16.rész

Nagyon hamar elröppen a vakációra szánt két hét
- Elpakoltátok az összes cuccotokat ? - kérdezte Susan miközben pakoltunk ki a hotelszobánkból
- Igen, mindent - vágtuk rá kórusban Roberttel

A repülőútból nem sok mindenre emlékeztem mert szinte végig aludtam.
- Kicsim, most már ébredj - szólt nekem Sue
- J-jól van - nyitogattam fáradtan a szemem

                                               *Egy héttel később*

- Na mehetünk ? - forgatta meg az ujján a kocsi kulcsot Robert
- Hova ? - néztem rá döbbenten
- Hát beiratkozni az új sulidba
- De hát még van két nap
- Már csak két nap - javította ki - éppen ezért  kell most elintézni mindent, na gyere - türelmetlenkedett
Nem tudom miért lettem hirtelen ideges, a gyomrom görcsbe rándult mikor Robert felhozta ezt az egész iskola dolgot...tudom hogy muszáj suliba járnom, de olyan jó volt egész szünetben nem gondolni a tanulásra és az azzal járó feszültségre...
Robert leállította a kocsit és rám nézett.
- Drágám, tudom hogy nagyon félsz ettől az egésztől...új emberek, új környezet...de biztos leszek benne hogy mindenki kedvelni fog, és hát iskolába meg, akármennyire is nem tetszik , muszáj járni..
- Johnny Depp is otthagyta a sulit mégis világsztár lett belőle - mondtam nyomatékosan
- De te nem vagy Johnny Depp, és nem hagyod ott az iskolát - jelentette ki Robert
Kiszálltunk a kocsiból..én egy ideig csak álltam és figyeltem az iskola épületét, Robert oda jött mellém és átkarolta a vállamat, vettem egy nagy levegőt  és elindultunk az iskola felé.
Bementünk,megkerestük az igazgatói irodát..Robert bekopogott.
- Jöjjön be - hallatszott bentről egy hang
- Jó napot, Robert Downey Jr vagyok - fogott kezet az igazgatóval - beszéltem már múltkor magával, hogy szeretném beíratni ide a unokahúgomat - mutatott rám, utána oda adott minden papírt amit kellett. Az igazgató beleolvasott mindegyikbe.
- Nem látom akadályát annak hogy nálunk tanulj Amy - nézett fel a papírok közül
-  Remek, köszönöm - mosolyodtam el
-  Itt vannak a könyveid - vett elő egy csomó könyvet a szekrényből  - és itt van az órarend
- Köszönjük szépen - fogott kezet Robert megint az igazgatóval, majd felkapta a könyveket
- Viszlát - köszönt utánunk az diri
- Viszlát - mosolyogtunk
- Na ugye hogy nem is volt olyan szörnyű ? - lökött meg a könyökével Robert
- Nem, tényleg nem volt az..de nem is ettől féltem igazán, hanem az előttem álló sulis évektől 
- Nyugi, semmi baj nem lesz piszkálni téged nem fognak...ha meg mégis...ne felejtsd el hogy jártas vagyok a harcművészetekben - húzta fel az  szemöldökét

- Jól van - nevettem - ezt észben tartom
Úton hazafelé nézegettem az új könyveimet meg az órarendemet..
- Remélem normális osztályba kerülök.. - sóhajtottam
Mikor hazaértünk lepakoltam a könyveket a szobámba és írtam egy üzenetet Greggnek hogy van-e kedve valamit csinálni. Vártam de nem jött válasz...mikor már kezdtem feladni a reményt hogy válaszol akkor egyszer csak megcsördült a telefonom.
- Sziaa - vettem fel boldogan a telefont
- Szia Amy , bocsi hogy nem válaszoltam az üzenetre csak dolgom volt és nem vettem észre, és még csak most olvastam és gondoltam inkább felhívlak, szóval - nevetett - mi a mai program ? - kérdezte érdeklődve
- Semmi baj , éppen ezért írtam üzentet hogy nem-e megyünk el valamerre ?
- Érted megyek - és ezzel le is rakta a telefont
                                                          
                                                              *20 perccel később*

Néztem ki az ablakon de Gregg még sehol sincs, a telefonomon nézegettem hogy mennyi az idő erre egyszer csak Gregg hív...
- Szia, hol vagy ?
- Szia, éppen a házatok előtt
- Mivel jöttél ? Mert a motor hangját nem hallom
- Gyalog jöttem - hallottam hogy elmosolyodott - gondoltam elmehetnénk sétálni
- Remek ötlet, na lemegyek szia
- Oké , szia
Lerohantam a lépcsőn, ki az ajtón..de ott hirtelen megálltam, eszembe jutott hogy Robertéknek nem is szóltam ezért vissza fordultam kinyitottam az ajtót.
- Robert, Susan...elmegyek Greggel sétálni..majd jövök - kiáltottam be
- Rendben...szuper - jöttek a válaszok.
Kiszaladtam a kapuhoz és mikor megláttam Gregget egyből a nyakába ugrottam. Megölelgettük egymást utána megfogta a kezem és elindultunk sétálni.
- Na mi újság ? Mesélj valamit - nézett rám
- Ma voltunk a suliban beiratkozni, megkaptam a könyveket és az órarendet..
- Na ez nagyon jó
- Ugyanabba a suliba fogunk járni ?
- Rooseveltbe iratkoztál be ?
- Igen
- Nagyon jó - mosolygott - legalább mindennap láthatlak
Leültünk a parkban az egyik padra és elkezdtem kérdezgetni.
- Még nem is beszélgettünk a "múltunkról"...
- Mit szeretnél tudni ?
- Mindent, mesélj - húzódtam közelebb hozzá
- Hát olyan 12 éves lehettem mikor anyukámnál daganatot diagnosztizáltak...akkor nagyon magam alatt voltam, azt hittem elveszítem...nem törődtem semmivel se a tanulással se a barátaimmal, majdnem mindenből bukásra álltam és magányos voltam...folyamatos kezelések és gyógyszer szedés után egy újabb orvosi vizsgálaton kiderült hogy eltűnt a daganat...anya rendbe jött  ezután a saját életemet kellett rendbe tenni...ment is remekül 14 éves koromig...akkor rossz társaságba keveredtem, ezek a tipikus gettó srácok elhitették velem hogy ők milyen jó barátaim, persze én ki akartam harcolni a tiszteletüket és az elismerésüket...ezért tettem pár rossz dolgot...ekkor egyik nap nézegettem a netet, és ráakadtam egy érdekes életrajzra...Robert Downey Jr-é volt...és ezt nem csak azért mondom mert a nagybátyád, tényleg így történt, szóval olvastam hogy drogozott meg hogy ivott és hogy ezek miatt mennyit ült börtönben...utána pedig senki nem akart neki szerepet ajánlani pedig hihetetlen nagy tehetség. Aztán csak sikerült visszaküzdenie magát a ranglétrára most meg ő Hollywood legmenőbb, leghíresebb és legjobban kereső színésze. Szóval én is le akartam szokni minden káros szenvedélyemről...sikerült.

