3.rész

Ránéztem a telefonomra "Robert" ..biztosan végzett már az interjúval.
- A várossal ismerkedsz mi ? - szólt bele egyből a telefonba mikor felvettem
- Mi? Miről beszélsz ? - néztem gyorsan körbe és megláttam a hátam mögött a drága nagybátyámat.
- Hát te hogy...? máris végeztél..?
- Igen.
Ránéztem Greggre és láttam rajta hogy teljesen ledöbbent azon hogy Robert Downey Jr áll vele szemben.
-Tényleg,  el is felejtettem mondani hogy a Vasember a nagybátyám...Robert ő Gregg Hawelock , Gregg ő Robert Downey Jr.

-Örvendek-szólt halálkomolyan Robert

 - El sem tudja képzelni hogy én mennyire- vigyorgott Gregg

- Mehetünk? -fordult felém R.
- Öhmm, persze...Gregg köszönöm a hambit és a shaket nagyon kedves vagy, remélem találkozunk még.
- Ne köszönd-mosolygott rám Gregg- én is nagyon remélem.
Elindultunk Roberttel a pláza előtt parkoló piros sportkocsi felé.
-Susan mikor jön haza?-kérdeztem miközben a rádiót programoztam
- Azt mondta hogy olyan es....ÁÁÁLLJ NE VIDD TOVÁBB EZ A KEDVENC ZENÉM
Hangosítottam a rádión és a somebody that i used to know ment.
- Most komolyan ? ez a kedvenc zenéd ?-nevettem
- Pssszt!
Szerencsém  hogy Robertnek jó hangja van mert másképp nem tudtam volna elviselni hogy énekli mellettem hogy : No, you didn't have to stoop so low have your friends collect your records. Mikor vége lett a zenének egyből folytattam a kapcsolgatást  de most nem Robert kiabálása miatt álltam meg hanem azért mert ismerős dallamot hallottam és igen az volt amire gondoltam a Billie Jean imádom azt a zenét és Michael Jacksont is.
Mikor haza értünk Robert leült a kanapéra és nézte a TV-t én meg felvittem a szobámba a cuccokat amit vettem. Megfogtam az I'm Iron Man-es pulcsit és lementem a nagybátyámhoz.
-Robert
- Igen?
- Ezt neked vettem- mondtam és felemeltem a pulcsit hogy lássa mi van ráírva
- Aztaaaa, köszönöm Amy nagyon aranyos vagy-megölelt , megfogta a pulcsit és felpróbálta.
- Nagyoon jól áll-mosolyogtam-na és milyen volt az interjú?
- Szokásos, kérdeztek válaszoltam-nevetett
- Húú, komolyan?! nem is gondoltam volna.....ez mi amit nézel ?
- Nem tudom, valami sorozat-vigyorgott
- Na én felmegyek a szobámba
- Okés-mosolygott Robert
Megpusziltam és felmentem a szobámba, a laptopom még mindig ott volt az ágyon...és még mindig a twitter volt behozva, de már nem tudott bántani az az üzenet, mindenki higgyen amit akar én tudom hogy megváltozott Robert és büszke vagyok rá. Nézelődtem egy kicsit a neten aztán gondoltam megkeresem Gregget facebookon, meg is találtam..bejelöltem és 5 perc sem kellett neki egyből visszajelölt és kaptam is tőle egy üzenetet: " Szia:) nagyon örülök hogy találkoztunk ma és hogy megismerhettelek téged és a nagybátyádat. Ha van kedved valamikor elmehetnénk moziba vagy valahova..:) mit szólsz hozzá?" válaszoltam neki és elkezdtünk beszélgetni, nagyon kedves ,vicces és ráadásul helyes is. Elég sokáig beszélgettem Greggel, és már gondoltam megnézem mi van a nagybátyámmal.
Lementem és Robert még mindig azt az idióta sorozatot nézte...
- Még mindig ez megy ? - kérdeztem
- Igen, szerencsére, legalább nem unatkozok-nevetett- ohh tényleg, hívott Susan hogy ma már nem tud hazajönni.
-Ohh értem..
- Nem vagy éhes ?
- De-mosolyogtam- maradt még a carbonaraból ?
- Szerintem maradt még, meg rendelhetünk pizzát is.

