Sorry!

Sziasztok! Biztosan észre vettétek, hogy nincsen új rész ennek egy igen egyszerű oka van : elkezdődött az iskola és én pedig kollégista lettem. Most nehogy azt higgyétek, hogy akkor egész évben nem lesz új rész mert ez nem igaz, jövő héttől viszem magammal a laptopomat és amint időm engedi hozom nektek az új részeket. :) Csupán annyit kérek, hogy ha tényleg szeretitek a blogomat legyetek egy kicsit türelmesek velem szemben.:)

Robert & Amy forever! 

ll.évad 10.rész

Sziasztok! Sajnálom, hogy ennyire megvárattalak benneteket de nyaraltam és oda nem vittem magammal a laptopomat, hogy írhassam a történetet. De most már itt vagyok és meg is hoztam nektek a 2.évad 10.részét, remélem tetszeni fog. Jó olvasást. XOXO

                                               * Amy szemszöge *

- Mára ennyi a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett komolyan
- Nem mondod ? - ezt már tényleg nem tudtam elhinni, hogy még ezek után is lesz újabb
- De-de, csak azt holnapra terveztem mert a mai napba már nem fért bel, ugyan is, ha vége ennek a kisfilmnek kezdődik a bulid.
- Buli ? Hol ?
- Jól hallottad az. Itt a stúdióban, ennél alkalmasabb hely nem is kell. De persze nem ilyen házibuli jellegű lesz. - fújta ki megnyugodva a levegőt, mintha ő is most szembesült volna ezzel.

Mikor vége lett a kisfilmnek, felálltam a székemről de ekkor Robert egyből mögém ugrott és bekötötte a szememet.
- Mit csinálsz?! - rángatóztam
- Nyugi - ölet át - ez a meglepetés része - nevetett majd nyomott egy puszit az arcomra
- De ez így nem lesz jó..nem is tudom merre megyek - nyöszörögtem tovább
- Na, ne szarakodjunk  - nevetett majd felkapott és karjaiban tartva vitt tovább - Megérkeztünk hercegnő, most leteszlek.
Levette a szememről a kendőt, majd mindenki elkezdte énekelni a "Happy Birthday" dalt és Jon egy hatalmas tortát tolt elém egy olyan asztal szerű kis kocsin.
- Kívánj egyet - fogta meg a kezemet Robert

- Mit is kívánhatnék ? Már annyi mindent kaptam amiről az ember csak álmodhat, imádlak titeket - néztem rá mindenkire. Behunytam a szememet  és megfogalmazódott bennem egy gondolat, "Ne forduljanak rosszra a dolgok,, majd kinyitottam a szememet és elfújtam az összes gyertyát.
- Te vágd fel - fordultam egyből oda Roberthez - kérlek
- Hát, jó - kapta fel a kést a torta mellől
Az első szeletet én kaptam aztán sorba mindenki.
- Na és most kezdődjön a buli - kiáltott Robert és elindult a zene a fények lekapcsolódtak és már csak egy színesen világító discogömb fényei által látott valamit az ember.

Mikor már egy kicsit, elfáradtam a táncolásban, leültem a kanapára, hogy kifújjam magamat.
Majd a semmiből hirtelen Nash került elő és lehuppant mellém.
- Miért nem táncolsz ? - húzta fel a szemöldökét
- Eddig szerinted mit csináltam ?! - mosolyodtam el
- Nem is baj, úgy is el akartam neked mondani valamit - mondta csendesen és közelebb húzódott
- Elnézést de, elrabolom a hölgyet - húzott fel a kanapéról Cameron
- Most mi van ? - néztem rá értetlenül - Éppen el akart mondani valamit szegény.
- Majd elmondja később, most táncolsz velem
- De gonosz vagy - nevettem, majd hagytam , hogy vezessen
- Amúgy, van egy tippem arról , hogy mit akart mondani - húzott közelebb magához, ugyanis a hangos zenétől nem igazán hallottam volna meg mit mond.  S

zétnéztem, a tekintetem egyből megakadt Roberten, aki szúrósan figyelt engem és Cameront.