- Örülök hogy tanultál a nagybátyám hibájából, és örülök neki hogy sikerült leszoknod neked is, büszke vagyok rád...szeretlek - öleltem magamhoz
- Azért nem meséltem eddig erről mert féltem hogy megutálnál és szakítanál velem..
- Dehogy, ettől csak még nagyobbat nőttél a szememben, nem a rossz dolgok miatt hanem mert sikerült rendbe hoznod az életed
- Na most te jössz - nézett rám csillogó szemekkel
- Huhh, hát hol is kezdjem - beletúrtam a hajamba és gondolkoztam - Hát olyan öt éves lehettem mikor egyszer csak nagy dörömbölést és kiabálást hallottam. Apa kiment hogy megnézze ki az
- Peter kérlek had maradjak itt éjszakára
 - Jól van....gyere....te jó ég Robert te mennyit ittál?
 - Annyira nem sokat..szerintem
-  Most már ideje lenne leállnod...mondjuk hiába mondom úgysem hallgatsz rám....feküdj le ide a kanapéra mindjárt hozok takarót és párnát.
 Oda mentem apához.
- Robert bácsi megint rossz ember lett? - kérdeztem
 - Nem dehogy kicsim, csak néha túlzásba visz néhány dolgot de sosem volt és nem is lesz rossz ember -mosolygott rám

 Miután apa levitte a takarót és a párnát Robertnek, oda jött hozzám felvett, megpuszilt és bevitt a szobámba lefektetett aludni...de valamiért nem jött álom a szememre...kimásztam az ágyból leosontam az emeleten és oda mentem a kanapéhoz ahol Robert feküdt
- Robert bácsi - szóltam félénken - kérdezhetek valamit?
- Bácsi nélkül , de amúgy kérdezd csak nyugodtan prüntyőke - mosolygott rám
- Ugye csak azért csináltad ezt az egészet mert hiányoztunk neked és látni akartál minket ?
- Lebuktam
- Én tudtam hogy nem vagy rossz - adtam puszit az arcára, aztán visszamentem aludni
Nem tudom miért de ez a legkedvesebb emlékem...pedig nem a legszebb történet de akkor is..apa mindig is olyan kedves és segítőkész volt főleg ha a nagybátyámról volt szó...Robert apa bátyja mégis mindig apa viselkedett "felnőttesebben"....
- A bátyja ? - vágott közbe Gregg
- Igen, Robert eredeti neve Robert Mitchell...csak apáék szülei elváltak és Robert,apa meg a nagyi elköltöztek és akkor a nagyim összejött egy férfival akit úgy hívtak hogy Robert Downey...és Robert az ő nevét vette fel
- Ohh értem
.... Szörnyű belegondolni hogy nem látom őket többet boldogan megölelni egymást vagy hogy együtt bolondoznak...nagyon hiányoznak a szüleim.. miközben erről beszéltem könnycseppek futottak végig az arcomon.
- Ne sírj, ezek az emlékek és az összes együtt töltött közös perc örökké életben tartja őket, mindig itt vannak veled - puszilta meg az arcomat
- Köszönöm hogy vagy nekem Gregg - hajtottam a vállára a fejemet
- Ne köszönd, én mindig itt leszek neked - karolt át
Még jó sokáig beszélgettünk..már egészen besötétedett mikor elindultunk haza, de nem baj mert nagyon jól éreztem magam.

15.rész

- Amy.....Amy, ébresztő - rázta meg a vállamat Robert
- Jól van , oké, ébren vagyok - dörzsöltem meg a szememet
- Siess, nem soká indulnunk kell - mutatott az órájára
Kimásztam az ágyból, oda mentem a szekrényemhez és felkaptam valamit gyorsan, még jó hogy a cuccaimat tegnap elpakoltam azzal már nem kell küszködni. Bementem a fürdőszobába megmosakodtam,fogat mostam és felkötöttem a hajamat. Megfogtam a bőröndömet és levánszorogtam a lépcsőn.
- Mindent elpakoltál kicsim ? - kérdezte Susan
- Mindent ami kell - néztem le a bőröndömre - Robert hol van ?
- A haját csinálja - forgatta meg a szemeit Susan
- Akkor az eltart egy ideig
- Haha, nagyon vicces - jött kis a fürdőszobából Robert, és közben az ujjaival felfele fésülte a haját
- Ohh, megjött Mr. Robert "Mindent hallok" Downey Jr ..- nevette el magát Susan
- Kifelejtetted hogy King Of Hair - mondtam
- Milyen vicces kedvetekben vagytok - húzta félig mosolyra a száját - na induljunk