- Ohh ez jól hangzik.
Én előszedtem a carbonarat amíg Robert megrendelte a pizzát, utána pedig kerestem valami jó filmet.
- Robert, a Karib tenger kalózait szereted ?
- Ohh, hát persze-mosolygott- még jó hogy mondod, majdnem elfelejtettem mondani hogy találkoztam Johnnyval mikor mentem az interjúra és meghívtam holnap ebédre.
- Johnny Depp ??? most komolyan ? imádom azt a pasit, Robert én elfogok ájulni ha élőben látom
- Akkor szóljak neki hogy ne jöjjön ?
- Neeee, neeee!
- Gondoltam- kacsintott Robert
Közben megérkezett a pizza Mr. Downey kifizette, plussz adott egy autogrammot a pizzás srácnak, mert amint kiderült a kis srác Vasember rajongó...ki gondolta volna...
Elindítottam a filmet Robert meg behozta a pizzát és a carbonarat...ő szokás szerint úgy ette hogy a carbonarat rárakta a pizzára és összehajtotta.[biztos nagyon finom lehet...kínálgatott hogy kóstoljam meg de én  jobban szeretem külön enni]  mindent megettünk...tele is lettünk, a filmnek is vége lett és Robert is elaludt, én is éreztem hogy már csukódik le a szemem és már nem volt erőm felmenni a szobámba...ott aludtunk a kanapén én a pizzás dobozzal a hasamon, Roberten meg kajamaradék...biztos nagyon jól nézhettünk ki. 

2. rész

Mikor visszamentem a szobámba leültem az ágyra és gondoltam még olvasgatok és nézelődök egy kicsit a neten. De mikor megnyitottam a Twittert egy elég érdekes üzenet volt ott..."Jajj de nagyra vagy a drogos nagybátyáddal, mire vagy olyan büszke? arra hogy egy egós köcsög?  bárkiben több színészi képesség van mint benne...szánalmas"
Ledermedtem,csak ültem az ágyon és néztem magam elé,nagyon rosszul esik amikor valaki Robert múltját emlegeti mert tudom hogy mit kellett átélnie. Hallottam a földszintről Susan hangját "Robert,Amy gyertek ebédelni" , egy szót sem tudtam szólni még mindig ott ültem  és csak néztem azt az üzenetet, ki képes ilyet írni? jó, oké ha valamiért nem szereti, de ennyire ?  Valaki kopogott a szobám ajtaján, Robert volt az.
Mikor meghallottam a hangját nem bírtam tovább elkezdtem sírni. Bejött a szobámba és nem tudta elképzelni hogy mi bajom lehet.
- Amy, mi baj ? mi történt ? - leült mellém az ágyra és átölelt.
- Semmi,semmi...
- Akkor te most a semmi miatt sírsz? Hmm, ez elég értelmetlen -  nevetett, de én nem tudtam nevetni, most nem.
- Na mondd hát el mi baj, tudod hogy nekem elmondhatod.
- Hát, csak ez...-oda adtam neki a laptopomat és megmutattam neki az üzenetet.
Végig olvasta..
-  Tudom hogy sokan ezért nem szeretnek,tudom hogy rossz dolgot tettem és nem is vagyok rá büszke..de örülök hogy le tudtam szokni és hogy vissza tudtam magam tornázni a ranglétrára.
- Én nagyon büszke vagyok rád. - megöleltem
- Ohh komolyan? tök jó akkor menjünk is ebédelni.
- Menjünk - nevettem.

Felálltunk az ágyról és lementünk a konyhába.
- Azt hittem már sosem jöttök le- szólt Susan
- Ne haragudj..-mondtuk egyszerre Robertel
Hmmm, a kedvenc kajám volt Carbonara spagetti
- Wiiii Carbonara!!-nézzett tátott szájjal Robert.

