2. évad 13. rész / Befejezés /

Sajnálom, hogy ilyen sokáig nem írtam és azt is hogy az új rész amivel jelentkezem az utolsó. Nem lett valami hosszú nem tudtam többet írni. Szerettem ebben a világban élni és nehéz megválni ettől a történettől. De egyszer mindennek vége így ennek a történetnek is. Köszönöm a sok olvasót igazán jól estek a kommentek is, úgy éreztem van értelme írni. Jó olvasást!

Napok,hetek egyre csak teltek . Éppen egy forró, gőzölgő kávét szorongatva olvastam a szövegemet két felvétel közt. Már teljesen hozzászoktam, hogy nap mint nap kamerák elé kell állnom egy másik ember bőrébe bújva. Robert már ötödik életévének betöltése óta ezt csinálja neki semmi újdonság nincs ebben. De még mindig úgy tudja élvezni mintha most csinálná először, gyermeki mosoly és az a bizonyos "megmutatom, hogy megtudom csinálni,, tekintet ül ki az arcára minden egyes forgatás előtt. Ami engem illett azok az álmok még mindig gyötörnek, minden este mikor lehunyom a szemem és álomba merülök csakis ilyen fajta álmaim vannak és az istenért sem akarnak megszűnni. Robertnek persze nem szándékozom elmondani , sejtésem sincs, hogy reagálna.
- Állj, rendben ez így jó lesz köszönöm - kiabálta Jon - Amy, gyere te következel.

Hamar kimeríti egy idő után az embert mikor egy lépést, mozdulatot eltéveszt és vagy hétszer újra kell venni. De semmi gondom nincs ezzel a munkával, erre vágytam tényleg.
Végre, sikerült felvenni a jelenetemet, kifújhatom magamat egy kicsit.
- Hű de nyúzottan nézel ki, duplán  halott menyasszony - grimaszolt Robert
- Kösz, minden vágyam volt, hogy ilyen bókokkal halmozz el...
- Bocs de tényleg szörnyen nézel ki

- Gondoltam.  - forgattam meg a szemeimet - Te se néznél ki szebben ennyi álmatlan éjszaka után.
- Egy szóval sem mondtad ezt - csodálkozott
- Mert minek nyaggassalak ilyen piti dolgokkal ? Nem fontos. - legyintettem és küldtem egy halvány mosolyt felé
- De azért megkérhetnélek , hogy szólj ilyen esetben?
- Megkérhetsz
- Rendben - mosolyodott el - Elugrok a büfébe, kérsz valamit ?
- Nem , köszönöm
- Mindjárt jövök - puszilta meg a homlokomat

Csak bambultam magam elé, egyszer csak elsétált előttem egy igen ismerős alak.


- Nash - kiáltottam fel
- Igen ? - fordul meg , a harag kitükröződött az arcára még mindig dühös rám
- Mit kell tennem, hogy megbocsájts nekem ? - léptem közelebb hozzá
- Nem haragszom - hazudta
- Figyelj, tényleg nagyon sajnálom nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos amiről beszélni akartál
- Fontos volt, de már lényegtelen - vonta meg a vállát
- Azért elmondanád ?
- Mondom Amy, már nem fontos
- Ez csak kifogás mert nem akarsz beszélni erről
- Talán az - ragadt tekintete cipőjére - De ha elmondanám, akkor sem jelentene semmit ugyan olyan lenne mint most.
- Most már aztán végleg tudni akarom - toppantottam egyet
- Ööö - nyeldekelt, vakarózott és habogott - azt akartam neked elmondani....
- Hogy?
- Hogy nagyon tetszel nekem Amy Mitchell, az első pillanattól kezdve...tessék kimondtam...változtatott valamit? Nem.
- Erre nem is számítottam - maradt tátva a szám
- Tudtam, hogy viszonzatlan marad - sütötte le a szemét
- Nem, nem így van - mosolyogtam
- Komolyan ?
- Komolyan
- Ha tudnád hogy féltem a választól - ölelt át

- Így vallott nekem szerelmet félve nagyapád  - néztem rá kis unokámra aki csillogó szemekkel figyelte a történetet.
- És ezek után mi történt nagymama ?
- Folytatnám drágám, de már fél kilenc ideje lefeküdnötök.  Ennyi mese éppen elég volt egy napra.
- Izgalmas életed volt Robert bácsi mellett nagyi - mondta miközben bebújt a takaró alá - Annyira szeretett téged és féltett ahogy te engem - mosolygott - Kár hogy nem ismerhettem, biztos kedvelném.
Könnyek gyűltek a szemembe.
- Igen drágám, biztosan kedvelnéd - pusziltam meg a fejét.
Kimentem a szobából , éreztem ahogy a könnycsepp a szememből mellkasomra potyog.
Kinéztem az ablakon, az éjszakai égboltot sűrűn fedték a csillagok.
- Köszönöm Robert. Köszönöm , hogy az életemet egy igazi hőssel élhettem. Szeretlek és nem felejtelek el. - mondtam könnyekkel küzdve, az égboltra meredve. Tudom, hogy hallasz  és velem vagy. Köszönöm, hogy megtanítottad mi az hogy törődés,féltés,szeretet,kitartás,munka, és a legfontosabb, hogy mit jelent élni.