- Mi az ? - néztem Robertre igaz nem hallotta amit mondtam de abból ahogy a kezemet tartottam egyből rájöhetett.
- Szóltál drága kincsem ? - sietett oda hozzám
- Mindjárt jövök Cameron
A nagybátyám éppen válaszolt volna valamit a srácnak ezért gyorsan befogtam a száját, hogy még véletlenül se mondjon semmit. Majd a kezénél fogva húztam magam után.
- Kérlek ne csináld már ezt - néztem komoly tekintettel szemeibe
- Mire gondolsz ? Nem is csinálok semmit, vagy most mi van ? Nem értelek.  -  húzta fel a szemöldökét
- Hé-hé - lépett oda hozzánk és ölelt át minket Jon  - Mi a gond ?
- Semmi, csak beszélgettünk - mosolyogtam rá
- Akkor Robert miért nyavalyog ? A  terem másik végében voltam de oda hallottam -  kacagott fel
- Mekkora szemétláda vagy te - nevetett úgy , hogy még talán levegőt sem volt ideje venni, majd beleütött egy nagyot Jon karjába
- Gyere, hagyjuk szegény lányt - puszilta meg a homlokomat Jon és elrángatta Robertet
Visszamentem volna Cameronhoz de már egy másik lánnyal beszélgetett ezért elindultam megkeresni Nasht. A kanapénál nem volt,a teremben bent sem találtam sehol. Kimentem az udvarra:
- Végre - sóhajtottam mikor megláttam
- Tán kerestél ? - fordult szembe velem

- Igen, mit szerettél volna elmondani ?
- Már nem tudom - mondta nem túl meggyőzően
- Jó lenne pedig
- Mindegy - fordult sarkon és indult befelé - Majd, egyszer talán elmondom, ha képes leszel végighallgatni
- De, most már itt vagyok és hallgatlak - ragadtam meg a karját
-  Igen-igen..de most már nem akarom elmondani és ha megbocsájtasz - nézett rá a kezemre - menni szeretnék.
- Menj csak - rántottam el mérgesen a kezemet
Nem tudom mi lett volna olyan fontos, de most már talán soha nem tudom meg.
Csak ültem és a bentről kiszűrődő zenét hallgattam. Egyszer csak megszólalt a telefonom:
- Ne szórakozz, merre vagy ? - kérdezte rémülten Robert
- Itt vagyok kint ne aggódj - próbáltam nyugtatni
- Ja, akkor kimegyek - nevetett - Mindenhol kerestelek - ült le mellém mikor kiért - tényleg mindenhol - mondta kihangsúlyozva - Oh, na, hogy tetszik a buli ? - ölelt át
- Tetszik, nagyon
- Olyan két óra múlva viszont vége, ha nem haragszol mert indulnunk kell, hosszú út vár ránk.
- Hova megyünk ?
- Elviszlek Susanhez mert fel akar köszönteni, a többit pedig majd utána elmondom - nyomott egy puszit a homlokomra és felállt mellőlem



* 2 óra múlva *


- Köszönök szépen mindent, imádlak titeket - kiabáltam ki a kocsiból a többieknek mikor beszálltam - Majd ébressz fel ha oda értünk, nagyon elfáradtam szóval most alszom egy kicsit. - dőltem rá Robert vállára, vezetett, de nem zavarta
- Rendben kincsem, pihenj csak.

