- Annyira hiányzott már, hogy végre megint közösen
csináljunk valamit..mostanában nem is nagyon beszéltünk semmiről..azt hittem
haragszol valamiért.. - ölelt magához miközben sétáltunk - Dehogy haragszom
- Jól van, örülök neki
- Héé, nézd csak..az nem Gregg ?
Boldogan kaptam fel a fejem a neve hallatán csak akkor szomorodtam el, mikor megláttam, hogy kivel van
- De ő az - nyögtem ki zavartan
- Na és ki az a csaj ott mellette ?
- Nina..
- Mármint a legjobb barátnőd ? - ahogy ezt kérdezte egyre ingerültebb lett - mindjárt beszélek én vele de az nem lesz szép
- Hé hé, nyugi - fogtam le
- Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja veled !
- Én meg azt nem fogom hagyni, hogy bajt csinálj - megfogtam a kezét és elvonszoltam az egyik étterem előtt lévő asztalokhoz és leültettem
- Amy gyorsan tereld el a figyelmem erről a dologról - szólt idegesen
- Öhhm jól van, valamelyik nap felelés után oda adtam az ellenőrzőm a tanárnak, ilyen fiatal nő, meglátta az aláírásod az ellenőrzőben és komolyan mondom majdnem elájult..óra végéig nem is adta vissza még akkor sem nagyon akarta de muszáj volt.
Először rezdületlen arccal nézett rám de aztán mosolyra húzódott a szája.
- Már nagyon ismersz, tudod mit kell mondani na de most, hogy sikerült megnyugodnom megkérhetlek rá, hogy erről a dologról azért kérdezd meg Hawelockot..- fintorgott mikor kiejtette a nevét
- Akartam is vele beszélni..olyan furcsa az élet..
- Ezt mire érted ?
- Azt hiszed, hogy egyedül kell átvészelned mindent de egyszer csak jön egy ember, talán olyan akit már eddig is ismertél vagy kötődsz hozzá valahogy vagy talán az akivel már rég nem beszéltél nem is bíztál benne, hogy találkoztok és egyszer csak megtörténik ott áll előtted segít mindenben, mindig Ő van ott amikor történik valami és kisírhatod a vállán magad,veled együtt sír vagy éppen miattad..úgy érzed ő az őrangyalod aki vigyáz rád és a hősöd aki megment mikor bajban vagy.
- Gregg ?
- Nem ,őt tényleg nagyon szeretem és nem bírnám elviselni ha nem lenne nekem ,de rólad beszélek Robert - mosolyodtam el - te voltál ott velem bármi is történt, te tartottad bennem a lelket néha mikor élni sem volt kedvem..a legjobb barátom, a nagybátyám , az apukám , és az őrangyalom vagy egyben
- Na igen - csuklott el a hangja - nem gondoltam volna, hogy lesz egy lányom akivel felszabadultan tudok beszélgetni és akivel nagyon jól érzem magam még vásárlás közben is, sőt arra sem számítottam, hogy egyáltalán lesz, hirtelen kaptam egyet és most már megértem a lányos apukák miért féltik annyira őket, miért nem akarnak arról hallani hogy az ő kis hercegnőjük egyszer felnő..na meg az is megértettem hogy lesz a kávézásból egy étterem előtti lelkizés..
- A megtörhetetlen ember szíve meglágyult..
- Nem tagadom, ez így van, nem szégyellem
- Nem is azért mondtam
- Na és mi lesz azzal a kávéval, elvégre azért indultunk el nem ? - próbált komoly tekintetet vetni rám
- Igazad van, de akkor miért ücsörgünk még mindig itt ?
- Akkor induljunk - megfogta a kezem és felrántott a székről
- Robert, kérdezhetek valamit ?
- Persze, had halljam
- Ha nem történt volna az a baleset, akkor is akartátok volna, hogy veletek maradjak? - kérdeztem csüggedten , összeszorítottam a szemem mert féltem a választól
- Mindig is nagyon szerettünk és örültünk mikor velünk voltál, a szüleiddel már egészen kiskorodban megbeszéltük, hogy ha ide jössz iskolába vagy valami miatt úgy alakulnak a dolgok akkor nyugodtan lakhatsz nálunk, nehogy azt hidd hogy rákényszerítettük magunkat hogy elviseljünk csak mert így hozta a sors
- Hmm, ez elég őszintén hangzott
- Hidd el, ennél őszintébben nem is tudtam volna mondani, de nem értem miért kérdezel mindig ilyeneket...úgy viselkedünk mintha nem szeretnénk vagy mi ?- értetlenkedett
- Csak néha belegondolok, hogy mi lett volna ha nem ez lesz, hogy akkor is ugyanígy elviselnétek..de mindegy mert már elmondtad erről a véleményed...felejtsük el
- Szerintem is - túrt bele a hajába - mert csak felhúznám magam azt pedig nem szeretném
- Most már nagyon kéne az a kávé..mert ahogy tudjuk Robert Downey Jr boldog lesz tőle..igazán nem ártana - löktem meg a vállammal
- Szórakozz csak - vigyorgott
Végre uticélunk végére értünk és Robert kaphat egy nagyadag boldogság hormont..
- Menj, én megvárlak kint
- Jól van, sietek
Elővettem a telefonomat, gondoltam rakok fel pár képet instagramra...a nagy elfoglaltságomból már csak akkor eszméltem fel mikor valaki nagy sietve közelített felém megragadta a karomat és ahogy oda fordultam hogy megnézzem ki az, akkorát ütött a fejemre, hogy abban a pillanatban elsötétedett előttem minden és megszűnt a külvilág zaja....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése