2.évad 12.rész

- Na ne, na ne , na ne. - fogtam a fejemet - Mondd, hogy nem jól hallottam - kérdeztem néha elhaló hangon
Csak nézett rám semmit nem szólt.
- Igaz ez ? Mondd hát - emeltem fel a hangomat
- Igaz - úgy fújta ki ezt a szót mint a füstöt
- Van még ilyen szuper híred ? Mondjuk nem hiszem, hogy ennél rosszabb is lehetne.
- Komolyan mondom azt csinálod mintha a nőm lennél és megcsaltalak volna - lökte magát hátra idegesen a hintával - az én életem azt teszek amit akarok és úgy ahogy akarom. Elvennéd tőlem ezt a cseppnyi boldogságot is ?
- Boldogságot ? Hallod te magad ? Láttam milyen vagy mikor boldog vagy és az nem ilyen mint mostanában. Susan mellett voltál igazán boldog de neked többet ér egy legfeljebb négy éjszakás kaland. Eddig érdekelt, hogy én mit gondolok,  nekem hogy jó, már az sem érdekel, teszel rá magasról. Tudod mit ?! Ha neked ez a nő ennyire sokat jelent, hogy feladnál érte mindenkit akkor csak tessék nem állok az utadba többé. Nem foglak visszatartani,  kúrogasd csak ha neked ettől szebb lesz az élet. Nem állok többé az utadba.
Felálltam a hintáról és csak szaladtam el minél messzebbre. Csak futottam meg sem akartam állni, az út mellett tébolyogtam mellettem a kocsik csak úgy száguldottak. El akartam menekülni, kifutni a világból csak, hogy ne a valóságban keljen élnem. Át akartam menni az út túloldalára de mikor ráléptem az aszfaltra, egy kocsi már olyan közel volt hozzám, hogy én abban a percben éreztem, hogy itt a vég.
- Amy - kiáltott fájdalommal teli hanggal Robert, elkapta a karomat és lerántott az útról.
- Engedj el Robert , nem akarok többé az utadban állni éld csak a kis életed, nem érdekel - kiabáltam sírva - és az a legro...
- Hallgass - hirtelen magához rántott és megcsókolt olyan szenvedélyesen mint még soha senki.
- Robert, mit csinálsz ? Normális vagy ? A nagybátyám vagy - toltam el magamtól
- Nem érdekel...nem tudok már az érzéseimen uralkodni, nem tudok tovább hazudni neked
- Te most miről....?
- Te vagy az a csaj akiről beszéltem, te vagy az akibe beleszerettem, menthetetlenül és érzem, hogy te is érzel irántam mást is nem csak nagybátyádként szeretsz.
Ahogy kimondta ezt tudatosult bennem, hogy igaza van. Féltékeny lettem mikor megemlítette ezt a csajt sőt még akkor is mikor Susannal beszélt. Atyaég, én beleszerettem a nagybátyámba!
- Ez nem lehet - temettem tenyereimbe az arcomat.
- Kérlek - karolta át a derekamat - mondd, hogy nem csaltak a megérzéseim.
- Hazudnék ha azt mondanám, hogy pedig de - kulcsoltam karomat a nyaka köré - szeretlek Robert Downey Jr - néztem mélyen gyönyörű barna szemeibe.
- Én is szeretlek Amy Mitchell, az életemnél is jobban. - megcsókolt és közben megpörgetett a levegőben.
- Kérlek Robert most már menjünk be mert megfagyok - mutattam rá a teljesen elázott ruháimra.
Felkapott a karjaiba és úgy vitt be akár egy hercegnőt, abban a percben tényleg annak éreztem magam. Az a férfi szeret engem akire millió lány vágyakozik.  Felmentem a szobámba, az ágyamra voltak kirakva a ruháim amit hoztam kikapkodtam belőle egy pólót és egy nadrágot majd bevonultam vele a fürdőszobába, hogy magamra aggassam.

  Mikor ezzel végeztem elindultam vissza a szobámba, Robertet találtam ott, éppen egy felsőt húzott félmeztelen felsőtestére.
 Hihetetlenül jól nézett ki, eddig ezt, hogy nem vettem észre?!
 Pedig szinte egy percet sem töltöttünk egymás nélkül mégis mintha most nyílt volna fel a szemem. Eddig vakon éltem most már látom milyen hihetetlenül lélegzetelállító a férfi akiért bármit megtennék, aki mindennél fontosabb nekem. 
- Hűha - tátva maradt a szám a látványtól
- Mi a gond ? - húzott oda magához
- Bele sem gondoltam eddig, hogy milyen jó csávóval éltem én egy fedél alatt - túrtam bele a hajába  - Nincs kedved lemenni és filmezni a kanapén ?
- Azt érted ezalatt, hogy feküdni egymás mellett, elveszni egymás tekintetében és nem figyelni a filmre ?

- Pontosan - kacsintottam rá - Benne vagyok - mosolygott ellenállhatatlanul majd neki tolt a falnak és hosszasan csókolóztunk.
 Összekulcsolta ujjait az enyémmel mikor ajkaink elváltak egymástól és elindultunk lefelé. 
Bekapcsoltam a tévét és lefeküdtem mellé a kanapéra a fejemet pedig a mellkasára hajtottam. Hallottam ahogy egyre gyorsabban ver a szíve mikor hozzáérek.
- Mikor jöttél rá, hogy szeretsz ? - öleltem szorosan magamhoz
- Amikor megláttalak valamelyik sráccal és féltékenységet éreztem. De tudod mikor bolondultam beléd minek köszönhetően ? Akkor amikor írtam neked az SMS-t, hogy szükségem van rád és te egyből ott voltál, bekötözted a karomat és nem mozdultál mellőlem. Abban a pillanatban visszafordíthatatlanul beléd szerettem.
- De mit fognak szólni az emberek ha ez kiderül ? Ez nem helyes Robert - ültem fel 
- Ne érdekeljen mások véleménye, nyugodj meg kincsem nem lesz semmi gond - nyomott puszit a homlokomra - Bármi baj lesz, megoldom bízz bennem. Nagyon szere....
- Amy , hahó kelj fel - szólongatott Robert

Ijedten,zihálva  nyitottam ki a szememet, ott voltam a szüleim szobájában, apám ingében az ágyon fekve.
- Már mindenütt kerestelek azt hittem eltűntél  - ült le mellém az ágyra
- Csak  álom volt... - nyugtattam magamat - csak álom...
- Rémálom ? Megint olyan ? - kérdezte aggodalmasan
- Nem ez most más, teljesen más.