****

- Megérkeztünk, ébredj - rázta meg a vállamat Robert
Gyorsan kipattantam a kocsiból.
- Te nem jössz ? - néztem hátra nagybátyámra aki még mindig bekötve ült az autóban.
- Nem igazán szeretnék - sóhajtott - Kell még egy kis idő - hajtotta le szomorúan a fejét
- Megértem, de akkor addig te mit csinálsz ?
- Ne aggódj, hívsz és itt leszek, na menj - mosolygott
Elindultam a ház felé amelyről oly sok kedves emléket őriztem, ez az otthonom, de már mégis más nem az a meghittség veszi körbe, hanem a hiány, valami elveszett.  Beléptem az ajtón, halkan becsuktam magam mögött.
- Itthon vagyok - mondtam hangosan, ez volt az első gondoltam ami akkor eszembe jutott
- Te vagy az drága kis csillagom ? - rohant oda hozzám Susan - Hogy kerülsz ide ? - potyogtak a könnyei
- Robert azt mondta, hogy te is fel akarsz köszönteni
- Igen így is van, de ő ezt honnan tudta ?
- Hogy érted ? Nem írtál neki üzenetet vagy valami ?
- Nem, de minden este azért imádkoztam , hogy legalább a születésnapodon láthassalak.
- Itt vagyok - mosolyogtam és átöleltem
- Köszönöm - szorított magához ahogyan csak tudott
- Na és ő, hogy van ? - mutattam a hasára
- Sehogy sincsen
- Micsoda ? - kerekedett ki a szemem
- Nem vagyok terhes,  nem is lehetek, nem voltam senkivel.
- De, beismerted azt akkor mire mondtad ?
- Volt egy férfi, aki nagyon érdeklődött irántam, meghívott vacsorázni, virágot is adott minden, én nem akartam tőle semmit ezért mikor már úgy vettem észre, hogy próbál nagyon közel kerülni otthagytam. De ez a dolog annyira bántott engem, bűnösnek éreztem magam és úgy éreztem, hogy hűtlen és rossz feleség vagyok.
- De hát akkor nem is csináltál semmit, ezt Robertnek tudnia kell - húztam elő a zsebemből a mobilomat
- Ne, kincsem - fogta meg a kezemet - nem hinné el, kár is próbálkozni.
- Muszáj elhinnie, az igazságot nem lehet titkolni tovább és helyette tűrni a hazugság okozta károkat. Nem szenvedhetsz tovább nélküle, szeretitek egymást és szükségetek van egymásra és nekem is szükségem van az anyukámra.
 Csak folytak a könnyeink, öleltük egymást és próbáltuk elhitetni egymással, hogy lesz még úgy ahogy régen volt.

Sziasztok! Ezt is megéltem díjat kaptam!

Köszönöm a díjat az Egy riporter titkos naplója írójának ! Köszönöm Noémi :))

Szabályok : 
- Rakd ki, kitől van!
- Írj magadról 10 dolgot!
- Válaszolj 10 kérdésre!
- Küldd el 10 embernek!
- Iratkozz fel a küldő blogjára!


10 dolog rólam :
1. Agusztus elsején szóval már egy éve kezdtem el a történtet
2. Robert Downey Jr a legnagyobb példaképem a világon. Imádom!♥
3. 15 éves vagyok
4. Művészeti iskolába fogok tanulni
5. Az általános iskolában a médiaszakkörösök alapembere (vezetője) voltam.
6. Egyszer sok időre abbahagytam az írást, ez amiatt volt, mert sajnálatos módon az osztályfőnököm tüdőrákban elhunyt. Ő volt az aki mindig támogatott és bármiben segített,nagy példaképem még mindig. ( Ő tartotta a médiaszakkört is )
7. Szeptemberben lesz 2 éve, hogy együtt vagyunk a barátommal. :)))) ♥!
8. Óvodás korom óta focizok.
9. Hihetetlen nagy Michael Jackason rajongó voltam\vagyok.
10. Szeretem a kedves,vicces,megértő embereket. 

10 kérdés :

1. A designben szokott segíteni valaki ?
- Először én magam csináltam, de aztán úgy döntöttem, hogy egy profira bízom :D

2. Mit szeretsz legjobban a blogolásban ?
- A saját kis világomban lehetek,megfogalmazhatom az álmaimat is.

3. Miért kezdtél el blogot vezetni ?
- Mert mindig is tetszett a blogolás és én is meg akartam osztani a többiekkel a történtet amit írok. :)

4.  Milyen kritikákat, véleményeket kapsz az olvasóidtól ?
- Igazából, nem nagyon szoktak kommentelni ezért nem is tudom, hogy tetszik-e nekik a történet vagy sem.

5.  Ha nem blogot írnál mit csinálnál szabadidődben ?
- Huhh, hát így sem igazán van szabadidőm, de szerintem azt amit nagyon szeretek csinálni : videókat szerkesztenék

6. Szeretnél majd a blogodnak nagyobb jövőt ?
- Persze, szerintem minden blogger:) Az lenne még jó, ha Robert elolvasná (persze angolra lefordítva), egy külföldi rajongó aki BIZTOS, hogy ismeri személyesen  Robertet elolvasta a blogomat és nagyon tetszett neki. Szóval nekem már ez is nagy dolog volt.

