ll.évad 9.rész

                                                                          * Amy szemszöge *

A forgatási napok csak teltek,múltak. Egyre jobban élveztem minden percét annak, hogy színészkedem és a stábtagok és mindenki akivel együtt dolgozom a szívemhez nőttek, egy család lettünk. Éjszaka volt az ágyamon  feküdtem, zenét hallgattam. Arra eszméltem fel, hogy éjfélt üt az óra, Robert rohan befelé a szobámba és ráugrik az ágyamra.

- Boldog születésnapot - ordította, közbe szorosan magához ölelt
- Basszus én el is felejtettem - kacagtam fel
- Én viszont nem - nézett rám örömtől csillogó szemekkel - A mai nap csak is a tiéd és garantálom olyan felejthetetlen élményben lesz részed, hogy még a gyerekeidnek is mesélni fogsz róla.
- El sem tudom képzelni mit terveztél - néztem kissé rémülten
- Nem is kell elképzelni, majd úgy is meglátod. Nem bírok tovább várni, maradj itt mindjárt jövök. - pattant fel mellőlem izgatottan - Csukd be a szemed - kiáltott be a szobámba
Tenyereimet a szemeimre szorítottam és úgy vártam, hogy mi következik.
- Boldog születésnapot - húzta el a kezemet és felém nyújtott egy szalagokkal átkötött díszes dobozt - Bonts ki - leült mellém  és átkarolt
Mikor sikerült szépen kicsomagolnom a dobozkát akkor pillantottam csak meg mit is rejt. "Emlékül, hogy emlékezz,, olvastam a felíratott a könyv borítóján, bele lapoztam az első üres oldalon ez állt :

"Összegyűjtöttem neked mindent egy helyre, hogy ha bármikor szeretnél visszaemlékezni a boldog pillanatokra könnyedén megtehesd. Sok szeretettel születésnapod alkalmából. - Robert - "
Annyi csodálatos kép  volt benne ami nekem sokat jelent. Kisbaba kori képek, családi fotók, szüleimről régi képek és olyanok amiken együtt vagyunk.

- Honnan szerezted meg ezeket a fotókat ? - kérdeztem könnyeimmel küzdve
- Még nem is olyan rég visszamentem a házatokba és ott találtam. Azóta rendezgettem, bővítettem ezt az albumot, hogy ha eljön a nagy nap akkor oda tudjam adni.
- Köszönöm, ez minden ajándéknál többet ér nekem - öleltem meg
- Most már próbálj meg aludni - állt fel mellőlem - Oh, tényleg - állt meg az ajtóban - majd nézd meg az utolsó oldalakat - mosolyodott el  majd becsukta maga mögött az ajtót.
Kíváncsi voltam mi lehet az utolsó oldalakon, átlapoztam az albumot és megtaláltam miről beszélt

Robert.

"Ezek a képek az én féltve őrzött kincseim, rád bízom őket,mostantól a tiéd mind. Vigyázz rájuk, ahogy én tettem. Szeretlek. -Robert-,,
Nem hittem a szememnek, az összes közös képünk ott volt. Olyanok is voltak persze amiről én nem is tudtam mert nagyon régiek voltak. 

                                                                 * Reggel *

- Ébresztő - rántotta le rólam a takarót Robert - irány öltözni - húzott ki az ágyból
- De most miért ? Meg egyáltalán most mi van ? - próbáltam felfogni a dolgokat
-  Azért mert azt mondtam. Hogy mi van? Péntek. - nevetett

Kimentem a fürdőszobába megmosakodtam, hogy végre felkeljek aztán pedig gyorsan felöltöztem ahogy Robert parancsolta.
- Kész vagy ? - kopogott a szobám ajtaján
- Igen..most már, de elmondanád hova megyünk ? - mentem ki hozzá
- Elmegyünk reggelizni, nem egyértelmű ? - nézett rám csodálkozva
- Nem, egyáltalán nem az - mosolyogtam rá


Olyan szülinapi reggelit kaptam, hogy ezután egy hétig nem kell ennem.
- Mit fogunk csinálni otthon ? Nem nézünk majd meg egy filmet ? - érdeklődtem
- Hékás, még nincs ám vége a napnak, jobb is ha indulunk a következő helyszínre.

Most már úgy voltam vele, hogy semmin nem lepődök meg.
Beszálltunk a kocsiba, egy idő után kezdett ismerős lenni a terep.
- Miért megyünk a stúdióba ? Ma nem is kell bemennünk.
- De utána nekem szólt Jon, hogy mégis jöjjünk mert átrakták mára a jelenetünket.
Mikor leparkolt a stúdió előtt még nem is sejtettem mire készül. Beléptem az ajtón és egy hatalmas "Boldog születésnapot" kiáltás fogadott. Ott volt mindenki, az egész  stáb.
Én csak megszeppenve néztem rájuk és nem is tudtam mit mondjak,mit csináljak. Annyira boldog voltam.
- Gyere - ragadta meg a karomat Nash
Bevezetett egy mozi teremhez hasonló szobába, itt szokták megnézni ,leellenőrizni az elkészült részeket. Mindenki bejött és leültek. Robert az egyik oldalamon Nash,Matt,Cameron pedig a másikon foglaltak helyet. Egyszer csak lekapcsolódtak a lámpák és elindult egy videó.
Egy halk zenével kezdődött, majd egyszer csak megjelent a nevem a kivetítőn.  Majd meghallottam Robert hangját.

"Ő a legszebb ajándék amit az élettől valaha kaptam, az én kislányom akit az Isten elfelejtett nekem adni, de végül - nem a legjobb módon - mégis megtette. Nagyon szeretem. Ó, és fiúk figyelek ám.,, 

"Őt nem lehet, nem szeretni, csak kezdj el vele beszélgetni és rájössz, hogy miért.,,

"Bárkit képes felvidítani már csak a jelenlétével, hihetetlen mekkora energia sugárzik belőle. Mindig pörög és mindig vidám nem láttuk még soha szomorúnak.,, 

"Ő a legjobb,ilyen egyszerű. Mindenki szereti,,

"Mikor elkezdtem vele dolgozni megértettem miről beszélt ez az őrült.,,  - Jon -

"Boldog születésnapot,, -Robert- 

Nagyon jó érzés volt ezeket hallani és tudni, hogy ezt gondolják rólam. Nem számítottam erre csodálatos ajándék volt.
- Ezt is te szervezted ? - hajoltam oda Roberthez
- Igen
- Nem tudom ezt a sok kedvességet mivel fogom én neked visszaadni - pusziltam meg
- Csak legyél olyan mint eddig - ölelt meg
- Mára ennyi volt a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett rám komolyan