- Ohh tényleg, ma megyek egy interjúra, ti nem jöttök velem ?
- Én már megbeszéltem  a nővéremmel hogy meglátogatom, ebéd után indulok-mondta Susan
- Én szívesen megyek -örvendeztem- legalább ismerkedek a nagyvárossal
- Igen, a nagyvárossal..mi ? - fordult felém Robert százas mosollyal az arcán.
- Igen képzeld el, a nagyvárossal.-néztem rá olyan komolyan amilyen még sosem voltam.
Mindenki végzett az ebéddel és Susan elindult a nővéréhez én meg Robertel a városba.
- Meddig fog tartani az interjú ?
- Nem tudom, de majd ha végzek érted megyek, addig mész mozizni ? úgy hallottam adnak valami nagyon szuper filmet valami Vasember 3 vagy mi...
- Nem kösz, láttam már hidd el nem is egyszer, elmegyek szétnézek a plázában.
- Rendben, majd hívlak.
- Oké, ügyes legyél-kacsintottam

- Nem kell nagy erőfeszítés ahhoz-nevetett Robert- na szia.

- Szia.
 Elindult a kocsival én meg bementem a plázába, nézelődtem gondoltam veszek valami jó ruhát, meg valamit Susannek és Robertnek is kéne venni .Bementem a New Yorkerbe és egyből megláttam egy pólót ezzel a felirattal: " He's my Tony Stark"  uhh ezt meg kell vennem, remélem Susan örülni fog neki. Nézelődtem és magamnak is találtam egy-két cuccot. Átmentem a H&M-be mert Robertnek még mindig semmit nem találtam, azt hittem már itt sem találok semmit mikor rábukkantam egy olyan pulcsira aminek az elején az volt hogy "I'm Iron Man.." a hátulján pedig hogy " and you're not!"  ez tökéletes lesz neki.Egy kicsit megéheztem az ide-oda rohangálásban szóval gondoltam beülök a McDonald's-ba és eszek egy hambit. Mikor már végre kész lett a kajám megfogtam a tálcám és indultam volna az asztalomhoz de ekkor hirtelen annyit vettem észre hogy valaki nekem jön és kiüti a kezemből a tálcát.
-Úristen, ne haragudj ,véletlen volt- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Nyugi, nem történt semmi csak...elég éhes voltam-nevettem és ekkor néztem rá először  a srácra. A nagy barna szemei csillogtak ahogy nézett rám és a mosolya és az a haj...na várjunk mit is beszélek hiszen nem is ismerem...
- Meghívlak egy hambira és egy shake-re.-mosolygott rám az idegen
- Köszi-mosolyogtam én is
Leültem az egyik üres asztalhoz és vártam hogy a "barna hajú srác" [ mivel még  a nevét nem tudom, maradjunk ebben] hozza a beígért kajámat. Nem is kellett sokat várnom megérkezett két tálcával a kezében.
-Remélem szereted az epres shake-t .
- Öhhmm, hát nem szeretem...imádom.
- Szuper-nevetett.
- Megtudhatom hogy hívnak? - kérdeztem tőle
- Gregg vagyok, Gregg Hawelock, és téged hogy hívnak ?
- Amy Mitchell
Nagyon jól elbeszélgettünk Greggel olyan volt mintha már régóta ismerném,és úgy láttam hogy ő is élvezi a társaságomat.
- És va....- kezdett volna bele egy kérdésbe Gregg,  de szegény csak ennyit tudott kimondani mert félbeszakította a telefonom hangos csörgése...

