ll.évad 9.rész

                                                                          * Amy szemszöge *

A forgatási napok csak teltek,múltak. Egyre jobban élveztem minden percét annak, hogy színészkedem és a stábtagok és mindenki akivel együtt dolgozom a szívemhez nőttek, egy család lettünk. Éjszaka volt az ágyamon  feküdtem, zenét hallgattam. Arra eszméltem fel, hogy éjfélt üt az óra, Robert rohan befelé a szobámba és ráugrik az ágyamra.

- Boldog születésnapot - ordította, közbe szorosan magához ölelt
- Basszus én el is felejtettem - kacagtam fel
- Én viszont nem - nézett rám örömtől csillogó szemekkel - A mai nap csak is a tiéd és garantálom olyan felejthetetlen élményben lesz részed, hogy még a gyerekeidnek is mesélni fogsz róla.
- El sem tudom képzelni mit terveztél - néztem kissé rémülten
- Nem is kell elképzelni, majd úgy is meglátod. Nem bírok tovább várni, maradj itt mindjárt jövök. - pattant fel mellőlem izgatottan - Csukd be a szemed - kiáltott be a szobámba
Tenyereimet a szemeimre szorítottam és úgy vártam, hogy mi következik.
- Boldog születésnapot - húzta el a kezemet és felém nyújtott egy szalagokkal átkötött díszes dobozt - Bonts ki - leült mellém  és átkarolt
Mikor sikerült szépen kicsomagolnom a dobozkát akkor pillantottam csak meg mit is rejt. "Emlékül, hogy emlékezz,, olvastam a felíratott a könyv borítóján, bele lapoztam az első üres oldalon ez állt :

"Összegyűjtöttem neked mindent egy helyre, hogy ha bármikor szeretnél visszaemlékezni a boldog pillanatokra könnyedén megtehesd. Sok szeretettel születésnapod alkalmából. - Robert - "
Annyi csodálatos kép  volt benne ami nekem sokat jelent. Kisbaba kori képek, családi fotók, szüleimről régi képek és olyanok amiken együtt vagyunk.

- Honnan szerezted meg ezeket a fotókat ? - kérdeztem könnyeimmel küzdve
- Még nem is olyan rég visszamentem a házatokba és ott találtam. Azóta rendezgettem, bővítettem ezt az albumot, hogy ha eljön a nagy nap akkor oda tudjam adni.
- Köszönöm, ez minden ajándéknál többet ér nekem - öleltem meg
- Most már próbálj meg aludni - állt fel mellőlem - Oh, tényleg - állt meg az ajtóban - majd nézd meg az utolsó oldalakat - mosolyodott el  majd becsukta maga mögött az ajtót.
Kíváncsi voltam mi lehet az utolsó oldalakon, átlapoztam az albumot és megtaláltam miről beszélt

Robert.

"Ezek a képek az én féltve őrzött kincseim, rád bízom őket,mostantól a tiéd mind. Vigyázz rájuk, ahogy én tettem. Szeretlek. -Robert-,,
Nem hittem a szememnek, az összes közös képünk ott volt. Olyanok is voltak persze amiről én nem is tudtam mert nagyon régiek voltak. 

                                                                 * Reggel *

- Ébresztő - rántotta le rólam a takarót Robert - irány öltözni - húzott ki az ágyból
- De most miért ? Meg egyáltalán most mi van ? - próbáltam felfogni a dolgokat
-  Azért mert azt mondtam. Hogy mi van? Péntek. - nevetett

Kimentem a fürdőszobába megmosakodtam, hogy végre felkeljek aztán pedig gyorsan felöltöztem ahogy Robert parancsolta.
- Kész vagy ? - kopogott a szobám ajtaján
- Igen..most már, de elmondanád hova megyünk ? - mentem ki hozzá
- Elmegyünk reggelizni, nem egyértelmű ? - nézett rám csodálkozva
- Nem, egyáltalán nem az - mosolyogtam rá


Olyan szülinapi reggelit kaptam, hogy ezután egy hétig nem kell ennem.
- Mit fogunk csinálni otthon ? Nem nézünk majd meg egy filmet ? - érdeklődtem
- Hékás, még nincs ám vége a napnak, jobb is ha indulunk a következő helyszínre.

