ll.évad 4.rész

Na sziasztok!

MEGÉRKEZETT AZ ÚJ RÉSZ, sajnos\nem sajnos. Majd döntsétek el melyik.:)

Most már igyekszem utolérni magamat!! 

Kommenteljetek,pipáljatok,iratkozzatok fel!XOXO 





*Amy Szemszöge*

- Ahh, de jó végre hazamehetek. - mondtam Robertnek, örömtől repesve a kórházi ágyam szélén ülve
- Igen-igen, hidd el  nem hogy te, még én is örülök nagyon.
- Na és mit mondtak pontosan, mikor is mehetek végre ?
- A doktor úr mindjárt jön, megvizsgál még és ha nincsen semmi, akkor mehetünk.

- Na szia Amy - köszönt kedvesen a doktor úr - Hogy érzed magad ?
- Remekül - sugárzott belőlem a boldogság
- Rendben, reméljük így van.
Megvizsgálta a látásomat és mindent amivel biztosíthatta magát és engem is abban, hogy rendben van minden.
- Hát Amy...igazad volt, remekül vagy. Haza mehetsz.
- Ez remek hír doktor úr- pattant fel Robert - Hálásan köszönünk mindent.
- Áhh - legyintett- Remélem nem kell többet itt találkoznunk. - fordult ismét felém
- Na menjünk kicsi lány - karolt át Robert

Leslattyogtunk a lépcsőn,ki az utcára a kocsiig.
- Szállj be mindjárt jövök én is  csak még beszélnem kell valakivel - nyitotta ki a kocsiajtaját
- Rendben van
Előszedte a zsebéből a telefonját, felhívott valakit, hadart gyorsan valamit nem hallottam, hogy mit..és aztán jött is.
Nagy vigyorral az arcán beugrott mellém a kocsiba és indultunk is.
- Minek örülsz ennyire ? - néztem rá
- Semmi semmi..

Mikor végre hazaértünk egyből rohantam befele..ahogy kinyitottam az ajtót megpillantottam az osztály társaimat "MEGLEPETÉS" kiabálták, fel volt díszítve a ház és egy nagy "Üdv itthon" felirat ölelte át a szobát.
- Ti, hogy kerültök ide ? - kérdeztem vidáman
- Tudod már nagyon hiányoztál nekünk - ölelt meg Ryan
- Nekünk is nagyon - ugráltak körül az ikrek
- Hidd el nekünk is - öleltek meg a többiek
Egy embert még mindig hiányoltam, szét nézte de sehol sem láttam.
- Kit keresel ? - szegezte rám a tekintetét Ryan
- Ninát nem látom sehol sem...- szomorodtam el
- Ott ül a lépcsőn, beszélj vele
Oda lopództam lassan.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül  ?
Ahogy meghallotta a hangom lassan rám nézett, nem válaszolt, remegő szájjal próbált valamit kinyögni.
- Ne haragudj - mondta végül és sírva ölelt meg - Tudom, hogy nem volt szép tőlem, hogy Greggen keresztül akartam összejönni Daviddel és, hogy erről neked egy szót sem szóltam. Úgy érzem én is hibás vagyok a történtekben...
- Ne kezd te is, Robert is magát hibáztatta, de nincs okotok ezt hinni. És nem, nem haragszom.
- Biztos ? - nézett rám könnyes szemeivel
- Igen, biztos - mondtam határozottan - Na gyere, menjünk oda a többiekhez. Hé, srácok gyertek menjünk fel az emeletre!
Bementünk a szobámba.
- Elmeséled mi történt ? - huppant le a kanapéra Kevin - A suliba nem mondott senki,semmit.
- Kevin -  lökte meg Daniel a könyökével
- Most mi van ? - kérdezte értetlenül
- Ne haragudj - szabadkozott Daniel
- Semmi gond, szívesen elmesélem, ha érdekel titeket - néztem végig mindenkin

Az elejétől fogva szóról szóra mindent elmeséltem nekik, fájdalmas tekintettel hallgatták végig a történetemet.
- Ez szörnyű - szólalt meg végül Bella - mi meg semmit sem tudtunk erről.
- A tanárok sem mondtak semmit. - folytatta Nina
- Lehet nem is tudtak róla - nyugtattam őket
- Dehogy is nem
- Jól van, nem számít, most már itt vagyok és jól érzem magam. - mosolyogtam - Na jó, kinek van kedve filmezni vagy valami ?
- Ohh, filmezzünk - lelkesedett mindenki
- Akkor gyertek, mutatok egy titkos szobát
Az emeleti folyosó végén volt egy nagy ajtó, ez a mozi szobába vezetett.
- Na ne - kapkodták a tekintetüket tátott szájjal
- Helyezzétek magatokat kényelembe és válasszatok egy filmet.
- A Wall Street farkasa - hallottam többjük szájából
- Jaj, ne már - nyafogtak a lányok
- Leonardo Dicaprio van benne - szólt oda nekik Tony
- Akkor mehet - sikítoztak