7. Motiváltak az írok az írásban ?
- Természetesen :) ű

8. Mire vagy a legbüszkébb a blogodban ?
- Hogy amikor elkezdtem nem igen voltak olyan blogok amikben Robert szerepel. Nem írok bele 18+-os jeleneteket.( lehet ezért is nincs annyi olvasóm )
Hogy rajongó létemre nem olyat írok, hogy találkoztunk,egymásba szerettünk,összevesztünk,kiderült,hogy terhes vagyok,kibékültünk és happy minden.

9. Szoktál könyvtárba járni ?
- Nem, írni jobban szeretek mint olvasni. Ha olvasok akkor: életrajzokat és versesköteteket. Ezek kötnek le. :)

10. Ha egy szóval jellemeznéd a blogodat mi lenne az, és miért ? 
- Családcentrikus. Az egész történetem a családról szól. :)

10 kérdés :
- Egyből rá merted szánni magad arra, hogy  blogot csinálj vagy kellett egy kis biztatás ?
- Mi a legfontosabb szabály amit szerinted minden bloggernek ismernie kéne ?
- Mi segít az írásban ? (Zene? Videóklippek? ..stb)
- Saját blogoddal kritikusabb vagy mint máséval ?  Vagy a máséban hamarabb észreveszed a hibát ?
- Kell egy blogba 18+-os jelent ?
- Melyik volt az a blog aminek nem bírtad abbahagyni az olvasását ?
- Van olyan, hogy magadat képzeled bele a történetedbe és azt írod le ami a nagy álmod ?
- Melyik korosztály az akik a legjobb blogokat írják ?
- Milyen egy igazán jó történet, mi kell, hogy történjen benne ?


10 ember, akinek elküldöm és, akinek a díjat adom :

- Szórádi Veronika 
- Miszler Edina
- Szerencsés Marietta
- Püski Zsófia
- Hope Wilson 
- Hummel Noémi  ( tudom, hogy nekem meg te küldted de akkor is :DD )

Sajnálom többet nem tudok :S

ll.évad 9.rész

                                                                          * Amy szemszöge *

A forgatási napok csak teltek,múltak. Egyre jobban élveztem minden percét annak, hogy színészkedem és a stábtagok és mindenki akivel együtt dolgozom a szívemhez nőttek, egy család lettünk. Éjszaka volt az ágyamon  feküdtem, zenét hallgattam. Arra eszméltem fel, hogy éjfélt üt az óra, Robert rohan befelé a szobámba és ráugrik az ágyamra.

- Boldog születésnapot - ordította, közbe szorosan magához ölelt
- Basszus én el is felejtettem - kacagtam fel
- Én viszont nem - nézett rám örömtől csillogó szemekkel - A mai nap csak is a tiéd és garantálom olyan felejthetetlen élményben lesz részed, hogy még a gyerekeidnek is mesélni fogsz róla.
- El sem tudom képzelni mit terveztél - néztem kissé rémülten
- Nem is kell elképzelni, majd úgy is meglátod. Nem bírok tovább várni, maradj itt mindjárt jövök. - pattant fel mellőlem izgatottan - Csukd be a szemed - kiáltott be a szobámba
Tenyereimet a szemeimre szorítottam és úgy vártam, hogy mi következik.
- Boldog születésnapot - húzta el a kezemet és felém nyújtott egy szalagokkal átkötött díszes dobozt - Bonts ki - leült mellém  és átkarolt
Mikor sikerült szépen kicsomagolnom a dobozkát akkor pillantottam csak meg mit is rejt. "Emlékül, hogy emlékezz,, olvastam a felíratott a könyv borítóján, bele lapoztam az első üres oldalon ez állt :

"Összegyűjtöttem neked mindent egy helyre, hogy ha bármikor szeretnél visszaemlékezni a boldog pillanatokra könnyedén megtehesd. Sok szeretettel születésnapod alkalmából. - Robert - "
Annyi csodálatos kép  volt benne ami nekem sokat jelent. Kisbaba kori képek, családi fotók, szüleimről régi képek és olyanok amiken együtt vagyunk.

- Honnan szerezted meg ezeket a fotókat ? - kérdeztem könnyeimmel küzdve
- Még nem is olyan rég visszamentem a házatokba és ott találtam. Azóta rendezgettem, bővítettem ezt az albumot, hogy ha eljön a nagy nap akkor oda tudjam adni.
- Köszönöm, ez minden ajándéknál többet ér nekem - öleltem meg
- Most már próbálj meg aludni - állt fel mellőlem - Oh, tényleg - állt meg az ajtóban - majd nézd meg az utolsó oldalakat - mosolyodott el  majd becsukta maga mögött az ajtót.
Kíváncsi voltam mi lehet az utolsó oldalakon, átlapoztam az albumot és megtaláltam miről beszélt

Robert.

"Ezek a képek az én féltve őrzött kincseim, rád bízom őket,mostantól a tiéd mind. Vigyázz rájuk, ahogy én tettem. Szeretlek. -Robert-,,
Nem hittem a szememnek, az összes közös képünk ott volt. Olyanok is voltak persze amiről én nem is tudtam mert nagyon régiek voltak. 

                                                                 * Reggel *

- Ébresztő - rántotta le rólam a takarót Robert - irány öltözni - húzott ki az ágyból
- De most miért ? Meg egyáltalán most mi van ? - próbáltam felfogni a dolgokat
-  Azért mert azt mondtam. Hogy mi van? Péntek. - nevetett

Kimentem a fürdőszobába megmosakodtam, hogy végre felkeljek aztán pedig gyorsan felöltöztem ahogy Robert parancsolta.
- Kész vagy ? - kopogott a szobám ajtaján
- Igen..most már, de elmondanád hova megyünk ? - mentem ki hozzá
- Elmegyünk reggelizni, nem egyértelmű ? - nézett rám csodálkozva
- Nem, egyáltalán nem az - mosolyogtam rá


Olyan szülinapi reggelit kaptam, hogy ezután egy hétig nem kell ennem.
- Mit fogunk csinálni otthon ? Nem nézünk majd meg egy filmet ? - érdeklődtem
- Hékás, még nincs ám vége a napnak, jobb is ha indulunk a következő helyszínre.

Most már úgy voltam vele, hogy semmin nem lepődök meg.
Beszálltunk a kocsiba, egy idő után kezdett ismerős lenni a terep.
- Miért megyünk a stúdióba ? Ma nem is kell bemennünk.
- De utána nekem szólt Jon, hogy mégis jöjjünk mert átrakták mára a jelenetünket.
Mikor leparkolt a stúdió előtt még nem is sejtettem mire készül. Beléptem az ajtón és egy hatalmas "Boldog születésnapot" kiáltás fogadott. Ott volt mindenki, az egész  stáb.
Én csak megszeppenve néztem rájuk és nem is tudtam mit mondjak,mit csináljak. Annyira boldog voltam.
- Gyere - ragadta meg a karomat Nash
Bevezetett egy mozi teremhez hasonló szobába, itt szokták megnézni ,leellenőrizni az elkészült részeket. Mindenki bejött és leültek. Robert az egyik oldalamon Nash,Matt,Cameron pedig a másikon foglaltak helyet. Egyszer csak lekapcsolódtak a lámpák és elindult egy videó.
Egy halk zenével kezdődött, majd egyszer csak megjelent a nevem a kivetítőn.  Majd meghallottam Robert hangját.

"Ő a legszebb ajándék amit az élettől valaha kaptam, az én kislányom akit az Isten elfelejtett nekem adni, de végül - nem a legjobb módon - mégis megtette. Nagyon szeretem. Ó, és fiúk figyelek ám.,, 

"Őt nem lehet, nem szeretni, csak kezdj el vele beszélgetni és rájössz, hogy miért.,,

"Bárkit képes felvidítani már csak a jelenlétével, hihetetlen mekkora energia sugárzik belőle. Mindig pörög és mindig vidám nem láttuk még soha szomorúnak.,, 

"Ő a legjobb,ilyen egyszerű. Mindenki szereti,,

"Mikor elkezdtem vele dolgozni megértettem miről beszélt ez az őrült.,,  - Jon -

"Boldog születésnapot,, -Robert- 

Nagyon jó érzés volt ezeket hallani és tudni, hogy ezt gondolják rólam. Nem számítottam erre csodálatos ajándék volt.
- Ezt is te szervezted ? - hajoltam oda Roberthez
- Igen
- Nem tudom ezt a sok kedvességet mivel fogom én neked visszaadni - pusziltam meg
- Csak legyél olyan mint eddig - ölelt meg
- Mára ennyi volt a meglepetésekből ? - nevettem
- Ami azt illeti lenne még egy dolog - nézett rám komolyan

II.évad 8.rész

                                                                     * Robert szemszöge * 

Bementem a szobájába, ő még aludt de halkan szóltam neki.
- Amy - pusziltam meg az arcát
Lassan, fáradtan nyitotta ki a szemeit.
- Jó reggelt kincsem, hoztam neked reggelit - nyújtottam át neki a tálcát ami tele volt ennivalóval
- Hűha, mivel érdemeltem ezt ki ?
- Már csak te vagy nekem, nagyon oda kell figyelnem rád, na meg mondhatjuk úgy, hogy megmentetted az életemet - mutattam a bekötözött karomra
- Moft már érftem - mondta teli szájjal
- Na jól van, egyél csak én addig átolvasom még a szövegemet,zuhanyzok és felöltözök.
Kimentem az előszobába úgy emlékeztem ott hagytam a szövegemet. Volt egy nagy ablak az előszobában, ahonnan nagyon jól le lehetett látni a városra, ott álltam, gyakoroltam a szövegemet és közben csodáltam az ablakon túli világot.  Mikor már úgy éreztem, hogy nagyon  profi vagyok akkor

ledobtam a köteg papírt a kanapéra és elindultam a fürdőszoba felé. Levettem a pólómat és belepillantottam a tükörbe a karomon lévő "Suziea,, feliratú tetkót néztem.
- Ez már örökre megmarad - sóhajtottam
Levettem ami még rajtam volt, beálltam a zuhany  alá és megnyitottam a vizet.





Mikor végeztem már a hajamat nem volt kedvem beállítani meg nem is tudom, mit akarnak csinálni vele , milyen legyen. A derekamra csavartam egy törölközőt, így mentem be a szobámba, hogy keressek valami ruhát. Tudni lehet rólam, hogy én csak kétféleképpen öltözködöm, elegánsan mikor a vörös szőnyegen vagyok és a másik, úgy mint egy hajléktalan. Mivel ma sem leszek vörös szőnyegen ezért maradtam a másik lehetőségnél. Pont az ingemet gomboltam amikor :
 - Ugye nem gondolod komolyan, hogy ebben a göncben fogsz jönni ? - állt meg előttem Amy
- Először is, nem gondoltam hanem meg is tettem másodszor pedig, igen komolyan.

"Áhh, igaz, tényleg nem vészes"

Először csak rezzenéstelen arccal nézett rám, de aztán hatalmas mosolyra húzta a száját.
- Pont ilyen válaszra számítottam...ülj le a kanapéra ,átkötöm - fogta meg gyengéden a karomat
Leültem, feltűrtem az ingem ujját amennyire csak tudtam, hogy jobban hozzáférjen a kötéshez.
- Remélem nem lesz nagyon csúnya - sziszegtem miközben a kötést csavarta le a kezemről
- Majd mindjárt meglátjuk
Oda sem mertem nézni mikor az egészet leszedte.
- Annyira nem is vészes - szólalt meg Amy, bár nem valami magabiztosan mondta
- Áhh, igaz, tényleg nem vészes  - válaszoltam szarkasztikusan
- Hé, úgy mondod mintha az én hibám lenne
- Ne haragudj, nem úgy gondoltam - támasztottam meg homlokomat a vállán
- Semmi gond - puszilt bele a hajamba utána pedig összeborzolta
Miután Amy bekötözte a karomat ettem még pár falatot és indultunk is a stúdióba.

- Robert - torpant meg Amy az épület előtt - mi van ha elszúrom az egészet és rájönnek , hogy nem is kellek ide ?
- Mi okod van ezt gondolni ?
- Szerinted színészkedtem már valaha ?
- Igen, amikor velem gyakoroltál meg még régen amikor eljátszottunk egy szerepet.
- De, kamerák előtt nem.
- Ha elhiszed, hogy nem tudod akkor nem fogod tudni. Akkor győzhetsz, ha elhiszed , hogy képes vagy rá, te is jól tudod. Hasítani fogsz higgy nekem.

Szó nélkül bólintott, vett egy nagy levegőt és belépett a stúdióba.

- Végre, hogy itt vagytok - vettek minket észre egy kis idő után - Irány a sminkes.
Nem volt túl nehéz megtalálni a smink szobát, ugyanis nagy betűkkel ki volt írva az ajtóra.
- Csüccs le drágáim és kezdhetünk is

Nem volt sok idő, furcsálltam is mert nem ehhez vagyok hozzászokva.
- Készen is lennénk, mindjárt jönnek is a kollégák, hogy a hajatokat is rendbe rakják.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi minden van - nézett rám Amy
- Akkor most már ezt is megtudtad - mosolyodtam el
Miután már a hajunkkal is végeztek, már csak a ruhatár volt hátra és kezdődhetett is a munka.
- Na, látom már munkára készek vagytok - kiáltott oda nekünk Jon

- Úgy tűnik - karoltam át Amy vállát aki félve nézett rám
- Akkor a te jeleneteddel kezdünk Robert
- Én addig megkeresem a srácokat , ügyes legyél - puszilt meg Amy

                                                            * Amy szemszöge * 

Hátra mentem a játékterembe, hátha ott találom a fiúkat. Csodálkozva láttam meg , hogy csak Nash van bent egyedül.
- Szia - kapta felém egyből a tekintetét
- Hogy-hogy egyedül vagy ? - ültem le mellé
- A többiek fent maradtam mert a mai részben még nem szerepelnek
- Vagy úgy !
- Mi történt tegnap, hogy annyira rohannod kellett , ugye nincs semmi baj ?
Nem akartam elmondani, hogy azért kellett rohannom mert a nagybátyám bekattant.
- Semmi komoly, csak segítenem kellett Robertnek, ennyi
- Na akkor jó - mosolygott
- Hé, netsztár , visszakövetnél twitteren ? - löktem meg a vállammal
- Jujj - kapta egyből elő Iphoneját - na figyelj - tartotta elém a készüléket amin éppen az én twitter oldalam volt behozva - követés , kész is.
- Végre, köszi 
- Ugyan - legyintett
- Ilyenkor amúgy Matt és Cameron mivel foglalják el magukat ?
- Általában ? Rendelnek egy csomó kaját, videókat csinálnak, egymást szivatják.
- Tudnak élni - nevettem
- Csak őrültek ez az igazság
- Na és veled mi van ?
- Hogy érted ? - nézett kérdőn rám
- Te nem vagy őrült ?
- Mivel ilyen barátaim vannak, azt hiszem az vagyok egy kicsit.
- Amy gyere - nyitott be Robert - te következel kincsem
- Szoríts nekem - néztem Nashra
Ő csak kacsintott és középső ujját összekulcsolta mutató ujjával.
Oda rohantam Roberthez szorosan magamhoz öleltem.
- Ez a te nagy pillanatod - mondta boldogan
Az álmom megvalósíthatóvá vált és ezt nem szabad elbaltáznom.

                                                              * Robert szemszöge * 

Csak álltam és figyeltem, ahogy Amy éppen megaláz a szakmámban. Sokkal jobb volt mint amilyen én valaha voltam, legalábbis így éreztem. Hihetetlen volt csak úgy ragyogott  és éreztem, hamarosan már nem csak azért tudják majd a nevét mert az unokahúgom. Nem is tudom pontosan mit éreztem akkor,

boldogságot ? Inkább a büszkeség a megfelelő szó erre. Ahogy figyeltem, végigfutott minden az agyamon egészen onnan, hogy beléptem a házukba és ő egyből a nyakamba ugrott.