Pont oda értünk a reptérre,mivel csak mi lehetünk olyan szerencsések hogy ilyenkor kerülünk dugóba. Robert elintézett mindent aztán felszálltunk a gépre. Robert és Susan leültek a mellettem lévő ülésekre, szerencsére mellém nem ült senki, elővettem a laptopomat, felvettem a fülhallgatót és filmet néztem, aztán mikor vége lett zenét hallgattam és nézegettem a képeket a laptopomon. Annyira jól elfoglaltam magam, hogy mikor felnéztem a képernyőről már Robert szólt hogy most száll le a gép. Elraktam a laptopomat és amint lehetett kiszálltunk. Fogtunk egy taxit és elmentünk  egy hotelbe.
- Miben segíthetek ? - szólt egyből egy nő a recepciós pult mögül mikor beléptünk a hotelbe
- Jó napot - mosolygott Robert, de úgy hogy a nőn látszott hogy hirtelen azt sem tudta volna

megmondani hogy fiú vagy lány - még múltkor adtam le egy foglalást Robert Downey Jr névre.
 - Ohh..igen...a 48-as a maguk szobája...parancsoljon uram a lakosztály kulcsa - nyújtotta oda Robertnek
- Kösz szépen
Felmentünk a szobánkba, hát azt hiszem már ezért megérte eljönni Barcelonába. Két hatalmas szoba, medence,jacuzzi, és minden amit csak el lehet képzelni.

- Ugye nem azzal fog telni az egész nyaralás hogy visítozó rajongók ugrálnak majd az ajtó előtt ? - kérdeztem reménykedve
- Öhh...nem..hiszem
- Na mi a mai program ? - nézett rám majd Robertre Susan
- Hát, én láttam a neten hogy pont ma játszik az FC Barcelona...nem megyünk el a meccsre ?
- Ez jól hangzik - csapta össze a tenyerét Robert - Susan ?
- Rendben, benne vagyok, mikor kezdődik a meccs ?
-  20:00-kor
- Na hát már 19:00 lesz szóval nem soká indulhatunk
Bementem a szobámba és mikor megláttam hogy még Xbox is van ott tátva maradt a szám.
- Robert - kiáltottam
-  Mi az ? - jött be a szobámba
- Ezt nézd, még Xbox is van és még játékok is vannak hozzá - mutogattam
- Boxolós játék van ?
- Van
- Akkor játszunk - vigyorgott
Már teljesen belefeledkeztünk a játékba, mikor Susan bejött a szobába.
- Indulnunk kéne
- Tényleg - nézett az órájára Robert
Kikapcsoltuk a játékot, elkészülődtünk és indultunk. Robertnek odaadtam a fullcapem  meg felvett egy pilóta napszemüveget...ő sem akarta hogy valaki felismerje.

A stadionnál Robert megvette a jegyeket .
- Azta, milyen közel leszünk a pályához - néztem rá a jegyemre
- Bizony, ugye milyen jó fej nagybátyád van ?
Megöleltem.
- Puszit nem is kapok ? - nézett rám csalódottan
- De kapsz - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára

Bementünk a Camp Nouba és elfoglaltuk a helyünket..
Mikor a játékosok a pályára léptek a szurkolók őrjöngeni kezdtek, de mikor felcsendült a himnusz, mindenki énekelt.
Nagyon élveztem a meccset , így hogy ilyen közel voltunk a pályához tökéletesen lehetett látni mindent.

A mérkőzés a Barcelona győzelmével ért véget.
- Gyere - fogta meg a kezemet Robert és húzott maga után
- Mégis hova ? - értetlenkedtem
- Majd meglátod, csak siess
Követtem a nagybátyámat egyszer csak megláttam hogy a Barcából néhány játékos ott áll előttünk...és igen oda mentünk hozzájuk...Robert beszélt velük valamit spanyolul és én csak néztem hogy Robert mióta tud spanyolul...... csinálhattam a srácokkal képet és kaptam egy aláírt mezt, olyan boldog voltam.
- Köszönöm szépen, te vagy a legjobb - ugrottam Robert nyakába
- Szívesen - ölelt meg
Visszamentünk Suehoz és elindultunk vissza a hotelbe.
Nem tudom ennek a "pultos" nőnek mennyi idő lesz megszokni hogy itt van Robert...most is majd kiájult a pult mögül úgy nézte.

Csodálatos volt a kilátás, a szobámból is kilehetett menni az erkélyre [ ott volt a medence is ] és onnan olyan szépen belehetett látni a várost, és este azok a fények...leírhatatlan. Kint ültem és bámultam hol a csillagokat, hol a város fényeit.
- Ugye milyen csodálatos? - ült le mellém Robert - ezt vedd fel, hűvös van - nyújtott oda nekem egy

pulcsit
- Köszi - mosolyodtam el
- Tudod...nem mondtam még de nagyon örülök neki hogy most már velünk laksz..legalább megtudhatom milyen ha van egy lányom..csak a dolgok bárcsak ne így történtek volna...tudod mire gondolok
- Ezt tényleg nem mondtad még, és igen..tudom mire gondolsz - hajtottam le a fejem
- Ugye nem sírsz ? - húzta el az arcom elől a hajamat

- Nem - öleltem meg
- Ne is..nem bírnám megint végig nézni...és remélem nem is kell
Tudtam hogy arra gondol hogy reméli Gregg nem fog megbántani.
- Nyugi, nem lesz olyan
- Na én bemegyek.. te nem jössz? - állt fel Robert
- Én még maradok egy kicsit
- Jól van - puszilt bele a hajamba, majd bement.
Összébb húztam magamon a pulcsit, néztem a csillagokat és gondolkodtam,álmodoztam...

14.rész

A vasárnap délután a készülődéssel telt, elpakoltunk mindent amit vinni akarunk magunkkal a vakációra.
- Robert, szedd már össze a cuccaidat - emelte fel a hangját Susan
- Jól van már, nem ma megyünk, hova sietsz ?
- Aha, de te ha valamit most nem csinálsz meg utána se fogod
- Ennyit nézel ki belőlem?
- Hát képzeld el igen..mert ismerlek...sosem tudsz semmit komolyan venni, olyan fárasztó vagy
- Még én vagyok fárasztó...úristen Susan..te kaptad fel a vizet ilyen hülyeségen
- Igen, mert te akartad ezt a baromságot mégsem csinálsz semmit elvárod hogy más pattogjon helyetted.
- Most már baromság ? Pedig úgy rémlik amikor mondtam te is jó ötletnek tartottad...a végén mindig én leszek a hülye mert jót akarok
- Hát igen azt is jó ötletnek tartottam hogy szerepelj a Vasemberben, de most már bánom...
- Most megint ezzel jössz ?
-  Ma felhívtad már Gwynethet? El ne felejtsd..
- Gwyneth ? Ő csak a barátom, és úgy tudtam eddig ezzel te is tisztában voltál, de most tényleg nem értem mi bajod van..felhozol mindent...és ez az egész csak azért mert nem pakoltam el a  ruhákat - kiabált Robert
- Te vagy a bajom..az hogy ilyen vagy
- Senki nem kötelezett arra hogy velem élj
Susan erre már nem válaszol, csak egy ajtócsapódást hallottam.

Később valaki  feljött a lépcsőn. Kinéztem a szobám ajtaján, Robert volt az, oda ment a zongorához és elkezdett valamit játszani és énekelni először nem tudtam melyik számot énekli, de aztán a refrénnél rájöttem...Christina Aguileratól a Hurt volt....nem mertem oda menni, de mikor ráhajolt a zongorára és elkezdett sírni oda szaladtam hozzá.
- Robert, ne sírj - öleltem meg
- Elrontottam Amy...mindig elrontok mindent...igaza van Susannek sosem tudok semmit komolyan venni - szipogott - el ment...az a nő..akiért az életemet is oda adnám...aki mellettem állt mindig...és most azt sem tudom merre lehet..hogy lehetek ekkora lúzer ? - nézett rám könnyes szemekkel

Láttam hogy szavakkal nem tudom megvigasztalni ezért  felvettem a sarokból a gitárt, és elkezdtem énekelni és gitározni a Everyday Hero-t...
- Nem vagy lúzer - néztem rá, mikor befejeztem a dalt
Robert nem tudott megszólalni csak nézett rám és még könnyesebb lett a szeme, felállt , oda jött hozzám és megölelt.
- Nagyon örülök neki hogy itt vagy, és ez a dal..nagyon szép volt köszönöm
- Ne köszönd, te már sokkal többet tettél értem...és van egy sejtésem hol van Susan..mehetünk?
- Igen, de mégis mire gondolsz hol lehet ?
- A nővérénél
- Nagyon remélem hogy igazad lesz- törölte meg a szemét

Már besötétedett mire odaértünk Susan nővérének a házához, Robert leállította a kocsit és sóhajtott egy nagyot
- Mit mondjak neki ?
- Amit érzel
Kiszálltunk a kocsiból és oda mentünk az ajtóhoz, mivel Robert nem merte megnyomni a csengőt megtettem helyette.  Kinyílt az ajtó..
- Itt van Susan ? - kérdezte komolyan
Susan nővére nem válaszolt.
- Itt van a feleségem ? - kérdezte meg még egyszer kicsit idegesebben Robert
- Igen itt van, de nem szeretne veled beszélni - mondta karba tett kezekkel Amber
- Engem viszont nem érdekel, mert beszélni fogok vele - tolta arrébb Ambert  Robert és bement a házba, én is követtem. Susan bent volt a konyhában éppen kávét csinált magának.
- Sue...
- Nem akarok veled beszélni Robert
- Kérlek hallgass meg - ment közelebb Susanhez -  ne haragudj rám, tudom hogy mindig elrontok mindent..és hogy viccnek fogom fel mikor te komolyan akarsz velem beszélni...tettem a fejemet mint egy díva...pedig nem is vagyok nőies - nézett elgondolkodva Robert
- Olyan bolond vagy - mosolyodott el Susan
- Nagyon szeretlek, miattad vagyok mindig boldog, mert benned megtaláltam mindent amit mindig is kerestem.
- Nem haragszom...már nem - ölelte meg Robertet
- Hazajössz ?
- Igen - mosolygott Susan
Annyira összeillenek, remélem soha nem lesz olyan probléma amit nem tudnak megbeszélni,és hogy örökké együtt lesznek. A hazafele út nagyon jó hangulatban telt, nevettünk, beszélgettünk...
Otthon elmeséltem Susannek a "mini koncertet" és hogy én tartottam Robertben a lelket.
- Mindennél jobban szeret téged, nagyon szerencsés vagy
- Tudom, csak én is olyan makacs tudok lenni, nem hogy elmondtam volna szépen amit akartam, nem..én folytattam a vitát és a saját buta gondolataimat bizonygattam.
- Az a lényeg hogy megbeszéltétek és most már megint minden jó
- Így van, köszönöm hogy nem hagytad hogy valami őrültséget tegyen magával, nem is tudom mi lett volna velem ha emiatt valami rosszat tesz...
- Nincs mit
- Na menjünk aludni mert holnap hamar kell kelni
- Rendben, jó éjszakát - öleltem meg Susant
Felmentem a szobámba átöltöztem pizsamába, befeküdtem az ágyba, zenét hallgattam és gondolkoztam...vissza gondoltam a mai nap történéseire...a könnyekre a mosolyokra..és végül már azon kaptam magam hogy az álmok világában lépkedek..