* Robert szemszöge * 

- Mikor akarod tudatni vele, hogy ezentúl testőrök figyelik minden lépését ? - lépet elém Sue
- Öhm - túrtam bele zavaromban a hajamba - nem is nagyon akartam tudatni vele, az a helyzet.
- Megőrültél ? - húzta fel a szemöldökét - Megint hazudni akarsz neki ?
- Nem - sóhajtottam - Jól van, majd elmondom neki
- Ajánlom is - nyomott egy puszit az arcomra
Bementem a nappaliba és elnyúltam a kanapén.  Felkaptam a telefonomat és megosztottam egy kérdést a rajongóimnak, reméltem, hogy ők őszintén megmondják mi a helyes megoldás.
" Ne hazudj neki, mondd el őszintén tudni fogja, hogy azért teszed mert félted és szereted, meg fogja érteni hidd el!"  - olvastam a hirtelen jövő választ.
- Igazuk van, beszélnem kell majd vele- gondoltam magamban
- Amy, gyere egy kicsit - szóltam neki mikor kikísérte a többieket
- Na mondd - ült le mellém
- Az a helyzet, hogy a történtek miatt testőröket fogadtam fel melléd, remélem megérted
- Oh - szomorodott el egy kissé - megértem.

                                                                    *Amy Szemszöge*

- Figyelj, ezt a te érdekedből teszem, szeretnélek biztonságba tudni- ölelt meg Robert
- Tudom, és köszönöm is
- Örülök, hogy megbeszéltük,  na és mit szóltál a kis meglepetéshez ?
- Nagyon örültem, köszönöm - hajtottam a fejem a vállára
- Megérdemelted,  na meg az osztálytársaid is nagyon aggódtak érted és hiányoltak, hihetetlen mennyire megnyerő személyiséged van még csak egy kis ideje vagy itt, de máris így ragaszkodnak hozzád a skacok.
- Meg is teszek mindent, hogy így legyen

Olyan jól elbeszélgettünk Roberttel erre egyszer csak megszólal a telefonja..
- Szuper - jött a válasz tőlem kicsit flegmán és sóhajtottam egyet
Bementem a konyhába csináltam egy jó forró kakaót, felmentem a szobámba,bekapcsoltam a tévét az egyik zenecsatornára vittem és az ölebe húztam a laptopom. Éppen az üzeneteimre válaszoltam, mikor Robert berontott a szobámba.
- Amy kincsem - ugrált - nem fogod elhinni
- Mit nem fogok elhinni ?
- Mit gondolsz ki vagy is inkább kik kaptak szerepet egy sorozatban ?
- Te  és  még ki ? 
- Az unokahúgom akit Amy Mitchellnek hívnak
Elmondtam Robertnek, hogy mennyire nagyon örülök , el sem tudom hinni és, nem nagyon értettem hogy én miért. De utána kiderült, ezek közül egyiket sem mondtam csak bámultam magam elé...

Sziasztok!
 Na az a helyzet, hogy a napokban elvesztettem egy olyan embert akit nagyon szerettem...mióta elment nem tudok koncentrálni semmire és a kedvem is elment mindentől..Nem tudom mikor tudok új részt hozni de megígérem próbálom összeszedni magam.:(  Megértéseteket köszönöm.

ll.évad 3.rész

- Itt maradsz estére is drágám ? - kérdezte Susan Greggtől
- Természetesen
Nem ezt a választ vártam, az arckifejezésem is elárulhatta.
- Bocs, hogy csalódást okoztam - tátogott Gregg úgy hogy le tudjam olvasni a szájáról
- Maradj nyugodt, ne reagálj, ne húzd fel magad - mondogattam magamban
Csak küldtem felé egy mosolyt és nem is érdekelt tovább a dolog.

Egy percre sem hunytam le a szemem egész éjszaka, még pislogni is alig pislogtam, meredten figyeltem, hallgattam a beteg minden szusszanását. Reggel jött egy ápoló,  kicserélte az infúziót és gyógyszert adott Amynek.
- Robert, tegnap miért vonszoltad ki szegényt ? - kérdezte aggódva
Szerencsére csak én voltam bent mert Gregg hazament Susan pedig le ment a büfébe.
- Csak megkérdeztem tőle, hogy mi is volt ez a Ninás ügy - legyintettem - őszintén megmondom nagyon nem tetszik nekem ez a kölyök, nem illik hozzád..
- Én már akkor megbeszéltem vele, nem tudtál volna egy kicsit lenyugodni és nem egyből intézkedni ? Szerinted neked kell megoldanod az én ügyeimet ?  Most is magadra gondoltál ezzel, ha nekem akartál volna jót akkor nem így cselekedtél volna. Reméltem, hogy most legalább nem leszel önző. Legalább ilyenkor ne idegesítettél volna fel - fogta a fejét - tényleg nem értem, hogy ez neked miért volt jó..fáj de..csalódtam benned, nem ilyennek ismertelek. Tudod, hogy mennyire szeretem Gregget, mégis ezt csinálod.  Megtennéd, hogy most békén hagysz ?
- De..Amy
- Akkor másképp mondom: Menj ki innen és hagyj békén egy kicsit!
Egy szót sem szóltam többet, felálltam és elindultam kifelé de az ajtóban megálltam számítottam rá, hogy meggondolja magát, de arra hiába vártam, sóhajtottam egy nagyot és magára hagytam, ahogy kérte.
- Drágám - slattyogtam oda  Susanhez - fel tudnál menni Amyhez ? - kérdeztem halkan és kedvetlenül.
- Te mész valahova ? - lepődött meg - Eddig egy tapodtat sem mozdultál mellőle.
- Tudod..az történt, hogy..szóval - próbáltam kinyögni valamit - Mindegy, nem számít...csak ne hagyd egyedül, legalább te ne. - megpusziltam és szó nélkül leléptem.

Ahogy beszálltam a autóba egyből csörgött a telefonom.
- Mondd - támasztottam meg unottan a kezemmel a fejem
- Jó napot uram, Frank Morrison vagyok, megtaláltuk a személyt aki elrabolta az unokahúgát. De az a helyzet, hogy magának is be kell jönnie a rendőrségre ugyanis maga volt ott amikor mindez megtörtént.
- Ne már, komolyan azt hiszik, hogy én is benne vagyok ebben ?
- Sajnálom, nem tudok mást tenni.
- Rendben.

Hátra dobtam a telefont az ülésre, és a fejemet fogva ordítottam..elegem volt mindenből. Elindultam a rendőrségre, olyan gyorsan hajtottam, hogy pár perc alatt oda is értem. Nem tudom, hogy honnan jöhettek rá, de egy csomó riporter és kamera várt az épület előtt. "Jobb már nem is lehetne,, - gondoltam.  Ahogy közeledtem feléjük egyből jöttek a kérdések :
- Mi volt az oka, az unokahúga elrablásának  ?
- Elkapták a tettest ?
- Maga is benne volt a dologban ? Na ezt már nem hagyhattam szó nélkül.
- Mi okom lett volna ilyet tenni ? Látszik, hogy nem ismer és nem tudja mennyi mindent megtennék azért,

hogy az életemben a két legfontosabb nőt, a feleségemet és Amyt mindig boldognak lássam..bármit megtennék értük és még azt kérdi, hogy segítettem-e a rablást..- megfogtam a férfi telefonját amivel az egészet rögzítette és elhajítottam.
Nem foglalkoztam vele mit kérdezgettek még..elmondtam amit akartam, beléptem az ajtón ahol már várt a rendőrfőnök.
- Jöjjön - szólt oda nekem
Be kellett mennem egy szobába ahol volt egy asztal és két szék..ezek tényleg vallatni fognak.
- Mondjon el mindent őszintén és akkor hamarabb végzünk. - ült le velem szembe Frank - Miért hagyta ott Amyt egyedül aznap ? - folytatta a beszédet
- Azért mert mondta, hogy megvár odakint, ne mondja, hogy ez annyira hihetetlen..
- Nem mondtam ilyet, mikor vette észre, hogy elrabolták az unokahúgát ?
- Hát, fizettem volna és akkor hallottam egy sikítást..egyből kirohantam és annyit láttam, hogy egy férfi belökte a furgonba Amyt és elhajtott, ennyi. De ezt már elmondtam magának, akkor most miért vagyok is itt igazából ?
- Mert az a férfi a vallatáson végig csak azt mondta, hogy "Downey tudja ki vagyok és, hogy mit miért tettem,,  ezért maga is gyanúsított lett.
- De basszus, azt sem tudom ki az a szemét ! - csaptam az asztalra - Megismertem volna a hangját a telefonban.
- Én reméltem is, hogy így van
- Itt van ? - utaltam  a férfira
- Igen, és beszélni is szeretne magával, beleegyezik ?
- Bele,  akkor legalább meglátom mennyire is tudom ki ő.
Elvezettek egy nagy ajtóhoz, mikor kinyílt előttem és beljebb léptem megszólalt egyből nekem háttal ülve :
- Tudtam, hogy ide fog jönni
- Ki maga ? - szegeztem neki a kérdést
- Nem emlékszik rám ? - fordult felém - Igaz már pár év eltelt azóta, de én mindenre emlékszem. Akkor még a drogos éveit taposta én meg még kiskölyök voltam...éppen egy dílerrel tárgyal a kocsiban, az utca túloldalán pedig megjelentek a rendőrök. Én arra sétáltam, oda hívtak és a kezembe nyomták az anyagot. Maguk persze eltűntek mire a rendőrök elértek odáig, de engem meg észre vettek. Hogy ki tudtam-e magyarázni ? Nem.
Tátott szájjal hallgattam végig a történetet.
- Nem csodálkozom, hogy nem emlékszik
- Emiatt volt az egész ?
- Igen - állt elém
- Miért Amynek kellett emiatt szenvednie ? Miért nem nekem ?
- Mert így nagyobb fájdalmat okozhattam
- Remélem jó ideig itt fogsz rohadni - kopogtam az ajtón, jelezve, hogy elég volt a csevegésből.
- Most már elmehetek ? - kérdeztem a rendőröktől
- Menjen
- Köszönöm - lüktetett gyorsabban a vér az ereimben


Elidőztem a gondolattal, hogy menjek haza szellőztessem ki a fejem vagy induljak vissza a kórházba.
A szívemre hallgattam és a kórházhoz vezető út felé tekertem a kormányt. Nem tudtam elterelni a gondolataimat arról amit hallottam. Próbáltam visszaemlékezni de nem sikerült, mondjuk ezen nem is nagyon csodálkoztam. Most nem hajtottam olyan gyorsan, de végre csak oda értem. Leállítottam az autót a kórház előtt, kipattantam és szépen meggondoltan lépkedtem befele. Ahogy beértem egyből megláttam Gregget, hogy siet felfelé a lépcsőn.
- Hé, öcsi várj - szóltam oda neki
- Na mi az már megint ? - állt meg
- Szeretnék elnézést kérni, nem volt szép ahogy viselkedtem veled. Esküszöm, hogy soha nem állt szándékomban bántani téged, de úgy látszik az ilyen helyzetek a legrosszabbat hozzák ki belőlem.
- Nincs harag - mosolygott és nyújtotta felém a kezét.
Belecsaptam a tenyerébe aztán pedig kezet fogtunk. Jobb lett a lelkiismeretem, hogy elnézést kértem.
- Amynek elmondtad ? Csak mert olyan ideges volt, mikor visszajöttem.
- Nem mondtam el neki, nem azért volt ideges. Egy kicsit összevesztünk ez lehetett az oka.
- Nekem ezt nem említette, annyit mondott csak, hogy elmentél.
- Ez is igaz...Hova mész ? - húztam le a lépcsőről - Ezen az emeleten van.

Nagyon reméltem, hogy Amy nem vág valamit a fejemhez mikor belépek az ajtón.
- Sziasztok! - köszöntem be - Sue, beszélhetnék négyszemközt vele ? - kérdeztem komolyan.
Ő csak bólintott és kiment.
- Figyelj, elmondok neked mindet őszintén. - ültem le mellé. - Én is gyanúsított vagyok, mert egy olyan srác követte el ezt a bűncselekményt akivel én, nem szépítek, csúnyán kicsesztem. Kérdeztem, hogy miért nem nekem kellett inkább bűnhődnöm, neki erre az volt a válasza, hogy így nagyobb fájdalmat tudott okozni és basszus igaza van. Ami pedig pár órája történt, arról csak annyit, hogy nem gondoltam komolyan elmondtam Greggnek is, bocsánatot kértem tőle és ezt teszem most is.
- Hihetetlen vagy, egyik percben szemmel meg tudnád ölni az embert, a másik percben pedig minden rossz dologért amit valaha tettél bocsánatot kérsz. Tényleg kiismerhetetlen vagy. - mosolygott rám szelíden.
- Ez azt jelenti, hogy imáimat meghallgatta az Isten és nem utálsz ?
- Azt - nevetett
- Többet nem csinálok ilyen baromságot, főleg olyannal aki sokat jelent neked - öleltem magamhoz.

! :))

ll.évad 2. rész

If today was your last day

Hosszú utat tettünk meg mire elértük a kijelölt helyet..éjjel-nappal kutattak a nyomozók és velük együtt én is, hogy valami érdemleges nyomra találjunk..
Egyik nap meg is történt az áttörés
- Gyorsan jöjjenek ide ezt muszáj látniuk - kiáltott távolról az egyik fiatal rendőr
Oda rohantunk és amit láttunk attól tátva maradt a szánk egy jól álcázott felvonó volt a hatalmas sziklák között..mielőtt lementünk volna oda adtak nekem egy golyóálló mellényt..gyorsan felkaptam magamra, de nem sok szükségem volt rá mert mikor kinyílt az ajtó..megpillantottam Amyt. Egyszerre lettem boldog és kétségbeesett..nem volt magánál az arca véres volt, a ruhája szakadt és koszos. Leguggoltam mellé
- Lélegzik - fordultam hátra kicsit megnyugodva
- Valaki hívja a mentőket - szólalt meg a rendőrfőnök -  orvosi ellátásra lesz szüksége, a kutyás osztag pedig menjen le és nézzenek utána, hogy van-e lent még valaki.
Szívszaggató volt így látnom őt és tudni, hogy azén hibám, hogy ez történt vele..lehet soha nem bocsájtja meg ezt nekem.  A mentők hamar a helyszínre értek, felfektették egy hordágyra és berakták a mentőautóba.
- Maga az apja ? - kérdezte az egyik mentős mikor oda léptem Amyhez
- Mondhatni
- Ne szórakozzon velem. - nézett rám komolyan - Ezt, hogy kéne értenem ?
-  Én vagyok a gyámja mert a szülei meghaltak..vér szerint a nagybátyja vagyok
- Rendben van uram - mondta miközben becsukta a mentő ajtaját
Gyorsan,szirénázva jutottunk el a kórházig. A folyosón vártam, hogy értesítsenek Amy állapotáról.
Idegességemben el-vissza járkáltam.
- Maga Amy Mitchell nagybátyja ?
- Igen, én vagyok az - léptem oda az orvoshoz - mit lehet tudni az  állapotáról ?
- Most infúziót kap mert kiszáradt, a homlokán egy zúzódás található aminek következtében agyrázkódást kapott, ezért most egy darabig feküdnie kell.
Fájdalmas volt ezeket hallani.
- Ez szörnyű - sápadtam el - mikor mehetek be hozzá ?
- Akár már most
- Rendben, köszönöm doktor úr
Elindultam a kórterem felé ahol Amy feküdt. Már az ajtóból megpillantottam, aludt, leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét. "Te voltál ott velem bármi is történt,,  "Nem vagy lúzer,,  " Te már többet tettél értem,,  " A megtörhetetlen ember szíve meglágyult,,  visszhangzottak a fejemben Amy szavai.
Lassan megérkezett Susan is.  Nem akart hinni a szemének mikor meglátta ilyen állapotban.
- Mit mondott az orvos? - kérdezte félve
- Kiszáradt ezért kap infúziót - mutattam rá a csöpögő infúzióra - és agyrázkódást kapott..

- Szegénykém - temette arcát a tenyerébe - nem ezt érdemelte
-  Nem ő nem ezt érdemelte...de én megérdemelném mert az én hibámból fekszik most itt.
- Ne mondj ilyet, nem tudhattad előre..
- A saját unokahúgomra sem tudok vigyázni így mutassak példát bárkinek is ?
Ahogy ezt kimondtam Amy megszorította a kezemet és lassan kinyitotta a szemeit.

                                                           * Amy szemszöge *

Azt hittem a fejemben hallottam Susan és Robert hangját de mikor kinyitottam a szememet akkor megláttam őket. Ott ültek mellettem,  könnyek gyűltek a szemembe de nem a történtek miatt, boldog voltam, hogy újra látom őket.
- Nem tudom elhinni 
- Uramisten , hát én sem - ölelt meg Susan
Robert nem mozdult csak nézett rám szomorúan, a száját harapdálva próbálta visszatartani a sírást.
- Hát te meg sem ölelsz ?
Ráhajtotta a fejét arra a kezére amivel az enyémet fogta és olyan nagy zokogás tört ki belőle akkor, mint még soha.
- Nyugi, nézz rám, látod ? Jól vagyok. - mosolyogtam halványan
Erre oda hajolt hozzám és szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj - suttogta
- Semmi okom sincs haragudni
- Ki megyek egy kicsit levegőzni - mutatott az ajtó irányába
- Nagyon megviselte ami veled történt, magát hibáztatja mindenért - adott magyarázatot Sue
Ahogy Susannal beszélgettünk, egyszer csak Gregg tűnt fel az ajtóban.
- Amy - sietett oda hozzám - most tudtam meg, hogy mi történt.. - puszilt meg
- Pedig nem voltál olyan messze tőlem az nap csak hát te túl elfoglalt voltál...
Nem értette, hogy mire mondtam csak csodálkozva nézett rám.
- Láttalak akkor...Ninaval sétálgattál..elég jól éreztétek magatokat...beszélni is akartam veled erről de utána te is tudod mi történt.
- Nehogy azt hidd, hogy megcsaltalak...Nina megkért, hogy hozzam össze Daviddel és mondtam neki, hogy én pont találkozok velük és kérdezte, hogy nem-e jöhetne el velem..ennyi történt
- Oh, értem - mosolyodtam el - örülök, hogy tisztáztuk

                                                           * Robert szemszöge *

 Visszamentem  az emeletre ahol Amy feküdt..mikor az ajtóhoz értem megláttam, hogy Gregg is megérkezett.
- Gyere csak öcskös, beszélni szeretnék veled - ragadtam meg a karját
Kivonszoltam a folyosóra, a felsőjénél fogva felemeltem és neki nyomtam a falnak.
- Nyugodj már le, mi bajod van ?
- Hogy volt képed idejönni ?
- Miért ne jöttem volna ? Amy a barátnőm
- Igen, és mégis csalódást és fájdalmat okoztál neki
- Pont te mondod - nevetett - nem is tudom ki miatt van most itt, elmesélt mindent szóról szóra szóval tudom mi történt - lökött hátra
- Hé,hé uraim ha valami megbeszélni valójuk van akkor azt nyugodtan, verekedés nélkül vagy odakint tegyék meg - állt közénk egy ápoló
- Már megbeszéltük - néztem szúrósan Greggre
Megigazítottam a felsőmet és mintha semmi sem történt volna, megfogtam a srác vállát és oda súgtam neki :
- Ha az előbbi kis beszélgetésünkről egy szót is mersz szólni Amynek vagy bárkinek, akkor nem fogom visszafogni magam.
Bementünk a kórterembe mintha mi sem történt volna.
- Mit csináltál ? - szegezte nekem a kérdést egyből Susan suttogva mert amíg én távol voltam addig Amy elaludt.
-  Semmit, csak kérdeztem valamit tőle
- Igaz ez ? - fordult Gregg felé
-  Igen, teljesen
- Akkor jó - mondta Sue, de nem igazán hitte el 

BOLDOG ÚJ ÉVET!

ll. évad 1. rész

Visszatekintő : az első évad fontosabb eseményei :
"tegnap hívott a nagybátyád azzal a kérdéssel hogy "Amynek nincs-e kedve velünk tölteni a nyári vakációt?" 
- Ez most komoly?? ezer éve nem láttam már Robertet és már nagyon hiányzik.."

".. indultam volna az asztalomhoz de ekkor hirtelen annyit vettem észre hogy valaki nekem jön és kiüti a kezemből a tálcát.
-Úristen, ne haragudj ,véletlen volt- hallottam egy ismeretlen hangot.
-Nyugi, nem történt semmi csak...elég éhes voltam - nevettem és ekkor néztem rá először  a srácra. A nagy barna szemei csillogtak ahogy nézett rám és a mosolya és az a haj..."

"Elindultam az ajtó felé, de nem mentem be, néztem Gregget ahogy elsétál, addig álltam ott amíg olyan messze volt hogy már nem láttam..."

"Reggel egy furcsa telefon beszélgetést hallottam és le is mentem hogy megkérdezzem mi történt...Robert ott ült a lépcsőn én pedig leültem mellé..
- Valami baj van ? 
- El kell mondanom valamit-fordult felém Robert, és csak ekkor vettem észre hogy könnyes a szeme..- a szüleid autó balesetet szenvedtek..
-  Ugye nem lett semmi komoly bajuk?
- Mire kiértek a mentők már nem lehetett rajtuk segíteni..."

"- Valami baj van ? - nézett rám meglepődve
- Nincsen semmi, csak tudod..néha nem értem a kapcsolatunkat..néha úgy érzem hogy csak barátok vagyunk néha meg úgy hogy többek vagyunk mint barátok..
- Ohh értem...és mikor érzed jobban magad velem ?
- Barátként is, de szeretlek, és nem tudok csak a barátod lenni.
- Nem is vagy 'csak' a barátom - simította meg az arcomat - én a barátnőmként tekintek rád..remélem nem baj
- Nem baj, mert én is a barátomként tekintek rád - mosolyogtam
- Akkor...- vett mély levegőt - ez azt jelenti hogy járunk ?
- Azt - megöleltem 
Egymás szemébe néztünk..
- Szeretlek - mondta komolyan Gregg
- Én is szeretlek
Mikor kimondtam ezt a mondatot, szorosan magához ölelt és megcsókolt."

" - Nem fogom hagyni, hogy ezt csinálja veled !  

- Én meg azt nem fogom hagyni, hogy bajt csinálj - megfogtam a kezét és elvonszoltam az egyik étterem előtt lévő asztalokhoz és leültettem
- Amy gyorsan tereld el a figyelmem erről a dologról - szólt idegesen "

"- Menj, én megvárlak kint 
-  Jól van, sietek 
Elővettem a telefonomat, gondoltam rakok fel pár képet instagramra...a nagy elfoglaltságomból már csak akkor eszméltem fel mikor valaki nagy sietve közelített felém megragadta a karomat és ahogy oda fordultam hogy megnézzem ki az, akkorát ütött a fejemre, hogy abban a pillanatban elsötétedett előttem  minden és megszűnt a külvilág zaja 

                                                   

                                                           Bring Me To  Life

                                                             *Robert szemszöge*

- Egy forró csokit és egy...
Sikoltást hallottam az utca felől, felkaptam hirtelen a  fejem Amyt  sehol sem láttam ezért zaklatottan rohantam az  ajtó  felé...átnéztem  az utca túloldalára ott  parkolt  egy    furgon  és akkor  észre vettem  hogy  egy  férfi nagy léptekkel siet az autó felé...megértettem miért siet annyira...
- Nem, ez nem lehet igaz  -  suttogtam halkan
Gumi csikorgatva indult el az autó..szaladtam amilyen gyorsan csak bírtam de nem érhettem utol...előkaptam a mobilomat és Susant csörgettem
- Igen ?
- E-elrabolták..Susan..elrabolták Amyt..- szóltam bele a telefonba akadozott hangon és kétségbeesetten - hívd a rendőrséget  vagy bárkit aki segíteni tud... én megpróbálok utána menni...-  nem vártam meg a választ..
Most mikor kellett volna egy taxi sem jött...szörnyen nehéz döntést kellett hoznom..elengedtem..nem tehettem mást


                                                           *Amy szemszöge*

Egy számomra ismeretlen helyen találtam magam.
- Igen, itt van a lány...Downey tejelni fog nekünk, hogy visszakapja - hallottam meg  a falon túlról egy férfi hangját 
Jobban szétnéztem a szobában ahol voltam, egy eléggé elhagyatott  raktárépület lehetett...végig kutattam a zsebeimet,hogy a telefonom nálam van-e de nem találtam..ahogy felálltam, hogy valami kiút után kutassak, szörnyű lüktetést éreztem a homlokomnál..oda szorítottam a kezem és ekkor vettem észre azt a nagy sebet és azt a sok vért az arcomon...a hátam mögül szörnyű nyikorgást hallottam, kinyílt a hatalmas vasajtó.
- Úgy látom nagyon feléledtél - szólt hozzám ridegen az a férfi akit az előbb halottam telefonálni
- Miért vagyok itt ? Miért pont én ? - emeltem fel a hangom
- Azért vagy itt mert ezt a helyet nagyjából csak én ismerem és a zsaruk soha nem találnak rá..és azért pont te mert a nagybátyádnak jó sok pénze van, hát ezért
- Ne legyen benne olyan biztos, hogy nem találnak rá erre a szemétdombra...Robert nem fog belenyugodni...mindent meg fog tenni, hogy rám találjon
- Ne fűzz ekkora reményeket hozzá,  te csak egy kolonc vagy akit akaratlanul akasztottak a nyakába..lehet örül is neki, hogy végre megszabadult tőled...meg amúgy sem szuperhős igazából, hogy csak úgy iderepüljön és kiszabadítson...túl sokat vársz el tőle csak mert gondolom te megtennéd fordított esetben, de nyugodtan hitegesd csak magad legalább nem fogsz unatkozni
- Maga nem ismeri őt
- Hmm - nézett lassan rám - és lehet én jártam jobban - ezzel a mondattal megfordult  és becsapta maga mögött az ajtót


                                                           * Robert szemszöge *


Mikor hazaértem Susan sírva lépett oda hozzám.
- Meg fogják találni igaz ?
- Biztos vagyok benne - félve néztem át a válla fölött miközben magamhoz öleltem
Egyáltalán nem voltam benne biztos, de bíztam Amy kitartásában és bátorságában. Nem sokat kellett várnunk, egy egész sereg rendőr jelent meg az udvarunkon.
- Jó napot Mr. Downey, Frank Morrison rendőrfőnök vagyok
- Jó napot - fogtam kezet vele szomorú ábrázattal
-  Megkérhetném, hogy meséljen el nekem mindet az unokahúga eltűnésének körülményeiről ?
Elmeséltem  szóról szóra az esetet, mindent olyan igazan mondtam el ahogy történt..
- Nem látta a tettes autójának a rendszámát ?  - kérdezte a rendőrfőnök mikor a mondandóm végére értem
- Csak egy betűre és egyetlen egy számra emlékszem..de ezzel nem sokat segítek
- Mondja el mi volt az, ezzel is segíti a nyomozást
- Egy M betű és egy 9-es
- Köszönöm Mr. Downey
                                                           *5 nap múlva*

Éppen az egyik rendőrrel beszélgettem mikor:
- Na ne - bámultam meredten a telefonom kijelzőjére majd felvettem - Amy? - szóltam bele remegő hangon
- Nem, sajnálom
- Ki a fene maga és hol van az unokahúgom ?
- Csak nem gondolja, hogy azon nyomban el is árulom ?!
- Beszéljen csak - súgta oda a rendőr - mi addig megpróbáljuk lenyomozni a hívást
- Mit akar Amytől ? Mit ártott magának ?
- Ő az égvilágon semmit, de maga öregem annál többet
- Mit akar mit tegyek ?
- Egy elég jelentős összeg fejében megegyezhetünk talán..de ha nem kapom meg 1 héten belül az tíz  milliót akkor...- egy lövés hangját hallottam és  egy sikítást - ..ez a golyó nem a falban fog landolni, hanem a drágalátos unokahúga aranyos kis fejében...
Nem tudtam erre válaszolni mert megszakadt a vonal..
- Na sikerült lenyomozniuk ? - fordultam hirtelen a rendőrökhöz és nyomozókhoz
- Igen..sikerült..
Megnéztem melyik helyet jelöli a műszer.
- Ez lehetetlen, hisz ott az égvilágon semmi sincs, csak homok és kövek
- Higgye el uram, a munkám során elég sokszor bebizonyosodott előttem, hogy nincsen lehetetlen..ezek az emberek mindenre képesek
- Ettől félek én is
- Na de most nincs vesztegetni való időnk indulnunk kell..
- Én is magukkal tartok

                                                           *Amy szemszöge*

Magatehetetlennek,elveszettnek és borzasztó szomorúnak éreztem magam. De próbáltam mindig megnyugodni.
- Úgy is kijutsz innen...nem itt fogsz megöregedni vagy meghalni - mondogattam magamban.
- Tessék..látod milyen jó szívű vagyok hoztam neked kaját - tartotta oda zacskót az arcomhoz
- Na mi az ? Nem akarja, hogy éhen haljak ?
- Nem olyan ember vagyok..
- Nem...még rosszabb..
- Oh, tényleg..párnapja felhívtam a nagybátyádat a kéréseimmel...egy hetet adtam neki, de azóta nem nagyon jelentkezett..hmm..érdekes
- Biztosan jó oka van rá..- próbáltam higgadt maradni
- Ha tudnád mi a tét biztosan nem ezt mondanád - nevetett - de mindegy engem különösebben nem is érdekel én csak elvégzem a munkát amivel megbíztak
- Mi a tét ? - remegtem
- Az életed - mondta rezdületlen arccal érzelem nélkül
Nem hittem a fülemnek..lesokkoltan és dühösen  meredtem magam elé. Olyan indulatos lettem, hogy mikor ez a szívtelen, embernek sem nevezhető alak  hátat fordított nekem, hirtelen felugrottam és őt  erőteljesen ellökve szaladtam az ajtó felé...mikor az ajtó túloldalára kerültem megláttam rajta azt a hatalmas láncot és lakatot...gondolkodás nélkül zártam be ezek segítségével az ajtót. Zihálva néztem körbe és minél hamarabb ki akartam szabadulni innen..egy hosszú folyosó volt hozzám a legközelebb...gondoltam nincs mit veszítenem ezért azt az utat választottam...a plafonról egy vékony vezetéken lógott le a lámpa, nem világított csak pislákolt..nagy víztócsák és néhol vércseppek is borították a talajt..a hátam mögül hangos dörömbölést  hallottam..ennek hatására gyorsabbra vettem a lépéseimet.  Ahogy a lépteim úgy a csattogás,dörömbölés is  szaporább lett. A szívem dobogását a torkomban éreztem,  már szaladva haladtam előre de a nagy ijedség és menekülés hatására olyan szinten sajogni kezdett a homlokomat díszítő hatalmas seb, hogy görcsbe rándult az egész testem. Muszáj volt megállnom mert úgy éreztem ha nem teszem meg akkor elájulok, az pedig semmit nem javítana a helyzetemen.  A hátamat nekitámasztottam a falnak és a kezemet a homlokomra szorítottam.
- Áuv - szisszentem föl
Eléggé aggasztott ez a sérülés...de most ez a legkisebb gondom. A falnak támaszkodva haladtam tovább.  A folyosó végére érve végre valami pozitív dolog is történt velem, találtam egy felvonót, émelyegve oda mentem hozzá, gyorsan rátenyereltem a gombra,  mikor kinyílt az ajtó habozás nélkül beszálltam. Olyannyira szédültem, hogy képtelen voltam egy helyben megállni...lassan gyászos feketébe borult előttem minden...a lábam összecsuklott és ájultan  zuhantam a földre.