Most már úgy voltam vele, hogy semmin nem lepődök meg.
Beszálltunk a kocsiba, egy idő után kezdett ismerős lenni a terep.
- Miért megyünk a stúdióba ? Ma nem is kell bemennünk.
- De utána nekem szólt Jon, hogy mégis jöjjünk mert átrakták mára a jelenetünket.
Mikor leparkolt a stúdió előtt még nem is sejtettem mire készül. Beléptem az ajtón és egy hatalmas "Boldog születésnapot" kiáltás fogadott. Ott volt mindenki, az egész  stáb.
Én csak megszeppenve néztem rájuk és nem is tudtam mit mondjak,mit csináljak. Annyira boldog voltam.
- Gyere - ragadta meg a karomat Nash
Bevezetett egy mozi teremhez hasonló szobába, itt szokták megnézni ,leellenőrizni az elkészült részeket. Mindenki bejött és leültek. Robert az egyik oldalamon Nash,Matt,Cameron pedig a másikon foglaltak helyet. Egyszer csak lekapcsolódtak a lámpák és elindult egy videó.
Egy halk zenével kezdődött, majd egyszer csak megjelent a nevem a kivetítőn.  Majd meghallottam Robert hangját.

"Ő a legszebb ajándék amit az élettől valaha kaptam, az én kislányom akit az Isten elfelejtett nekem adni, de végül - nem a legjobb módon - mégis megtette. Nagyon szeretem. Ó, és fiúk figyelek ám.,, 

"Őt nem lehet, nem szeretni, csak kezdj el vele beszélgetni és rájössz, hogy miért.,,

"Bárkit képes felvidítani már csak a jelenlétével, hihetetlen mekkora energia sugárzik belőle. Mindig pörög és mindig vidám nem láttuk még soha szomorúnak.,, 

"Ő a legjobb,ilyen egyszerű. Mindenki szereti,,

"Mikor elkezdtem vele dolgozni megértettem miről beszélt ez az őrült.,,  - Jon -

"Boldog születésnapot,, -Robert- 

Nagyon jó érzés volt ezeket hallani és tudni, hogy ezt gondolják rólam. Nem számítottam erre csodálatos ajándék volt.
- Ezt is te szervezted ? - hajoltam oda Roberthez
- Igen
- Nem tudom ezt a sok kedvességet mivel fogom én neked visszaadni - pusziltam meg
- Csak legyél olyan mint eddig - ölelt meg
- Mára ennyi volt a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett rám komolyan

II.évad 8.rész

                                                                     * Robert szemszöge * 

Bementem a szobájába, ő még aludt de halkan szóltam neki.
- Amy - pusziltam meg az arcát
Lassan, fáradtan nyitotta ki a szemeit.
- Jó reggelt kincsem, hoztam neked reggelit - nyújtottam át neki a tálcát ami tele volt ennivalóval
- Hűha, mivel érdemeltem ezt ki ?
- Már csak te vagy nekem, nagyon oda kell figyelnem rád, na meg mondhatjuk úgy, hogy megmentetted az életemet - mutattam a bekötözött karomra
- Moft már érftem - mondta teli szájjal
- Na jól van, egyél csak én addig átolvasom még a szövegemet,zuhanyzok és felöltözök.
Kimentem az előszobába úgy emlékeztem ott hagytam a szövegemet. Volt egy nagy ablak az előszobában, ahonnan nagyon jól le lehetett látni a városra, ott álltam, gyakoroltam a szövegemet és közben csodáltam az ablakon túli világot.  Mikor már úgy éreztem, hogy nagyon  profi vagyok akkor

ledobtam a köteg papírt a kanapéra és elindultam a fürdőszoba felé. Levettem a pólómat és belepillantottam a tükörbe a karomon lévő "Suziea,, feliratú tetkót néztem.
- Ez már örökre megmarad - sóhajtottam
Levettem ami még rajtam volt, beálltam a zuhany  alá és megnyitottam a vizet.