13.rész

 "Mi tesz minket emberré,  És miért hazudunk folyton?  Mit ér az érzés, ha nem mutatom,  És a szót is magamba fojtom?"

- Naa miújság ? - ugrott elém Susan a semmiből, mikor beléptem az ajtón.
- Miért érzem úgy Robert hogy mesélt neked ?! - mosolyodtam el
- Azért mert mesélt - megfogta a kezemet, és húzott maga után a nappaliba, leültünk a kanapéra és elkezdett kérdezgetni - na milyenek a szülei?
- Nagyon aranyosak, az anyukáját Elisabeth-nek hívják az apukáját pedig Jack-nek,  Gregg körbevezetett a házban amíg az anyukája palacsintát sütött nekünk.
- Robert mesélt valami olyasmit hogy...jársz Greggel - vigyorgott
- Gondoltam...- motyogtam - ..igen - bólogattam - csak félek..
- Mitől ?
-  Hát csak...Gregg olyan helyes,kedves,vicces és aranyos...én meg átlagos vagyok...olyan sok lány van aki őt szeretné..
- Drágám, téged választott és nem a többi lányt - fogta meg a vállamat - ezt én is átéltem Robertel...csak hát mivel ő híres ezért még nehezebb volt, több millió lány imádja őt...és tudom hogy engem nagyon sokan utálnak mert a felesége vagyok..de ő engem választott és még ennyi év után is szeret és büszke arra hogy velem van...Gregg is büszke rád és szeret téged, látszik abból is ahogy rád néz.
- Tudod mit? most már nem is félek, köszönöm Susan imádlak - öleltem meg - ...amúgy a férjecskéd merre van ?
- Vagy kint van, vagy a hálószobában
- Ugye nem cigizett ?  - érdeklődtem
- Nem, ma még nem láttam cigizni, amin meg is lepődtem
- Mert elvettem tőle a cigit - nevettem - mondtam neki hogy ne tegye tönkre magát
- Ügyes csaj vagy - mondta Susan majd megpuszilta az arcomat
Kimentem az udvarra hogy megnézzem ott van-e a nagybátyám, kint nem volt hát bementem a hálószobájukba...ott volt, szerencsére pont hassal lefelé feküdt az ágyon így nem látta hogy bementem. Halkan az ágyhoz lopóztam és oda ugrottam Robert mellé. Amire neki egy hangos "What The Fuck??!"  volt a válasza.
- Nyugii - de alig tudtam kimondani mert olyan röhögőgörcs jött rám hogy levegőt is alig kaptam, aminek a láttán Robert is elkezdett nevetni.

- Jóójóóó nem..nem..nem ..kapok levegőt .- csapkodtam az ágyat
Kb. öt perc volt mire kitudtam mondani normálisan egy mondatot.
- Mondta Susan mit terveztem a jövő hétre ? ( szombat volt szóval nem sokat kellett várni..)
- Nem, mit ? - kérdeztem izgatottan
- Hát hogy el kéne menni egy kicsit kikapcsolódni..nyaralni.. - mosolygott
- Hova ?
- Spanyolországba, na mit szólsz hozzá ? jó ötlet ?
- Hogy jó-e ? nem....eszméletlen jó - örömömben elkezdtem ugrálni Robert meg csak csóválta a fejét és rajtam nevetett.

"Szia Gregg, csak annyit akartam mondani hogy jövő héten nem leszek itthon mert megyünk Spanyolországba, majd mesélek :* Szeretlek♥" - írtam Greggnek
" Rendben :) jó szórakozást,vigyázz magadra :* én is szeretlek♥" - jött hamar a válasz
Az utolsó három szót vagy tízszer elolvastam, szeret..olyan boldog voltam hogy majd kiugrottam a
bőrömből, tudtam eddig is hogy szeret csak hát na, mindig jó hallani\látni.



Felmentem a szobámba lefeküdtem az ágyra és az ölembe vettem a laptopomat, ma nem volt kedvem semmit sem csinálni szóval, neteztem..raktam fel pár képet twitterre meg nézegettem a

tumblr-t elég érdekes képeket találtam Robertről és Gwynethről. Jó, oké hogy a Vasemberben a barátnője..de miért tűnik úgy mintha nem csak a filmben szeretnék egymást?!  Legjobb barátok mi ?!

Legszívesebb azonnal lementem volna és elmondtam volna a véleményem Robertnek, de akkor eszembe jutott amit Susan mondott, na meg azt sem akartam hogy összevesszenek..szóval magamba fojtottam az érzéseimet. Ilyenkor jövök rá, hogy mennyire nem bízom meg az emberekben a saját nagybátyámról elhittem hogy megcsalja Susant..pedig ismerem jól..végig gondoltam oda-vissza mindent és sikerült legyőznöm a hitetlenségem..színészek,a médiát hülyítik..és Gwynethnek ott van Chris Martin...Robertnek meg Susan. Nem akarok többet ezzel az üggyel foglalkozni, inkább hallgatok zenét,vagy nézek valami filmet...a zenénél maradtam. Megfogtam a telefonomat, a fülhallgatómat és a napszemüvegemet és kimentem az erkélyre.  Ahogy kint feküdtem és zenét hallgattam egyszer csak csörög a telefonom...Robert. Úristen miért hív ? valami történt vele, vagy Susannel..?!!
- Igen ? - szóltam bele félénken a telefonba
- Nagy baj van...
- Mi történt ??
- Nagyon éhes vagyok...
- Hogy mi?? - csaptam a homlokomra - és ez miért olyan nagy baj?
- Mert nincs itthon semmi...eljössz velem bevásárolni ?
- Megyek..
- Oké - mondta hatalmas örömmel
Most komolyan felhívott  azért mert éhes?!
Lementem a földszintre  Robert már ott állt a bejárati ajtó előtt
- Na mehetünk ? - kérdezte egyből mikor meglátott
- Igen
- Szuper - csapta össze a tenyerét

- Na ööm mi újság Greggel ? - kérdezte Robert miközben 'utaztunk'
- Nagyon aranyosak voltak a szülei
- Na az jó
- Mi bajod van Greggel? Mindig olyan furcsa vagy ha róla van szó
- Nincsen vele semmi bajom..jó srác..szereted,szeret téged meg minden..csak féltelek és nem akarom hogy megbántson vagy összetörje a szíved.
- Ohh apa...Robert - javítottam ki gyorsan.
Most komolyan azt mondtam neki hogy apa ?!
- Hmm, apa ?
- Ne haragudj...csak hirtelen mondtam..
- Dehogy haragszom, úgyis a lányomként tekintek rád - mosolygott rám - ...jó apa vagyok ?
- Ez kérdés ?  Fantasztikus apa vagy, Indio tudna róla mesélni.
- Hát az nem a legjobb korszakom volt..szóval lehet hogy ő nem így gondolja - halványodott el a mosoly az arcán
- Jó ember,színész,apa..és ahogy látom jó férj is vagy...attól hogy valamikor rossz dolgot tettél nem leszel rossz ember...kijavítottad a hibádat és mindenkinek bizonyítottál - néztem rá biztatóan és közben összeborzoltam a haját.
- Komolyan így gondolod ?
-  Öhmm..nem..csak azért mondtam mert világsztár vagy és van egy csomó pénzed - mondtam szarkasztikusan
- Tudtam

Robert szinte az egész boltot megvette.
- Most komolyan ennyire éhes vagy ? - kérdeztem miközben pakoltuk fel a futószalagra azt a csomó kaját amit "apa" összevásárolt
- Én mondtam - húzta fel a szemöldökét
- Remélem most már nem halsz éhen..

Nem csak bepakolni a kocsiba volt kihívás hanem a házba bepakolni a "zsákmányt"
- Adományt kaptatok vagy mi...? - nézett végig a sok kaján Susan
- Nem csak tudod Robert éhes volt..
- Akkor már értem - súgta oda nekem

12.rész

Mikor felkeltem Gregg még édesen szuszogott mellettem, gondoltam amíg még alszik gyorsan felöltözök. Halkan oda lopóztam a szekrényhez és kiszedtem belőle egy pólót és egy rövid gatyát.
- Jó reggelt - szólalt meg Gregg
- Neked is - pusziltam meg az arcát
- Mit szólnál hozzá ha ma bemutatnálak a szüleimnek? - ült fel az ágyon
- Hát nem is tudom..mi van ha nem tetszem nekik ? - néztem rá ijedten
- Ne beszélj butaságokat, te kinek ne tetszenél?! - simította végig a karomat
- Rendben, lemegyek és szólok Robertéknek hogy hova megyünk.
- Oké

A konyhából láttam hogy Robert kint cigizik az udvaron, kimentem hozzá.
- Meg akarsz halni ? förmedtem rá
- Jól van na...próbáltam leszokni de..
- Semmi de - vágtam közbe - a drogokról és az alkoholról is sikerül leszoknod nem ?! akkor ez is sikerülni fog...ne tedd tönkre magad.
- Jójó..- mondta és közben elnyomta a cigit - most örülsz ? - forgatta a szemeit
- Igen nagyon - mosolyogtam
- Valami úgy súgja hogy nem azért jöttél ki hogy engem kioktass...mit akartál mondani ? - mosolygott
- Hát hol is kezdjem...
- Fuha..ha ilyen hosszú lesz akkor inkább üljünk le, jó?
- Jól van....na szóval először is - nagy levegőt vettem,de nem mertem Robert szemébe nézni - járok Greggel
- Komolyan ? ... én azt hittem hogy eddig is jártatok
- Nem, csak most kérdezte meg - mosolyogtam - meg azt akartam még mondani hogy ma Gregg bemutat a szüleinek, mindjárt indulunk.
- Hát jól van, kis csaj - mosolygott
- Kérem szépen..- nyújtottam felé a kezemet
- Mit? - nézett rám csodálkozva
- A cigis dobozt a zsebedből..
- Tessék...- nyomta a kezembe
- Na látod - nevettem
Felálltam a székről és felmentem a szobámba, Gregg ott ült az ágyon.
- Na mehetünk ?  - kérdezte
- Igen
Lementünk az udvarra Gregg motorjához.
Gregg adott nekem egy sisakot, felvettem és felültem mögé a motorra

- Megérkeztünk - állította le a motort Gregg
-  Huhh, végre - ugrottam le a járműről
Gregg megfogta a kezemet és úgy mentünk be a házba.
- Anya, apa..megjöttem - kiabált be G.
- Na végre, hol voltál? - hallottam az anyukája hangját
Bementünk a konyhába (ott volt az anyukája).
- Anya szeretnék bemutatni valaki, ő a barátnőm Amy Mitchell - mutatott rám Gregg - Amy ő az anyukám Elisabeth Hawelock.
- Ohh szia drágám, Gregg már sokat mesélt rólad - ölelt meg az anyukája...Jack, gyere be légyszíves-szólt be a nappaliba.
- Jövök már, mi baj ?
- Apa ő Amy Mitchell...Amy ő az apukám Jack Hawelock
- Örvendek - mosolygott az apukája
- Nem vagytok éhesek? - kérdezte Mrs. Hawelock
- Dee - szólalt meg Gregg
- Akkor mindjárt csinálok valami ennivalót, addig vezesd körbe Amyt a házban.

Wow, nagyon király házuk van Greggéknek.

Mrs. Hawelock kész lett az ennivalóval és mi lementünk enni.
- Palacsinta, hmm, imádom - néztem rá a tányérra ami tele volt
- Akkor eltaláltam - mondta Mrs. Hawelock
- El bizony anyukám - kezdte el enni a palacsintát Gregg.
Mikor befejeztük az evést, eszembe jutott hogy nem is tudom hogy megyek haza.
- Szerintem én megyek, Gregg haza tudnál vinni ?
- Máris ?
- Igen
- Gyere akkor hazaviszlek - mosolygott
Elköszöntem a szüleitől és elindultunk.

- Remélem jössz máskor is, most már tudod az utat - mondta mikor leállította a motort a Downey rezidencia előtt
- Jól van, köszönöm a fuvart...nagyon jól éreztem magam - öleltem meg
- Én is jól éreztem magam - mosolygott
- Na szia - adtam puszit a szájára
- Szia - végig simította az arcomat és megcsókolt, utána felvette a sisakot és elment..

11.rész

Úgy érzem hatásos Robert ajándéka, már vagy két hete nem voltak rémálmaim. Eszembe jutott hogy Susan még múltkor [ mikor Gregget bemutattam neki] mondta hogy eljöhetne valamikor Gregg, szóval felhívtam.
- Halló ? - szólt bele a telefonba
- Szia Gregg, csak azt akartam kérdezni hogy nincs-e kedved átjönni ?
- Sziaa, okéé - nevetett - mikor menjek ?
- Három?
- Rendben, akkor majd találkozunk
- Oké, Szia.
- Szia.
Ez az,ez az, ez az..ugráltam.
- Susaaan - szaladtam le a lépcsőn
- Igen? - lépett elém
- Tudod mondtad a múltkor, hogy eljöhet Gregg, és felhívtam hogy nincs-e kedve eljönni ma három órakor és azt mondta hogy eljön - hadartam
- Rendben - mosolygott - Robertnek mondtad már?
- Nem még nem...- szomorodtam el  - szerinted megengedi ?
- Persze hogy megengedi - nevetett Susan
- Hol van ?
- Szerintem kint van az udvaron.
Kimentem a hátsó udvarra és ott volt Robert a medencénél, a napágyban feküdt és újságot olvasott.
- Robert - mentem oda hozzá
- Helló - nézett rám
- Öhhm, múltkor mikor Susannek bemutattam Gregget, Sue mondta hogy bármikor eljöhet Gregg.. és ma felhívtam hogy jöjjön el háromkor.
- Oké 
- Ez az - vigyorogtam
                                                        ***

Aren't you somethin' to admire, cause your shine is somethin' like a mirror  hallottam meg a csengőhangom.
- Szia
- Szia Amy, most indulok, nem soká ott leszek.
- Rendben, várlak
- Na sziaa
- Szia.
Gyorsan felrohantam a szobámba és felkaptam valami jó ruhát, aztán kimentem a bejárati ajtóhoz és leültem a lépcsőre...amíg vártam Gregget  videókat néztem a telefonomon, meg raktam fel instagramra pár képet.

Ahogy üldögéltem a lépcsőn egyszer csak egy motor hangjára lettem figyelmes, felnéztem és láttam hogy a motor pont a kapu előtt állt meg...Csak ültem és vártam hogy ki fog belépni a kapun..Gregg volt az.
- Szia - szaladtam felé - nem is mondtad hogy van motorod
- Szia, miért kellett volna ? - nevetett és megölelt
- Gyere menjünk be - fogtam meg a kezét
Mikor beértünk szóltam Susannek..
- Sue, itt van Gregg
- Ohh, sziaa drágám - ölelte meg a fiút
- Gyere körbevezetlek a házban - fordultam Gregg felé
- Oké - mosolygott

Miután megmutattam neki a házat belülről, kimentünk a hátsóudvarra, hogy megmutassam neki a medencét.
- Helló Gregg - jött felénk a nagybátyám
- Helló - fogott kezet Roberttel Gregg
Oda mentünk a medencéhez.
- Ugorj - mosolyogtam
Megfogtam a kezét és beugrottunk a vízbe..
- Mi nem vagyunk normálisak
- Van benne valami - vigyorogtam

Miután meguntuk az úszkálást kifeküdtünk napozni, hogy megszáradjon a ruhánk.

- Bemegyünk ? - kérdeztem
- Menjünk - mosolygott
- Tényleg a szobámat még nem is mutattam..
Felmentünk a szobámba én leültem az ágyra Gregg pedig a kanapéra.
- Nézünk valami filmet ?
- Nézhetünk
- A LOL  jó lesz ?
- Persze jó lesz
Elindítottam a filmet és oda ültem Gregg mellé a kanapéra..

                                                ***

Mikor már majdnem vége lett a filmnek..oda fordultam Gregghez.
- Valami baj van ? - nézett rám meglepődve
- Nincsen semmi, csak tudod..néha nem értem a kapcsolatunkat..néha úgy érzem hogy csak barátok vagyunk néha meg úgy hogy többek vagyunk mint barátok..
- Ohh értem...és mikor érzed jobban magad velem ?
- Barátként is, de szeretlek, és nem tudok csak a barátod lenni.
- Nem is vagy 'csak' a barátom - simította meg az arcomat - én a barátnőmként tekintek rád..remélem nem baj
- Nem baj, mert én is a barátomként tekintek rád - mosolyogtam
- Akkor...- vett mély levegőt - ez azt jelenti hogy járunk ?
- Azt - megöleltem
Egymás szemébe néztünk..
- Szeretlek - mondta komolyan Gregg
- Én is szeretlek
Mikor kimondtam ezt a mondatot, szorosan magához ölelt és megcsókolt.