1.rész In The Summer Time

Egy átlagos nyári reggel volt, arra keltem hogy a langymeleg napsugarak melegítik az arcomat. Még félálomban,kócosan vánszorogtam ki a konyhába ahol anya nagy vigyorral fogadott. Először azt hittem hogy én nézek ki ilyen viccesen de hamar kiderült az igazság...
-Drágám- indította a beszélgetést anya- szerintem jobb lesz ha egyből szaladsz és pakolsz cuccokat a bőröndödbe.
- Tessék ?? - kérdeztem még félkómában.
- Hát, tegnap hívott a nagybátyád azzal a kérdéssel hogy "Amynek nincs-e kedve velünk tölteni a nyári vakációt?"
- Ez most komoly?? ezer éve nem láttam már Robertet és már nagyon hiányzik, és ő jön értem ?
- Igen, azt mondta hogy azt üzeni neked hogy a kedvenc kocsiddal jön.
Mikor már teljesen felfogtam hogy anya mit is mondott a nyakába ugrottam és össze-vissza pusziltam az arcát. Felszaladtam a szobámba és pakoltam is a cuccaimat hogy mindennel kész legyek mire jön értem "a Vasember". Fogkefével a számban rohangáltam el-vissza a fürdőszobából a szobámba. Mikor már pont kész lettem, ajtócsapódást hallottam a házunk elől. Fogtam a bőröndömet és szaladtam a le a lépcsőn, mikor leértem Robert pont akkor jött be az ajtón, szegény még szétnézni sem tudott mert egyből a nyakába ugrottam.
- Jujj, látom hiányoztam kicsi..már nem is annyira kicsi lány. Megpuszilt és mondta hogy pakoljam be a cuccaimat a kocsijába, elköszöntem anyuéktól és indultunk is.
- Na milyen az élet Vasemberként ?
- Hát tudod jó, de nem olyan jó mint amilyen én vagyok.
- Gondolhattam volna hogy valami egós szöveget dobsz be - nevettem el magam.
- Hát na, nem hagyhattam ki..és veled mi újság rég nem beszéltünk.
- Nincs semmi,  a szokásos tinilányos életemet élem...mondjuk nem olyan szokásos mikor a nagybátyám Robert Downey Jr..a suliban mindig rólad kérdezgetnek és olvadoznak nekem az osztálytársaim hogy "úristen ő olyan jól néz ki" " ő az én férjem"..stb
- Hmmm, akkor jobb lesz ha vigyázok hogy egyik feleségem se csaljam meg..
- Olyan bolond vagy - ütöttem bele a karjába és mind a ketten elkezdtünk nevetni
Megérkeztünk Roberték házához [sőt inkább palotának mondanám] megfogtam a cuccaimat és indultam a ház felé mikor egy ismerős hangot hallottam
- Amy!!!!! Susan volt az Robert felesége
- Susan! ugrottam neki is a nyakába
- Ezt én is átéltem- érkezett meg Robert.
- Talán baj hogy szeretlek titeket ?-kérdeztem
-Dehogy baj - válaszolták kórusban
-Ugye még tudod melyik a te szobád? - kérdezte Robert
- Hogyne tudnám - kacsintottam , majd szaladtam fel a szobámba. Imádom azt a szobát minden az én stílusom abban a szobában.
Mikor kipakoltam minden cuccomat elővettem a laptopomat és megnéztem a twitteren a barátaim posztjait,jókat nevettem rajtuk. Mikor meguntam az olvasás megfogtam a telefonomat és lementem Robertékhez a földszintre. Végig úgy mentem hogy a telefonomat nyomkodtam és ezt persze Robert  nem hagyhatta szó nélkül
- Hmmm, ki a titkos hódoló ?
- Tessék? - néztem értetlen arccal
- Ohhh, bocsi azt hittem SMS-ezel, de hát akkor nem jött be...
- Hát nem, mert azokat a képeket nézem amiket a kocsiban csináltunk.-nem tudtam nevetés nélkül mondani mert azok a képek  olyan csodálatosak lettem hogy csak na.
- Na nee, mutasd csak őket....ez jó..ez is...ohhw de jól nézek ki...na NEE..ez mi?? -kérdezte és felém fordította a telefont amin ez a kép fogadott..

- Tehetek én róla hogy ekkora élvezettel tudsz kiszállni a kocsiból?-kérdeztem nevetve.
Amire Robertnek az volt a válasza hogy hirtelen megfogott és feldobott a vállára, én persze ordítottam hogy ROBERT DOWNEY JR legyen szíves végre lerakni
-Neem, amíg ki nem törlöd azt a képet-nyávogott mint egy kis 5 éves.
- Jóól van jól van csak tegyél már le végre.
Mikor újra a két lábamon álltam,megfogtam a telefonomat és megsemmisítettem azt a képet ami miatt szenvednem kellett.
-Tessék..látod..eltűnt-mutattam neki a telefonom
-Remek,ügyes kislány - mondta és közben vigyorgott mint egy idióta
Visszamentem a szobámba és egy elég érdekes üzenet fogadott a twitteren....