ll.évad 10.rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyire megvárattalak benneteket de nyaraltam és oda nem vittem magammal a laptopomat, hogy írhassam a történetet. De most már itt vagyok és meg is hoztam nektek a 2.évad 10.részét, remélem tetszeni fog. Jó olvasást. XOXO

                                               * Amy szemszöge *

- Mára ennyi a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett komolyan
- Nem mondod ? - ezt már tényleg nem tudtam elhinni, hogy még ezek után is lesz újabb
- De-de, csak azt holnapra terveztem mert a mai napba már nem fért bel, ugyan is, ha vége ennek a kisfilmnek kezdődik a bulid.
- Buli ? Hol ?
- Jól hallottad az. Itt a stúdióban, ennél alkalmasabb hely nem is kell. De persze nem ilyen házibuli jellegű lesz. - fújta ki megnyugodva a levegőt, mintha ő is most szembesült volna ezzel.

Mikor vége lett a kisfilmnek, felálltam a székemről de ekkor Robert egyből mögém ugrott és bekötötte a szememet.
- Mit csinálsz?! - rángatóztam
- Nyugi - ölet át - ez a meglepetés része - nevetett majd nyomott egy puszit az arcomra
- De ez így nem lesz jó..nem is tudom merre megyek - nyöszörögtem tovább
- Na, ne szarakodjunk  - nevetett majd felkapott és karjaiban tartva vitt tovább - Megérkeztünk hercegnő, most leteszlek.
Levette a szememről a kendőt, majd mindenki elkezdte énekelni a "Happy Birthday" dalt és Jon egy hatalmas tortát tolt elém egy olyan asztal szerű kis kocsin.
- Kívánj egyet - fogta meg a kezemet Robert

- Mit is kívánhatnék ? Már annyi mindent kaptam amiről az ember csak álmodhat, imádlak titeket - néztem rá mindenkire. Behunytam a szememet  és megfogalmazódott bennem egy gondolat, "Ne forduljanak rosszra a dolgok,, majd kinyitottam a szememet és elfújtam az összes gyertyát.
- Te vágd fel - fordultam egyből oda Roberthez - kérlek
- Hát, jó - kapta fel a kést a torta mellől
Az első szeletet én kaptam aztán sorba mindenki.
- Na és most kezdődjön a buli - kiáltott Robert és elindult a zene a fények lekapcsolódtak és már csak egy színesen világító discogömb fényei által látott valamit az ember.

Mikor már egy kicsit, elfáradtam a táncolásban, leültem a kanapára, hogy kifújjam magamat.
Majd a semmiből hirtelen Nash került elő és lehuppant mellém.
- Miért nem táncolsz ? - húzta fel a szemöldökét
- Eddig szerinted mit csináltam ?! - mosolyodtam el
- Nem is baj, úgy is el akartam neked mondani valamit - mondta csendesen és közelebb húzódott
- Elnézést de, elrabolom a hölgyet - húzott fel a kanapéról Cameron
- Most mi van ? - néztem rá értetlenül - Éppen el akart mondani valamit szegény.
- Majd elmondja később, most táncolsz velem
- De gonosz vagy - nevettem, majd hagytam , hogy vezessen
- Amúgy, van egy tippem arról , hogy mit akart mondani - húzott közelebb magához, ugyanis a hangos zenétől nem igazán hallottam volna meg mit mond.  S

zétnéztem, a tekintetem egyből megakadt Roberten, aki szúrósan figyelt engem és Cameront.

- Mi az ? - néztem Robertre igaz nem hallotta amit mondtam de abból ahogy a kezemet tartottam egyből rájöhetett.
- Szóltál drága kincsem ? - sietett oda hozzám
- Mindjárt jövök Cameron
A nagybátyám éppen válaszolt volna valamit a srácnak ezért gyorsan befogtam a száját, hogy még véletlenül se mondjon semmit. Majd a kezénél fogva húztam magam után.
- Kérlek ne csináld már ezt - néztem komoly tekintettel szemeibe
- Mire gondolsz ? Nem is csinálok semmit, vagy most mi van ? Nem értelek.  -  húzta fel a szemöldökét
- Hé-hé - lépett oda hozzánk és ölelt át minket Jon  - Mi a gond ?
- Semmi, csak beszélgettünk - mosolyogtam rá
- Akkor Robert miért nyavalyog ? A  terem másik végében voltam de oda hallottam -  kacagott fel
- Mekkora szemétláda vagy te - nevetett úgy , hogy még talán levegőt sem volt ideje venni, majd beleütött egy nagyot Jon karjába
- Gyere, hagyjuk szegény lányt - puszilta meg a homlokomat Jon és elrángatta Robertet
Visszamentem volna Cameronhoz de már egy másik lánnyal beszélgetett ezért elindultam megkeresni Nasht. A kanapénál nem volt,a teremben bent sem találtam sehol. Kimentem az udvarra:
- Végre - sóhajtottam mikor megláttam
- Tán kerestél ? - fordult szembe velem