Már este fél tíz körül lehetett.
- Na nekem most már mennem kéne
- Ne már..- kinéztem az ablakon és akkor láttam hogy szakad az eső - úgy látszik az ég is úgy akarja hogy maradj még - mutattam az ablak felé
- Hmm, hát akkor tényleg maradnom kell, remélem nem baj
- Engem nem zavar - adtam puszit a szájára - csak egy kicsit álmos vagyok
- Én is
- Mindjárt jövök csak elmegyek zuhanyozni meg átöltözni
- Itt is öltözhetsz
- Szeretnéd...
- Szeretném is - mosolygott
- Bolond vagy, na mindjárt jövök..érezd magad otthon
Elmentem zuhanyozni...mikor végeztem felkaptam a pizsimet utána visszamentem a szobába.
- Neked szedjek valami pizsit ?
- Nem kell köszi
- Öhh, az a helyzet hogy vagy lent a kanapén tudsz aludni mert az én kanapém kicsi és kényelmetlen, vagy mellettem.
- Melletted stipi stopi - ugrott rá az ágyamra
Oda másztam mellé és betakaróztam.
Gregg átkarolt és megpuszilt..hihetetlen érzés volt annak a karjaiban elaludni akit a világon a legjobban szeretek.

10.rész

Nagyon jól éreztem magam, Susannel, tényleg igazi csajos napot csináltunk.
Reggel hamar felkeltem hogy biztosan ébren legyek mikor Robert hazajön. Reggeliztünk, utána pedig kimentem az erkélyre, zenét hallgattam és neteztem, kb egy óra múlva egy ismerős kocsit láttam közeledni, leszaladtam a földszintre az ajtóhoz és közben kiabáltam.
- Susaaaaaaaan, itt van Robert!
Kinyitottam az ajtót és vártam hogy Robert kiszálljon a kocsiból..
- Robeeeert - rohantam felé
- Amy, sziaaa - tárta szét a karjait
Megöleltem és ő megpuszilta a fejemet.
- Hiányoztál már, túl nagy volt a csend..
- Te is hiányoztál, drága - nevetett -hát az édeskedves feleségem hol van ?
- Itt van - lépett ki az ajtón Susan, oda jött hozzánk és megölelte,megcsókolta Robertet, mire én megöleltem mind kettőjüket.
- Imádlak titeket
- Mi is téged törpilla - szólalt meg Robert
- Ezt inkább meg sem hallottam - kacsintottam
- Na nem megyünk be ? - kérdezte Susan
- Dee,dee
Bementünk, Robert kipakolta a cuccait.

- Nem rendelünk pizzát? - jött oda Robert - légysziiiii - nézett  bociszemekkel
- Egyet értek a főnökkel
- Jól van - adta meg magát Susan - milyet rendeljek ?
- Sonka,ananász,kukorica- vágtuk rá egyszerre
- Oké - mosolygott
Amíg Sue telefonált, addig beszélgettem Roberttel.
- Azóta nem volt rémálmod ugye ? - nézett rám aggódóan
- Nem, nyugi - mosolyogtam
- Okésoké,ne tudd meg mennyire megijedtem mikor láttam hogy éjszaka jött egy SMS-em és mikor láttam hogy tőled...azt hittem valami történt.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni..csak  úgy éreztem muszáj elmondanom.
- Dehogy haragszom, ne butáskodj, örülök hogy el mondod nekem a 'dolgaidat' -mosolygott
- Nem soká hozzák a pizzát - mondta Susan
- Nagyon szuper - fordultam Sue felé..
Mikor vissza fordultam Robert nem volt ott..mindegy, majd visszajön...és úgy is  lett.
- Ezt neked vettem - nyújtott oda nekem egy Avengers-ös fullcapet.
- Úristen köszönöm, ez nagyon tetszik

- Örülök hogy tetszik- vigyorgott - Sue neked pedig a világ legjobb ajándékát hoztam- előhúzott a zsebéből egy masnit és a fejére rakta - tessék.
- Ohhhw, köszönöm - mosolygott - ...és vissza lehet vinni ?
- Hehe..nem visszaválthatós..
- Nem baj- nevetett Susan, oda ment Roberthez és megölelte.
Imádom látni hogy boldogok együtt és hogy szeretik egymást.

Meghozták a pizzát, Robert egyből kiszaladt érte, megfogta, lefeküdt a kanapéra és elkezdte enni.
- Öhh, nekünk nem akarsz belőle adni? -kérdeztem
- Én kértem hogy rendeljünk
- Nem igaz, én is kértem szóval..- elvettem egy szeletet.
- Én pedig megrendeltem - vett el Susan is egy szeletet
Robert felült a kanapén mi pedig oda ültünk mellé.
- Na mi újság ? mit csináltatok amíg nem voltam itthon?
- Moziztunk,plázáztunk, jól éreztük magunkat - foglalta össze Susan
- Akkor nem unatkoztatok..
- Hát nem - kacsintottam Sue-ra
- Kértek még ? - emelte fel a pizzát Robert
- Ez kérdés?!!

Mikor már majdnem minden elaludtunk, szóltam hogy felmegyek a szobámba.
- Rendben kicsim, jó éjszakát - mosolygott Susan
- Jó éjszakát  törpilla, álmodj szépeket - kacsintott Robert
Felmentem a szobámba, felvettem a pizsamámat és akkor vettem észre hogy az ágyam felett lóg egy 'rémálom űző', biztos Robert vette ezt is. Lefeküdtem az ágyamra és még 1-2 órát beszélgettem Greggel, mindig olyan boldog leszek mikor vele beszélek, nagyon szeretem ezt a fiút, talán még soha nem volt olyan hogy ilyen hamar megszerettem valakit, és hogy ennyire. Mikor elköszöntem Greggtől, el is aludtam és jegyet váltottam az álmok világába...