19.rész

Ha valami amin szerintetek változtatni kéne vagy csak ha el akarjátok mondani ki a kedvencetek
kommneteljetek :) 

                  

Már az utca végéről lehetett hallani az ordító zenét. Hirtelen nem is volt olyan nagy kedvem menni.
- Hát srácok - köszörültem meg a torkom - nem tudom hogy akarom-e én ezt egyáltalán
- Még szép hogy akarod - szólt rám Kevin
Bementünk a házba annyian voltak bent hogy szinte már az ablakon folytak kifelé.
- Ohh, hellóka - lépett oda hozzám Tony - örülök hogy eljöttél szép lány - simította végig az arcomat
- Te részeg vagy ?
- Meglehet, de te túl jól nézel ki ahhoz hogy figyelmen kívül hagyjalak - húzott közelebb magához
- Eressz el, tudod hogy Greggel járok - toltam el magamtól ingerülten
- Hát jó, de ha végre rájössz hogy én kellek neked..itt leszek
Mivel Ryan és az ikrek is elmentek valahova ezért csak csendesen, egyedül leültem a kanapéra.
- Azta, ilyen jóban vagy Tonyval ? - ugrott oda mellém hirtelen a semmiből Bella,Vanessa és Amanda.
- Nem tudom miről beszéltek..
- Láttuk ezt a jelenetet  - magyarázta meg Vanessa
- Tehát innen gondoljátok...nincs köztünk semmi..nekem amúgy is van barátom és nem fogom megcsalni nagyon szeretem.
- Akkor  gondolom nem baj ha elkezdek barátkozni Tonyval - mondta Bella egy perverz mosollyal az arcán
- Dehogy, hajrá
Nem sok kedvem maradt bulizni ezért hamar hazaindultam, mivel Ryan éppen egy csajjal flörtölt az ikrek meg nagyon is jól érezték magukat egyedül indultam haza. A sötét utcákon gyors léptekkel haladtam nem biztonságos éjszaka egyedül járkálni de hát egyik barátom sem ért rá hogy velem foglalkozzon szóval nagy bátorsággal egyedül majd csak hazaérek.  Az utolsó métereket már rohanva tettem meg, mivel minél jobban arra gondoltam hogy nem lesz semmi baj már mindjárt otthon vagyok annál jobban kezdtem mindenféle gyilkosokat odaképzelni és lépteket hallani magam mögött. Felsiettem a szobámba abban bízva hogy Robert nem vett észre.
- Lám-lám, mégsem volt olyan jó a buli kicsilány ? - dőlt neki az ajtónak a nagybátyám

- Áhh, szóval mégis észrevettél - nevettem kínosan - amúgy jó volt csak..
- Csak mi ? történt valami ?
- Nem történt semmi nyugi már
- Én egyenlőre még nyugodt vagyok addig amíg meg nem tudom hogy történt-e valami
- Akkor nyugodt maradsz mert semmi sincs...na de álmos vagyok - ásítottam
- Jó, értem én már itt sem vagyok

"Hallottad a hírt ?" - jött az SMS ébresztőként Ninatól.
"Nem ,milyen hírt ? " - írtam gyorsan vissza neki félálomban
"Az osztályfőnökünk kórházba került "
Nem hittem a szememnek, tényleg ezt írta ?! Nagyon megkedveltem Mr. Kameron George  és nagyon rosszul érintett ez a dolog, eljutottam arra a szintre hogy iskolába se volt kedvem menni pedig nagyon szeretem az osztálytársaimat és az átlagos sulis napokat. Végül nagy nehezen elindultam a suliba.
- Neked ki mesélte azt a dolgot ? - léptem oda köszönés nélkül Ninához
- Mivel anyukám a kórházban dolgozik ezért látta mikor Mr. George bement  és hallotta hogy nem tudják biztosan mi baja lehet.
- Ez nagyon rossz - komorodtam  el - és mikor jön ki a kórházból ?
- Nem lehet tudni..mert még teljesen  pontosan azt sem tudják hogy mi baja van
- Ez szörnyű... ő az egyetlen tanár aki nem hülye tinikként tekint ránk hanem szeret minket és bármiről lehet vele beszélni, mindig meghallgat és ha tud segít..
- Igazad van - sóhajtott egy nagyot Nina
Pont osztályfőnöki óra következett, csendben ültünk a teremben és vártuk hogy melyik tanár jön be, a töri tanár lépett be a terembe.
- Sziasztok - köszönt komoran - bizonyára értesültetek róla hogy mi történt az osztályfőnökötökkel, még mi sem tudjuk pontosan hogy  mikor jöhet ismét vissza.
Mindenki sugdolózni kezdett "ezt nem hiszem el","nagyon durva","szegény","mi lehet a baja?" efféléket lehetett hallani. Én néma csendben ültem a székemen, a hajam szerencsére eltakarta a fülhallgatómat ezért zenét hallgattam,mert még attól is elment a kedvem hogy egyáltalán beszéljek valakivel. 
Szerencsére már az utolsó óráról is kicsengettek és elindulhattam haza, otthon ledobtam a táskámat és elnyúltam a kanapén, miközben azt morogtam hogy elegem van mindenből.
- Na mi történt már megint ? - kérdezte egyből Robert a jelenet láttán
- Semmi...- motyogtam bele a párnába
- Mostanában miért nem mondasz el nekem semmit ? - szomorodott el
- Mert  nem fontos, de ha annyira tudni szeretnéd az történt hogy az osztályfőnököm kórházba került és ugye tudod őt kedvelem a legjobban a tanárok közül és ez a dolog most nagyon rosszul érintett - meséltem el a történteket komoran

- Nem lesz ott semmi baj, meglátod... gyere menjünk vegyünk egy jó kis Starbucks kávét - húzott fel a kanapéról
Mosolyogva bólintottam és jeleztem hogy tetszik az ötlet.