- Igen, mit szerettél volna elmondani ?
- Már nem tudom - mondta nem túl meggyőzően
- Jó lenne pedig
- Mindegy - fordult sarkon és indult befelé - Majd, egyszer talán elmondom, ha képes leszel végighallgatni
- De, most már itt vagyok és hallgatlak - ragadtam meg a karját
-  Igen-igen..de most már nem akarom elmondani és ha megbocsájtasz - nézett rá a kezemre - menni szeretnék.
- Menj csak - rántottam el mérgesen a kezemet
Nem tudom mi lett volna olyan fontos, de most már talán soha nem tudom meg.
Csak ültem és a bentről kiszűrődő zenét hallgattam. Egyszer csak megszólalt a telefonom:
- Ne szórakozz, merre vagy ? - kérdezte rémülten Robert
- Itt vagyok kint ne aggódj - próbáltam nyugtatni
- Ja, akkor kimegyek - nevetett - Mindenhol kerestelek - ült le mellém mikor kiért - tényleg mindenhol - mondta kihangsúlyozva - Oh, na, hogy tetszik a buli ? - ölelt át
- Tetszik, nagyon
- Olyan két óra múlva viszont vége, ha nem haragszol mert indulnunk kell, hosszú út vár ránk.
- Hova megyünk ?
- Elviszlek Susanhez mert fel akar köszönteni, a többit pedig majd utána elmondom - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt mellőlem



* 2 óra múlva *


- Köszönök szépen mindent, imádlak titeket - kiabáltam ki a kocsiból a többieknek mikor beszálltam - Majd ébressz fel ha oda értünk, nagyon elfáradtam szóval most alszom egy kicsit. - dőltem rá Robert vállára, vezetett, de nem zavarta
- Rendben kincsem, pihenj csak.

****

- Megérkeztünk, ébredj - rázta meg a vállamat Robert
Gyorsan kipattantam a kocsiból.
- Te nem jössz ? - néztem hátra nagybátyámra aki még mindig bekötve ült az autóban.
- Nem igazán szeretnék - sóhajtott - Kell még egy kis idő - hajtotta le szomorúan a fejét
- Megértem, de akkor addig te mit csinálsz ?
- Ne aggódj, hívsz és itt leszek, na menj - mosolygott
Elindultam a ház felé amelyről oly sok kedves emléket őriztem, ez az otthonom, de már mégis más nem az a meghittség veszi körbe, hanem a hiány, valami elveszett.  Beléptem az ajtón, halkan becsuktam magam mögött.
- Itthon vagyok - mondtam hangosan, ez volt az első gondoltam ami akkor eszembe jutott
- Te vagy az drága kis csillagom ? - rohant oda hozzám Susan - Hogy kerülsz ide ? - potyogtak a könnyei
- Robert azt mondta, hogy te is fel akarsz köszönteni
- Igen így is van, de ő ezt honnan tudta ?
- Hogy érted ? Nem írtál neki üzenetet vagy valami ?
- Nem, de minden este azért imádkoztam , hogy legalább a születésnapodon láthassalak.
- Itt vagyok - mosolyogtam és átöleltem
- Köszönöm - szorított magához ahogyan csak tudott
- Na és ő, hogy van ? - mutattam a hasára
- Sehogy sincsen
- Micsoda ? - kerekedett ki a szemem
- Nem vagyok terhes,  nem is lehetek, nem voltam senkivel.
- De, beismerted azt akkor mire mondtad ?
- Volt egy férfi, aki nagyon érdeklődött irántam, meghívott vacsorázni, virágot is adott minden, én nem akartam tőle semmit ezért mikor már úgy vettem észre, hogy próbál nagyon közel kerülni otthagytam. De ez a dolog annyira bántott engem, bűnösnek éreztem magam és úgy éreztem, hogy hűtlen és rossz feleség vagyok.
- De hát akkor nem is csináltál semmit, ezt Robertnek tudnia kell - húztam elő a zsebemből a mobilomat
- Ne, kincsem - fogta meg a kezemet - nem hinné el, kár is próbálkozni.
- Muszáj elhinnie, az igazságot nem lehet titkolni tovább és helyette tűrni a hazugság okozta károkat. Nem szenvedhetsz tovább nélküle, szeretitek egymást és szükségetek van egymásra és nekem is szükségem van az anyukámra.
 Csak folytak a könnyeink, öleltük egymást és próbáltuk elhitetni egymással, hogy lesz még úgy ahogy régen volt.