Mikor végeztem már a hajamat nem volt kedvem beállítani meg nem is tudom, mit akarnak csinálni vele , milyen legyen. A derekamra csavartam egy törölközőt, így mentem be a szobámba, hogy keressek valami ruhát. Tudni lehet rólam, hogy én csak kétféleképpen öltözködöm, elegánsan mikor a vörös szőnyegen vagyok és a másik, úgy mint egy hajléktalan. Mivel ma sem leszek vörös szőnyegen ezért maradtam a másik lehetőségnél. Pont az ingemet gomboltam amikor :
 - Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebben a göncben fogsz jönni ? - állt meg előttem Amy
- Először is, nem gondoltam hanem meg is tettem másodszor pedig, igen komolyan.

"Áhh, igaz, tényleg nem vészes"

Először csak rezzenéstelen arccal nézett rám, de aztán hatalmas mosolyra húzta a száját.
- Pont ilyen válaszra számítottam...ülj le a kanapéra ,átkötöm - fogta meg gyengéden a karomat
Leültem, feltűrtem az ingem ujját amennyire csak tudtam, hogy jobban hozzáférjen a kötéshez.
- Remélem nem lesz nagyon csúnya - sziszegtem miközben a kötést csavarta le a kezemről
- Majd mindjárt meglátjuk
Oda sem mertem nézni mikor az egészet leszedte.
- Annyira nem is vészes - szólalt meg Amy, bár nem valami magabiztosan mondta
- Áhh, igaz, tényleg nem vészes  - válaszoltam szarkasztikusan
- Hé, úgy mondod mintha az én hibám lenne
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam - támasztottam meg homlokomat a vállán
- Semmi gond - puszilt bele a hajamba utána pedig összeborzolta
Miután Amy bekötözte a karomat ettem még pár falatot és indultunk is a stúdióba.

- Robert - torpant meg Amy az épület előtt - mi van ha elszúrom az egészet és rájönnek , hogy nem is kellek ide ?
- Mi okod van ezt gondolni ?
- Szerinted színészkedtem már valaha ?
- Igen, amikor velem gyakoroltál meg még régen amikor eljátszottunk egy szerepet.
- De, kamerák előtt nem.
- Ha elhiszed, hogy nem tudod akkor nem fogod tudni. Akkor győzhetsz, ha elhiszed , hogy képes vagy rá, te is jól tudod. Hasítani fogsz higgy nekem.

Szó nélkül bólintott, vett egy nagy levegőt és belépett a stúdióba.

- Végre, hogy itt vagytok - vettek minket észre egy kis idő után - Irány a sminkes.
Nem volt túl nehéz megtalálni a smink szobát, ugyanis nagy betűkkel ki volt írva az ajtóra.
- Csüccs le drágáim és kezdhetünk is

Nem volt sok idő, furcsálltam is mert nem ehhez vagyok hozzászokva.
- Készen is lennénk, mindjárt jönnek is a kollégák, hogy a hajatokat is rendbe rakják.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden van - nézett rám Amy
- Akkor most már ezt is megtudtad - mosolyodtam el
Miután már a hajunkkal is végeztek, már csak a ruhatár volt hátra és kezdődhetett is a munka.
- Na, látom már munkára készek vagytok - kiáltott oda nekünk Jon

- Úgy tűnik - karoltam át Amy vállát aki félve nézett rám
- Akkor a te jeleneteddel kezdünk Robert
- Én addig megkeresem a srácokat , ügyes legyél - puszilt meg Amy

                                                            * Amy szemszöge * 

Hátra mentem a játékterembe, hátha ott találom a fiúkat. Csodálkozva láttam meg , hogy csak Nash van bent egyedül.
- Szia - kapta felém egyből a tekintetét
- Hogy-hogy egyedül vagy ? - ültem le mellé
- A többiek fent maradtam mert a mai részben még nem szerepelnek
- Vagy úgy !
- Mi történt tegnap, hogy annyira rohannod kellett , ugye nincs semmi baj ?
Nem akartam elmondani, hogy azért kellett rohannom mert a nagybátyám bekattant.
- Semmi komoly, csak segítenem kellett Robertnek, ennyi
- Na akkor jó - mosolygott
- Hé, netsztár , visszakövetnél twitteren ? - löktem meg a vállammal
- Jujj - kapta egyből elő Iphoneját - na figyelj - tartotta elém a készüléket amin éppen az én twitter oldalam volt behozva - követés , kész is.
- Végre, köszi 
- Ugyan - legyintett
- Ilyenkor amúgy Matt és Cameron mivel foglalják el magukat ?
- Általában ? Rendelnek egy csomó kaját, videókat csinálnak, egymást szivatják.
- Tudnak élni - nevettem
- Csak őrültek ez az igazság
- Na és veled mi van ?
- Hogy érted ? - nézett kérdőn rám
- Te nem vagy őrült ?
- Mivel ilyen barátaim vannak, azt hiszem az vagyok egy kicsit.
- Amy gyere - nyitott be Robert - te következel kincsem
- Szoríts nekem - néztem Nashra
Ő csak kacsintott és középső ujját összekulcsolta mutató ujjával.
Oda rohantam Roberthez szorosan magamhoz öleltem.
- Ez a te nagy pillanatod - mondta boldogan
Az álmom megvalósíthatóvá vált és ezt nem szabad elbaltáznom.

                                                              * Robert szemszöge * 

Csak álltam és figyeltem, ahogy Amy éppen megaláz a szakmámban. Sokkal jobb volt mint amilyen én valaha voltam, legalábbis így éreztem. Hihetetlen volt csak úgy ragyogott  és éreztem, hamarosan már nem csak azért tudják majd a nevét mert az unokahúgom. Nem is tudom pontosan mit éreztem akkor,

boldogságot ? Inkább a büszkeség a megfelelő szó erre. Ahogy figyeltem, végigfutott minden az agyamon egészen onnan, hogy beléptem a házukba és ő egyből a nyakamba ugrott.                                                                                                            

ll.évad 7.rész

Amnesia 

                                                                                     * Robert szemszöge *

Egész úton, a hotel felé csak gondolkodtam, végig a történteken kattogott az agyam. Hiába próbáltam elterelni a gondolataimat nem ment.

Mikor beértem a hotelszobánkba lepakoltam a cuccokat, leültem a kanapéra egy  mély levegőt vettem. Elővettem a telefonomat, hogy meghallgassam a hangpostámat.
- Kérlek Robert, vedd fel a telefont beszélnünk kell, nem bírom...könyörgöm..- így hangzott az első.

Sírva hallgattam végig az összeset . Teljesen összetörtem, rendeltem egy üveg whiskyt, egyszerre ittam meg az egész üveg piát.
 Olyan nagy haragot éreztem, hogy még a testem is remegett és végül kitört belőlem.
Felrúgtam az előttem lévő asztalt, akkorát ütöttem a falba, hogy  vérzett a kezem , szétvertem az egész szobát.
 Leültem a földre, mellettem hevertek a whiskys üveg szilánkjai, megfogtam a legnagyobb darabot és elkezdtem vagdosni a kezemet.
- Áhhh - ordítottam - Elég ez nem te vagy - hallottam egy hangot a fejemben
Nem szabadott volna egyedül lennem, nem történt volna meg ez a dolog, szükségem van valakire.Ezért  írtam egy SMS-t Amynek: 

                                                                                      * Amy szemszöge * 

Pont a pizzát pusztítottuk a srácokkal mikor , megszólalt a telefonom.
 Egy SMS, mégpedig Roberttől. Nagyon megijedtem.

- Ne haragudjatok fiúk, de nekem mennem kell 

- Semmi baj, majd még találkozunk - mosolygott Cameron

Siettem ahogy csak tudtam, nagyon reméltem, hogy ez is csak egy ilyen Robertes SMS amiről azt hiszed,  hogy valami baj van de közben csak éhes vagy valami. 

Mikor beléptem a szobába nem hittem a szememnek, szét volt verve az egész. Robertet nem láttam sehol.

- Hol vagy ?! - kiabáltam 

- I-itt vagyok - hallottam a halk választ az egyik szoba felől. 

Az ágy előtt ült a földön és a karját szorította. 

- Mi történt ? - álltam meg az ajtóban

- Meghallgattam a hangpostámat...és csak Susantől voltak üzenetek.

- Mit csináltál a kezeddel?! - ültem le elé - Mutasd meg.

- Nem 

- Robert , had nézzem meg - húztam el a kezét amivel szorította a másikat - Te normális vagy ?!  Mi szükséged volt erre ?! Most jobban érzed magad ?!

- Ne húzd már fel magad - próbált nyugtatni 

- Még ne húzzam fel magam. Hát hogyne tenném mikor a nagybátyám egy idegbeteg barom és ha egy percre egyedül hagyom akkor szétveri a hotelszobát és szétvagdossa a kezét, és leissza magát. 

- Miből gondolod , hogy ittam ? 

- Árad belőled a pia szag, ne is próbáld letagadni. Most komolyan te mikor cselekedsz nem gondolsz a családodra ? Na meg a rajongóid, szerinted mit fognak gondolni ha meglátják mit tettél a kezeddel ? 

- De érez már át azt is amit én érzek - nézett rám könnyes szemekkel 

- Tudom mit érzel - öleltem meg - de nem kell ilyen hülyeséget tenned,itt vagyok , nem hagylak magadra. 

Reméltem, hogy a fürdőszobában találok egy kis elsősegély dobozt, úgy tudtam ott szokott lenni és találtam is. Lefertőtlenítettem a karját és bekötöztem.

.

Próbáltam helyreállítani a szobát, kitakarítottam, Robert pedig lefeküdt aludni.

Késő délután mikor én már majdnem elaludtam, akkor vánszorgott ki Robert a szobából.
- Amy, alszol ?! - hajolt felém
- Még éppen nem - válaszoltam csukott szemmel
- Miért van bekötve a kezem ?
- Nem emlékszel ? - ültem fel - Egyáltalán semmire ?
- A hangpostára, meg a whiskyre emlékszem meg, hogy beleütöttem a falba de utána már nem igazán.
- Szétvagdostad a karodat - világosítottam fel - én kötöttem be neked, csupa vér volt az egész kezed. Na meg szétverted az egész berendezést.
- Úristen, ne.... ez most komoly?!
- Akkor gondolom abból sem emlékszel semmire amit mondtam neked
- Nem...
- Jobb is....amúgy hogy érzed magad ? 

- Másnaposan, meg fáj a kezem.
- Na ezen nem csodálkozom.

                                                                         * Robert szemszöge *

- Mi a...?! - vettem elő csörgő telefonomat a zsebemből - Mondd - szóltam bele
- Mindjárt ott vagyok a lakosztályotok előtt - mondta Jon
- Rendben, akkor talán beengedlek
- Csak okosan - nevetett
Leraktam a telefont, majd indultam, hogy kinyissam az ajtót de ekkor Amy utánam szólt.
- A pulcsid ujját húzd le
- Oh, igaz, köszi
Kinyitottam az ajtót, Jon már ott állt.
- Na tessék, itt van a forgatókönyv és benne a szövegetek, olvasgassátok. Holnap délután egykor kezdjük a forgatást, addig is pihenjetek. Na sziasztok - mosolygott és behúzta maga után az ajtót.
- Úgy látom nem fogunk unatkozni - mondtam miközben átlapoztam azt a nagy köteg papírt amit kaptunk.
- Add ide - ugrált izgatottan Amy
Oda adtam neki, buzgón olvasta majd megszólalt - Te fogod játszani az apukámat ? - mosolyodott el
- Igen
- Testhezálló szerep, nem lesz nehéz - mélyedt bele az olvasásba
- Nem vagy éhes ? Ne rendeljek valamit ? 

