mit veszítenem ezért azt az utat választottam...a plafonról egy vékony vezetéken lógott le a lámpa, nem világított csak pislákolt..nagy víztócsák és néhol vércseppek is borították a talajt..a hátam mögül hangos dörömbölést  hallottam..ennek hatására gyorsabbra vettem a lépéseimet.  Ahogy a lépteim úgy a csattogás,dörömbölés is  szaporább lett. A szívem dobogását a torkomban éreztem,  már szaladva haladtam előre de a nagy ijedség és menekülés hatására olyan szinten sajogni kezdett a homlokomat díszítő hatalmas seb, hogy görcsbe rándult az egész testem. Muszáj volt megállnom mert úgy éreztem ha nem teszem meg akkor elájulok, az pedig semmit nem javítana a helyzetemen.  A hátamat nekitámasztottam a falnak és a kezemet a homlokomra szorítottam.
- Áuv - szisszentem föl
Eléggé aggasztott ez a sérülés...de most ez a legkisebb gondom. A falnak támaszkodva haladtam tovább.  A folyosó végére érve végre valami pozitív dolog is történt velem, találtam egy felvonót, émelyegve oda mentem hozzá, gyorsan rátenyereltem a gombra,  mikor kinyílt az ajtó habozás nélkül beszálltam. Olyannyira szédültem, hogy képtelen voltam egy helyben megállni...lassan gyászos feketébe borult előttem minden...a lábam összecsuklott és ájultan  zuhantam a földre.