- Uhh, de légyszíves
- Mit ?
- Tudod, hogy ugyanazokat szeretem mint te szóval  azt amit magadnak is rendelsz
Mikor elintéztem a rendelést hallottam a szobából kiszűrődő hatalmas nevetést.
- Na mi ilyen vicces ? - mosolyogtam én is
- Nézd - mutatott rá a TV-re amiben éppen az egyik ősrégi filmem ment.*
- De, most ez miért vicces ? - próbáltam komolyan kérdezni
- Semmi csak tudod nehéz elhinni, hogy ez is te vagy
- Pedig, jobb ha elhiszed - ölelt meg mikor leültem mellé
- Ide adod a telefonodat ? - szólalt meg hirtelen
- Persze,de mié..- meg sem várta, hogy befejezzem már kikapta a kezemből a telefont és bement a szobájába
- Köszi - kiáltott

                                                                                                   * Amy szemszöge *


Úgy éreztem jobb lesz ha én beszélek Susannel, mert Robert csak felhúzná magát volt már rá példa....
Kikerestem a nevét és már hívtam is.
- Robert ????????? - vette fel azonnal Sue
- Sajnálom, nem, Amy vagyok
- Drága kincsem , de örülök neked - mondta sírva
- Ne haragudj, hogy nem Robert...csak tudod miután meghallgatta az üzeneteidet azután rá sem lehetett ismerni és kő kövön ne maradt. De azt szeretném kérni tőled, hogy őszintén mondd el nekem, kérlek, hogy mi történt, megcsaltad vagy nem ?
- Nem bírok erről beszélni...
- Én csak az igazságot szeretném tudni, de ebből az egy mondatodból úgy gondolom igaz.
Hosszas hallgatás,sírás,sóhajok után végre megszólalt.
- Igen, megtettem és borzasztóan bánom már
- Értem...tudod mi a legrosszabb ? Hogy én végig bíztam benned és azt mondogattam Robertnek, hogy nem tennél olyat, én nem úgy ismerlek. Az anyukámnak tekintettelek. Sajnálom nagyon, hogy így alakult, de nekem nincs több mondani valóm és mennem is kell mert a nagybátyámnak szüksége van rám. Szia, Susan.
Hatalmasat csalódtam és még én védtem,hogy biztos nem csinál ilyet...





                                                                                       * Robert szemszöge *

Fogalmam sem volt arról mire készül, mikor elkérte a telefonomat. A szobája ajtaja előtt állva vártam, hogy végre kijöjjön.
- Kivel beszéltél ? - kérdeztem egyből ahogy kinyílt az ajtó
- Susannel - nyomta a kezembe a telefont - nem akartam, hogy te beszélj vele a történtek után .
- Na és - vettem nagy levegőt - mit tudtál meg ?
- Neked volt igazad, sajnos...
- Annyira tudtam - már éppen emeltem a kezemet , hogy beleüssek valamibe mikor Amy megállította a kezemet.
- Robert, ne.. - ölelt meg
Nem is tudom mi lenne velem, ha nem lenne itt Amy...talán már nem is lennék. Biztos annyira szétcsaptam volna magam, hogy még a karrierem és a hírnevem is rá ment volna, amit évek alatt sikerült visszaszereznem. Mindenkinek szüksége van valakire aki észhez térit mikor a harag elborítja és nem tudja eldönteni, mi a jó és a rossz. A mai nap mutatta ezt meg nekem a legjobban.